Az amerikai hírszerzés bekeményített Afrikában

Az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett a terrorizmus felszámolása érdekében. Ennek érdekében az elmúlt években Washington kémbázisokat hozott létre Afrikában.

Miért akkor és miért ott?

A Wikileaks által kiszivárogtatott táviratokat a héten a Washington Post újságírója, Craig Whitlock dolgozta fel. Kétrészes cikksorozatából kiderül, hogy az amerikai hírszerzés központja Burkina Fasóban található, valamint hogy a közelmúlt több afrikai eseménye kapcsán rendszeresen végeztek felderítési munkálatokat.

Miután az USA meghirdette terrorellenes háborúját, egyre nyilvánvalóbbá vált a világ számára az, hogy az al-Kaida igen szoros kapcsolatot ápol több szervezettel, így kontinenseken átívelő, nemzetközi szálakkal is rendelkezik. Az egyik legszorosabb szál az észak-afrikai.

Ezekben az észak-afrikai, úgynevezett Magreb-államokban tevékenykedő iszlamista csoportok 2007-ben egyesültek, és létrehozták az árulkodó nevű egységszervezetüket, az al-Kaida Szervezete az Iszlám Magreb Országaiban (AQIM) nevű képződményt.

Az Egyesült Államok ezért partnert keresett a térségben. Washington így találta meg Burkina Fasót, a térség egyik legstabilabb államát, aminek vezetői persze kapva kaptak az alkalmon, hiszen ezzel a kapcsolattal az al-Kaida beszivárgása gyakorlatilag lehetetlenné vált. A 2007-ben megkötött szerződés keretei között aztán az amerikaiak elkezdték kiépíteni bázisukat a fővárosban, Ouagadougouban, egészen pontosan a város nemzetközi repterének katonai részén.

A felszerelés

A hírekből manapság jól ismert pilóta nélküli, távirányítású repülőgépek, azaz a drónok az afrikai terepen is megtalálhatók. Azonban mivel ez egy szigorúan titkos akció, ezért a hagyományos, pilóta által vezetett gépek jobban megfelelnek a célnak: a legtöbb repülő a svájci gyártmányú Pilatus PC-12s. A turbólégcsavaros repülők magánrepülőnek vannak álcázva, ezeket azonban csúcstechnológiás eszközökkel pakolták tele: kamerák, infravörös, elektrooptikai és lézeres nyomkövetők, rádió- és mobiltelefon-vevők alkotják a felszerelést.

A hírszerzést természetesen Washington irányítja, de nagymértékben támaszkodik másokra is. Civil katonai vállalkozók a gépek és a személyzet ellátásáért felelősek, míg az afrikaiak a helyismeret szempontjából megkerülhetetlen segítséget jelentenek. Ennek megfelelően az USA úgy alakította ki reptereit, hogy kikérte az ún. „bozótpilóták” véleményét. Ezek a pilóták – akiket egyébként a Pilatusok vezetésére is alkalmaznak – nagy tapasztalattal rendelkeznek abban, hogy az alapvetően fedett terepen, azaz fákkal, bozótokkal borított területen hol és miként lehet leszállni.

A célok

A legfontosabb cél, azaz a terrorizmus elleni küzdelem tökéletesen látszik abból, hogy a már említett Ouagadougoun kívül hol létesítettek reptereket: apró légi bázisok egész hálózatát építették ki, melyekkel a kontinensen működő katonai és terrorszervezeteket figyelik meg.

A hírszerzési központ tehát Burkina Fasóban található, de egy hasonlóan fontos bázis található Mauritániában is. Ez a két támaszpont a mali és a magrebi iszlamisták, valamint a szintén al-Kaidás kapcsolatokkal bíró nigériai Boko Haram megfigyelése szempontjából döntő jelentőséggel bír. Alállomás található Ugandában, Etiópiában, Eritreában, Dzsibutiban, Kenyában, a Seychelles-szigeteken, és terveznek egy dél-szudánit is. Ezekből a bázisokból az al-Shabaab, Joseph Kony és serege, illetve a két Szudán megfigyelését végzik, de az Afrika Szarváról gyakran Jemen felé irányuló akciókat is végrehajtanak.

Az afrikai hírszerzési bázisok egyik legfontosabb fegyverténye az, hogy ezzel a módszerrel a CIA korlátozott emberi és anyagi erőforrásait kímélve sikeresen szélesíthették az USA titkosszolgálatát a kontinensen. Így tökéletesen beleilleszkedik abban a programba, melynek célja, hogy megfékezzék és ellehetetlenítsék az Afrikában tevékenykedő, Amerika-ellenes csoportok tevékenységét.

Nem mindenki ért egyet

Az Egyesült Államok külügyminisztériumán vannak olyan hangok, akik szerint ez a program felesleges. Szerintük az afrikai terroristasejtek többsége csak helyi szinten jelent veszélyt, globális kockázatot nem rejtenek magukban, így közvetlenül az USA-ra sem veszélyesek.