Bulgária – az elszalasztott lehetőségek országa

Bulgária a lehetőségek országa, viszont az elmúlt bő két évtizedben az országot az elmulasztott lehetőségek hazájának lehetne nevezni. A képességek, a geopolitikai adottságok megvannak, kiaknázásuk azonban már sokkal problémásabb. Az ország feladta volna a 90-es évek gazdasági prosperitásának lehetőségeit a pénzügyi stabilitás érdekében? A siker kulcsa a szociális reformokban rejlik, nem elegendő a múlt eredményeinek megőrzése, ideje fejlődni is. Mi a kiút? Az idegenforgalom fellendítése, a társadalom megtisztítása a maffiától és a korrupciótól, a külkereskedelem fejlesztése – ezekben a kulcspontokban rejtőzhetne a bolgár siker titka!

Egy régi közmondás szerint a világ népei felsorakoztak Isten előtt, hogy kérjenek tőle adottságokat és értékeket. Az osztrákok hegyeket kaptak, a görögök tengerpartot, a franciák jó bort, az olaszok napsütötte vidéket.  A bolgárok utolsónak érkeztek és Isten már nem tudott semmiből sem sokat adni, ezért a bolgárok mindenből egy keveset kaptak. A mondás jól illusztrálja Bulgária páratlan adottságait, a balkáni ország kiváló képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy prosperáló, európai színvonalú ország legyen. A geopolitikai helyzet – híd Európa és Ázsia között, a kiváló idegenforgalmi lehetőségek, a termékeny mezőgazdaság, a kedvező klíma, mind kiaknázásra váró lehetőség.

Hogy miért nem sikerült ezt a páratlanul gazdag területet egy Szlovéniához vagy Ausztriához hasonló állammá alakítani, arról megoszlanak a vélemények. Az ország lassú fejlődési üteme és a közép-európai országok többségéhez viszonyított elmaradottsága számos okkal magyarázható. Elsőként meg kell említeni a történelmi múltat – nincs másik európai uniós ország, amely hosszabb ideig viselte volna magán a török-oszmán rabság bénító sorsát (5 évszázadon át). A XIX-XX. század fordulóját leszámítva, amikor gyors növekedésnek indult a bolgár gazdaság (egyes források Európa Japánjának nevezik Bulgáriát ebben az időszakban), Bulgária mindig valamelyik európai nagyhatalom befolyása alá tartozott. Az 1912-13-as balkáni háborúkból és a két világháborúból is vesztesként kijövő Bulgáriára egy még bénítóbb helyzet várt – a Szovjetunió által ráerőltetett kommunizmus. A Szovjetunió de facto 16. tagköztársasága volt a Todor Zsivkov vezette ország, a közel 4 évtizednyi diktatúra teljesen visszavetette az országot. Az ország gazdasága már a 70-es évektől stagnált, Zsivkov gazdasági reformjai csak látszatintézkedéseknek bizonyultak. A kommunista pártvezér, akit Moszkva leghűségesebb emberének is tartottak, helytelenül a nehézipart és a távol-keleti országokkal folytatott külgazdaságot próbálta fejleszteni, ahelyett hogy az ország adottságainak megfelelő tendenciát követett volna. A 80-as évek úgynevezett nemzettisztítási folyamata (vazroditelen procesz) már a késő Zsivkovi-éra utolsó próbálkozásai közé tartozott, a kb. 300 ezer török származású bolgár állampolgár kiűzése csak elterelte a figyelmet az ország súlyos anyagi gondjairól.

A gazdaság helyzete tovább romlott a 90-es évek belpolitikai viszontagságai miatt – belpolitikai „puccsok” (Zselev-féle pálfordulat stb.), a bolgár és orosz maffiaklánok elterjedése és a szocialisták kiárusító politikája következtében. Az 1996/1997-es időszak volt a legsúlyosabb, a Zsán Videnov vezette Bolgár Szocialista Párt csődbe vitte az országot és a hiperinfláció is azonnal belső megtisztulást sürgetett.¹  Videnov lemondását követően az új jobboldali Kosztov-kormány nekilátott a gazdaság újjáépítésének. A mostani görög válsághoz sok szempontból hasonlító válságot Kosztov rendkívül hatékonyan kezelte, viszont a belső folyamatokat már nem tudta „kifehéríteni”. A rendszerváltást követő egyetlen európai kvalitású bolgár kormánynak pontosan az okozta a vesztét, hogy a gazdaság rendbehozatala nem hozott morális, társadalmi megújulást – a VISZ2, SZIK, Korona INSZ típusú alvilági szervezetek továbbra is rettegésben tartották a lakosságot, valamint irányították a bolgár politikát.

A bolgár lakosság 2001-ben naivan a visszatérő cárnak, Szimeon Szakszkoburgottszkinak és a szocialista-liberális-török hármas fogatnak adták oda az ország irányítását. A 2001-től 2009-ig tartó két kormányciklusban Bulgária tagja lett az Európai Uniónak és a NATO-nak, viszont a kosztovi-stabilitáson kívül szinte alig javult valamelyest a bolgár lakosok életszínvonala. A szervezett bűnözés mellett a korrupció elé sem tudtak akadályt állítani a kormányok, csak a Boriszov-kormány idején kezdtek a „csontvázak kipotyogni a szekrényekből”. Óriási energiaprojektek pénznyelőként funkcionáltak, előnytelen ingatlancserék, fiktív tanácsadó-szerződések, ingatlanok állami kézből magánkézbe történő áron aluli átadása, állami vállalatok kétes múlttal rendelkező vállalkozók tulajdonába kerülése – a sort még lehetne hosszan folytatni.

Boriszovra egy rendkívül nehéz helyzetben lévő állam várt, a megoldatlan gondok közül a szociális reformok kérdése, a bolgár gazdaság stagnálása és a pénznyelők problémája volt a legsürgetőbb. Szófia főpolgármestereként Boriszov bebizonyította, hogy ő a „nép embere”, aki beszéli az emberek nyelvét, érti a kis ember gondjait és az állam irányításában is új eszközökhöz tud nyúlni. A Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormány a világ- és európai gazdasági válságok közepette is a lehetőségekhez mérten sikeresen irányítja Bulgáriát – a gazdaság 2009 óta bővül, az infrastruktúra rohamosan bővül és a külföldi befektetők is megtalálják a számukra vonzó ágazatokat. Az 1997 óta életben lévő fiskális szigor azonban továbbra is akadályozza az életszínvonal növekedését – a bérek és a nyugdíjak az EU-tagországok közül Bulgáriában a legalacsonyabbak, az alapvető élelmiszerek és az üzemanyag ára ugyanakkor már utolérte a közép-európai színvonalat. Az alacsony színvonal addig nem fog növekedni, amíg az egyes szociális szektorokban nem történik masszív kiigazítás. A GERB 2011 végén nekifogott a fájdalmas átstrukturálásoknak, viszont egyből társadalmi ellenállásba ütközött a kezdeményezés. Az intézkedések elkerülhetetlenek – a vasút technikai csődben van, a magánbiztosító kasszák veszteségesek, a felsőoktatás nem hatékony.

A bolgár lakosság az 1980-as évek végétől rohamosan csökken, több mint 1 millió bolgár lakos (többnyire jól képzett, több nyelvet beszélő fiatal) költözött külföldre az alacsony életszínvonal és a perspektíva nélküli jövő kilátástalansága miatt. A bolgár és a dán átlagfizetések között több mint 10-szeres a különbség, a munkanélküliség szintje már tartósan 10 százalék fölött van és a hierarchikus előrelépés lehetősége sem áll fenn a legtöbb állami szektorban. Az Eurostat legfrissebb adatai alapján a bolgár lakosságnak körülbelül 0,1 százaléka (~100 ezer fő) dolgozik egy másik európai uniós tagállamban, évente nagyjából fél millió fő keres idénymunkát külföldön. Az ország szerencsére nincs eladósodva, mint a környező államok többsége (például Görögország, Románia vagy akár Magyarország) viszont a munkaerőpiac a belérögzült bizonytalanságérzet miatt rendkívül rugalmatlan.

A bolgár kormányoknak számos területen kell változtatniuk annak érdekében, hogy beinduljon a gazdaság kifulladó motorja. Első és legfontosabb feladat – el kell távolítani a szürkegazdaság szereplőit! Boriszov ugyan eltávolította a „kishalaknak” nevezett utcai maffiózókat, viszont a nagytőkével rendelkező bűnözők (modernebb szóval „buisnessman”) már kifehérítették a 90-es években illegális úton szerzett tőkéjüket és jelentős részesedéssel rendelkeznek  a gazdaság jelentős szektoraiban. A hegyi- és tengerparti idegenforgalmat orosz- és bolgárérdekeltségű, kétes múlttal rendelkező személyek osztották fel maguk között, kialakítva a szektorok megközelíthetetlenségét. A külföldi befektetők jól tudják, hogy nem lenne szerencsés versenybe szállniuk e területeken. A legkorruptabb szektor továbbra is az energiaipar – nincs olyan szeglete, ahol az állam és a „buisnesman-ek” ne játszanának össze. Az utóbbi hónapok egyik legfelkapottabb területe a bányászat, ahol kétes módon cserélnek gazdát az ipari létesítmények, ingatlanok (kevés ember látja át hogy ki is a valós tulajdonos, és ki irányítja a szálakat a dél-bulgáriai bányászat szektorában). Természetesen minden realitást nélkülöző naivitás lenne feltételezni, hogy annyira könnyű kiűzni a maffiát egy ennyire leülepedett környezetből. Szkeptikusan nézek a jövőre amiatt, hogy a 90-es évek áldatlan viszonyai Bulgáriában, bár új formában, továbbra is fennmaradnak. Bulgáriának teljes megújulásra van szüksége, egy, a fiatal nemzedék soraiból kikerülő szakértői kormánynak kellene felvállalnia az ország irányítását, annak érdekében, hogy lényegi változás történjen (természetesen ez amolyan utópisztikus elképzelés csupán).

Melyek lehetnek a gazdaságnövelő ágazatok Bulgária számára? Idegenforgalom – az állam ugyan fejleszti a tengerparti turizmust, viszont csak az utóbbi 2-3 évben kezdődött meg a sí- és hegyi turizmus kiépítése az ország nyugati felében. A környező országok közül (és talán egész Európában) a bolgár tengerpart biztosítja a legkedvezőbb árfeltételeket, kiváló természeti adottságok és lehetőségek mellett – például a magyarok által annyira preferált köves horvát tengerpart egyetlen szempontból sem tud vetekedni a bolgár lehetőségekkel. A görög válság hatásaként árháború zajlik a görög és a bolgár vendéglátók között a legalacsonyabb árakat biztosítása terén. Az erősödő, európai színvonalú idegenforgalom Bulgáriában egyre nagyobb bevételeket hoz a bolgár államkasszának és a lehetőségek még meglehetősen kiaknázatlanok. A bolgár gazdaság egyik hajtóereje a külgazdaság, Boriszov és emberei az utóbbi hónapokban folyamatosan próbálják diverzifikálni az ország kereskedelmi kapcsolatait. A kereskedelem és a külföldi befektetések ösztönzése érdekében hatékony adórendszert alakítottak ki, viszont a térségben ádáz verseny alakult ki, hogy melyik ország tudja a legkedvezőbb feltételekkel becsábítani az arab, vagy a távol-keleti partnereket.

A 2013-as országgyűlési választások mérföldkőnek bizonyulhatnak. Sikerül-e felelős bolgár kormányt alakítani, amely hozzálát az évtizedek óta szükséges belügyi reformoknak, avagy folytatódik az elvesztegetett lehetőségek kora Bulgáriában?

¹(forrás): MILANOV Viktor: Bulgária monetáris helyzete 1996-2011. Monetáris stabilitás minden áron.