Vasárnap eldőlnek az erőviszonyok az erdélyi magyar politikában

Június 10-én, vasárnap helyhatósági választásokat tartanak Romániában, amelynek kimenetele nagyban befolyásolja majd az év végére tervezett parlamenti választásokat is. Az elemzők az országot egy hónapja irányító Szociálliberális Unió elsöprő győzelmére számítanak, a pártszövetség népszerűségének alapját a 2008 és 2012 áprilisa között kormányzó Demokrata-Liberális Párt széleskörű elutasítottsága biztosítja. A romániai magyar politika számára is nagy jelentőséggel bír a hétvégi forduló, amelyen három magyar párt méri össze erejét. Az eredmények függvényében dől el, hogyan alakul a kisebbségi politizálás jövője.

A helyhatósági választások nagy jelentőséggel bírnak a román politikában. Magyarországgal ellentétben keleti szomszédjánál hagyományosan fél évvel a parlamenti voksolás előtt döntenek az önkormányzati tisztségekről, a politika alsó szintjein kialakult erőviszonyok pedig nagyban befolyásolják a pártok országos eredményeit. A politikai elit nagyfokú elutasítottsága és választók általános passzivitása miatt a politikai szereplők szinte kizárólagos mozgósítási eszközei a helyi szinten kialakult klientúra-hálózatok.

Már 2008-ban több elemző megjegyezte, hogy egyre nagyobb befolyás összpontosul a hatalmas hálózatok fölött uralkodó ún. „helyi bárók” kezébe. Az önkormányzati választások ezeknek a csoportoknak a vetélkedése, amelynek tétje, hogy melyikük jut a jövőben állami forrásokhoz, és ezáltal melyikük tudja tovább tágítani kliensei körét. Az új választási rendszer, amely a brit mintát követve egyfordulós, egyéni választókerületes szisztémát ír elő a parlamenti képviselők megválasztásához, még jobban ráerősít erre a folyamatra. A vasárnapi forduló tehát nemcsak a november végi nagy meccs előtti közvélemény-kutatás, de maga a mérkőzés első félideje.

Elsöprő szociálliberális győzelem, összeomlás szélén álló ex-kormánypárt

Nem csoda tehát, hogy a legfontosabb pártok igen komolyan vették a néhány hete zajló kampányt. Vasárnap folyamán közel negyvenötezer önkormányzati pozíció sorsa dől el, a választók ugyanis településük polgármesterét, önkormányzati képviselőit, a jelentős adminisztratív hatalommal bíró megyei tanácsok elnökeit és tanácsosait jelölik ki az elkövetkező négy évre. A negyvenötezer közhivatalért majdnem kétszáznyolcvanezer jelölt száll harcba, tehát gyakorlatilag a nagykorú lakosság több mint másfél százaléka és azok családtagjai közvetlenül érintettek a küzdelemben.

Az eddigi felmérések nem hagynak kétséget afelől, hogy a május elején hatalomba lépett Szociálliberális Unió (USL) elsöprő győzelmet arat majd minden szinten. A győzelem mértéke legnagyobb a polgármesterek és megyei tanácselnökök szintjén lesz, hiszen ezeket ugyancsak egyfordulós voksolás során választják meg, az győz, aki a legtöbb szavazatot szerzi meg egy adott településen vagy megyében. Az USL egyébként is két nagy párt, a szociáldemokrata és nemzeti liberális pártok szövetsége, tehát ők normális körülmények között is jó eséllyel indulnának. A nem arányos választási rendszer azonban nagyot lök esélyeiken, ám népszerűségük alapja továbbra is az ellenfél széleskörű elutasítottsága.

A jobboldali Demokrata-Liberális Párt (PDL) 2008 és 2012 áprilisa között kormányozta az országot, ez az időszak pedig egybeesett a gazdasági válság által kikényszerített és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által előírt megszorításokkal. Ezek eredményeként a demokrata-liberálisok támogatottsága drasztikusan megcsappant. A vasárnapi szavazás során szinte biztos, hogy rengeteget veszítenek 2008-hoz képest. A nagyvárosok és megyék vezetését szinte teljesen átveszi majd az USL, a PDL legnagyobb eséllyel Erdélyben szerepelhet sikeresen. Nagy valószínűséggel itt megőrzik a kontrollt Brassó, Marosvásárhely, Arad és Kolozsvár fölött, ez utóbbi vezetésére a bukott miniszterelnök, Emil Boc pályázik.

Lapozzon, és ismerje meg a belmagyar harc jelenlegi állását!

A helyi és megyei tanácsok összetételét arányos rendszer szerint jelölik ki, így itt valószínűleg a PDL is jobb eredményeket érhet el, ám a húsz-huszonöt százalékos országos átlag fölé biztosan nem kerülnek. Az önkormányzati választások tétje tehát számukra a legnagyobb, hiszen egy-két szimbolikus győzelemmel még felrázhatják a szétmenőben lévő pártot, ám stratégiai vereségek esetén semmi sem akadályozhatja meg a teljes összeomlást.

Erdélyi magyar belharc anyaországi hátszélben

A romániai magyar politika számára is nagy nap lesz június 10-e, főként mert az ország posztkommunista történelmében először három kisebbségi párt áll az egyre fogyó szavazóközönség elé. Vasárnap végre eldől, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) mekkora valós támogatottsággal is rendelkezik. Így végre mind a politikai szereplők, mind pedig a polgárok tisztán láthatják hogyan is állnak a különböző alakulatok és az általuk képviselt politikai projektek. A tisztánlátás pedig a jövőbeli tárgyalások és stratégiák szempontjábol is elengedhetetlen.

Az erdmagyar közéletet eddig egyeduralkodóként kézben tartó RMDSZ most két kihívóra is talált, amely jelentősen megnehezíti helyzetét, ugyanakkor a Szövetség más sebekből is vérzik. A választási rendszernek köszönhetően az RMDSZ olyan településeken is győzedelmeskedhetne, ahol a magyarság részaránya csak harmincöt-negyven százalék körül van. A gyakorlatban azonban ez nem történhet meg, ezért pedig leginkább nem a kisebbségi vetélytársak, hanem a román politika jelenlegi állapota felelős. A Szociálliberális Unió jelenlegi tagpártjai eddig mindig külön-külön mérették meg magukat, és így a román szavazatok általában három párt között oszoltak meg, így győzhetett négy éve RMDSZ-es jelölt például Szatmárnémetiben. Az USL létrejöttével és látványos megerősödésével a magyar szervezet elveszítette ezt a taktikai előnyét, és ezért a már említett Szatmárnémeti polgármesteri széke nagy eséllyel kerülhet USL-s kezekbe.

Mindazonáltal mindhárom kisebbségi alakulat számára a legnagyobb problémát nem a román pártok, hanem a belmagyar verseny jelenti. Mindhárom formáció meglehetősen agresszív kampányt folytatott egymás ellen, amelyből nem hiányoztak a negatív kampányok standard elemei. A legtöbb településen külön jelöltet indítottak, az összefogás csak marginális jelenség. Ez utóbbira példa Sepsiszentgyörgy, ahol a néppárt is felsorakozott Antal Árpád RMDSZ-es városvezető mögött.

A legnagyobb figyelmet talán a kolozsvári és a marosvásárhelyi helyzet kapta az erdélyi sajtóban. Mindkét városban külön jelölteket támogat a három párt, és mindkét esetben a Szövetség jelöltje rendelkezik a legnagyobb népszerűséggel, ám a győzelmük esélye ennek ellenére is szinte nulla. A kincses városban induló Eckstein-Kovács Péter igen dinamikus, modern és figyelemreméltó kampányt folytatott, amely során igyekezett felülkerekedni az etnikai szakadékokon. Az Eckstein-kampány minősége országos sajtóelismerést váltott ki, és több jelentős román újságíró és közszereplő biztosította támogatásáról az RMDSZ-es jelöltet, ám ő mégis csak a harmadik helyet foglalja el a felmérések szerint.

A kampány egy másik fontos jellemzője a viszonylag erős anyaországi jelenlét volt. A magyar kormányerők tevékeny részt vállaltak az EMNP és az MPP kampányából. A Fidesz-KDNP több jelentős képviselője látogatott el Erdélybe, főként a Néppárt erősítése céljából, ám a leglátványosabb szerep Kövér Lászlónak jutott, aki a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt támogatásában még attól sem riadt vissza, hogy nemzetközi konfliktusba keveredjen a bukaresti kormánnyal. A Tőkés László nevével fémjelzett EMNP anyaországi háttere nem volt ennyire látványos, inkább a háttérben, tanácsok és stratégiai támogatás formájában nyilvánult meg.

Az átfogó felmérések hiányában nem tudhatjuk mi lesz a vasárnapi végeredmény, mindhárom párt élvonala magabiztosan nyilatkozik, és igyekszik már előre kikiáltani a győzelmet. Tisztán azonban valószínűleg ők sem látnak, ám hétfőtől mindenki elkezdheti levonni a következtetéseket és megtervezni a jövőbeli stratégiákat. Valószínűsíthető, hogy az RMDSZ megőrzi domináns szerepét, vetélytársai pedig egy szűkebb választói szegmensen osztozhatnak majd. Mindazonáltal, a Szövetségnek is arra kell számítania, hogy 2008-as pozícióiból komolyan veszíteni fog. Jelen pillanatban egy dolog tűnik biztosnak: az elmúlt hetek sárdobálásai és negatív kampánya demobilizáló erővel hatnak a magyar szavazókra, tovább csökkentve a részvételi arányt, és még több embert idegenítve el saját politikai képviseletétől.