Számok nélkül folytatódik a büdzsévita

Számos tagállamnál falba ütközött az uniós költségvetés bevételi oldalának átalakítására vonatkozó javaslatával az Európai Bizottság – vált egyértelművé a következő többéves pénzügyi keretről kedden tartott miniszteri vitán, amelyre a dán elnökség egyelőre konkrét számok nélkül elkészítette a komplett tárgyalási keretet.

A 2014 és 2020 közötti pénzügyi keretről folyó tanácsi egyeztetések során először a dán soros elnökség kedden vitára bocsátotta a teljes tárgyalási keret első verzióját, ami előreláthatóan jelentős változásokon megy még át a következő hónapokban.

És bár Nicolai Wammen, az ülésen elnöklő dán Európa-ügyi államtitkár sajtótájékoztatóján ígéretes előrehaladásról számolt be, a feladat nehézségét mi sem mutatja jobban, hogy a nyilvános vita tanulsága szerint költségvetés nettó befizetői és kedvezményezettjei között jottányit sem közeledtek egymáshoz az álláspontok a jövőbeni kiadások főösszegét és a költési prioritásokat illetően, számos kormány pedig egyszerűen lesöpörte az asztalról a költségvetés bevételi oldalán Brüsszel által javasolt mélyreható változásokat.

Ez volt az első alkalom, hogy a küldöttségek a saját források új rendszeréről is vitát folytattak, ám csak kevés delegáció akadt, amelyik feltétlen támogatásáról biztosította a Bizottság javaslatait. Közéjük tartozott a lengyel Európa-ügyi miniszter, aki jó kiindulópontnak nevezte Brüsszel javaslatait és felszólította uniós partnereit, hogy addig ne vessék el az újonnan javasolt saját forrásokat, köztük a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek egy részét, ameddig nem tudnak életképes alternatívát felvázolni.

Németország, Nagy-Britannia és Hollandia azonban nehéztüzérségi támadást indított a saját források jelenlegi rendszerének átalakítása ellen és síkra szálltak a szerintük továbbra is sokkal átláthatóbb GNI-alapú nemzeti befizetés fenntartása mellett. Mivel a költségvetés bevételi oldala egyhangú döntés tárgya és nemzeti ratifikáció is az előfeltétele, megfigyelők az ellenállást látva nem sok jövőt jósolnak az Európai Bizottság Európai Parlament által egyébként lelkesen üdvözölt javaslatainak. Mint ismert, Brüsszel a bevételek jelenleg 80 százalékát kitevő GNI-alapú befizetés helyett fokozott mértékben támaszkodna a saját forrásokra, konkrétan egy új áfa-alapú befizetésre és a pénzügyi tranzakciós adó bevezetéséből származó bevételek egy részének az uniós büdzsébe való befizetésére. A Bizottság azzal érvel, hogy akár 50 százalékkal is csökkenhetne ezáltal a tagállami hozzájárulás mértéke, ami különösen jól jönne a jelenlegi ínséges időkben.

A pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek uniós büdzsébe való átforgatását azonban Magyarország is ellenzi, mert a tagállami adószuverenitás csorbítását látja benne – ismertette a magyar álláspontot az Európa-ügyi államtitkár, aki szerint hazánk továbbra is a GNI-alapú hozzájárulás híve. Győri Enikő számos más küldöttséggel egyetemben a Bizottság által javasolt új korrekciós mechanizmust is elvetette, ami azt a régi elvet bújtatná új köntösbe, miszerint egy ország költségvetési egyenlege nem lehet túl negatív. Brüsszel a reform keretében a brit visszatérítéstől is szabadulna, ám London erről még csak hallani sem akar.

Bár Janusz Lewandowski költségvetési biztos arról beszélt, hogy a pénzügyi vitában a hangsúly mostantól kezdve a pozicionálásról átkerül a kompromisszum-keresésre, ennek kedden nem sok jele volt. A tagállamok szinte mantraként ismételték megszokott álláspontjukat: a nettó befizetők továbbra is 100-120 milliárd eurót faragnának le 2014 és 2020 között a Bizottság kiinduló javaslatából, ami a GNI arányában már eleve alacsonyabb szinten húzná meg a kiadásokat, mint a jelenleg futó hétéves periódusban. A „kohéziós politika barátai” nevű országcsoport most éppen 15 tagja pedig szorosan együttműködve minden követ megmozgat annak érdekében, hogy ne a felzárkóztatási politika váljon a lefaragások áldozatává. Ennek érdekében az EU-n belüli új politikai szélirányba belekapaszkodva adatokkal alátámasztva is hangsúlyozzák, hogy a kohéziós politikánál kevesebb eszköze van az Európai Uniónak a növekedés felpörgetésére. Győri Enikő felszólalásában a Bizottság becsléseire hivatkozva közölte, hogy a felzárkóztatási forrásoknak köszönhetően az utóbbi tíz évben 2,4 millió munkahely jött létre az Unióban, észt kollégája szerint pedig a balti államban a foglalkoztatás 5 százaléka a közösségi alapokra vezethető vissza.

A magyar államtitkár az ülést követően újságíróknak nyilatkozva úgy vélte, hogy főleg a beruházások iránti igény miatt az utóbbi hetekben kedvezőbb légkör veszi körül a kohéziós politikát. Elismerte, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy egyelőre nincsenek konkrét számok az egyes költségvetési fejezetek mellett, ami potenciálisan elmérgesíthetné a vitát akkor, amikor Európa számos politikai és gazdasági kihívással néz szembe. Győri Enikő szerint ezért talán nem is olyan nagy probléma, hogy az állam- és kormányfők június végi összejövetelükön konkrét számok hiányában nem a pénztárcájukat nézegetik majd.

A felszólalásokból leszűrhető, hogy mindenki újabb és újabb érveket próbál majd felhozni a következőkben is a saját igaza mellett. A nettó befizetők új narratívája a források „jobb elköltése”, amit ők a kiadások lefaragásának alternatívájaként ajánlanak. Többek között azonban magyar részről is rámutattak arra, hogy a források „helyes és racionális felhasználása” mindenkinek, így a kedvezményezetteknek is érdeke, és nem kell, hogy szükségszerűen a kiadások csökkentését jelentse.

Győri Enikő arra is felhívta a figyelmet, hogy a dán elnökség tárgyalási kerete jelenlegi formájában – szerinte – továbbra sincs teljesen összhangban az uniós szerződések szövegével, amelyek kimondják, hogy a felzárkóztatási források javarészét az EU legszegényebb országaira és régióira kell koncentrálni. „Ha ez marad a helyzet, az szembe megy a szerződésekkel és a kohéziós politika szellemiségével” – közölte, elsősorban a Bizottságnak arra a javaslatára utalva, aminek értelmében 2014 után az egyes országok által elérhető kohéziós támogatások felső plafonja egységesen a GDP 2,5 százaléka lenne. Márpedig egy ilyen korlátnak a három balti ország mellett elsősorban Magyarország lenne a kárvallottja, miután az alacsony növekedési kilátások miatt is akár 20 százalékkal (több mint 5 milliárd euróval) csökkenhetnének felzárkózási forrásai a 2007 és 2013 közötti időszakhoz képest.

Budapest ezért azt szeretné, ha a tárgyalási keretben már júniusban lenne egy konkrét megoldás erre a problémára, ami lehet egy differenciált felső határérték, egy biztonsági háló, esetleg a kettő ötvözete is.

A kohézió barátai nem adják fel és legközelebb június 1-jén ugyancsak miniszteri szinten Bukarestben találkoznak.