A hatalomban lévő és egyetlen Demokratikus Párt Türmnisztánban hamarosan számos ellenzéki mozgalommal találhatja szemben magát, ami Gurbanguli Berdimuhammedov elnök meghirdetett demokratizálási teveinek köszönhető. Az ország második hivatalos pártját a Türkmenisztáni Gyáriparosok és Vállalkozók Szakszervezete jegyeztette be, de felmerül a kérdés, hogy többpártrendszer alakul-e ki vagy csupán elvbeli többpártiság.
Egy az állam – Egy a párt
Az 1991-ben megalapított türkmenisztáni Demokratikus Párt, a Türkmén SzSzK kommunista pártjának jogutódja az egyetlen hivatalos párt az országban, amelynek elnöke több mint 15 évig Szaparmurat Nyijazov, az államfő és a kommunista elődpárt főtitkára volt, majd halála után Gurbanguli Berdimuhammedov jelenlegi elnök vette át a pozíciót.
A pozitív fejlemények ellenére ugyanakkor továbbra is az elnök pártja maradt az egyetlen politikai mozgalom az országban. Most azonban minden ténylegesen megváltozik.Az új elnök viszont elérkezettnek látta az időt a demokratikus változás megkezdésére, és nem egyszer kifejezte hajlandóságát a többpártrendszer kiépítésére. 2010-ben például pedzegette egy Parasztpárt megalapítását, amely ideológiai támogatást nyújtott volna a mezőgazdasági politika kialakításához. A törvényi keretek is lazultak a törvényhozás által idén januárban, az elnökválasztás előtt nem sokkal elfogadott a „Politikai pártokról” szóló törvénnyel, amely meghatározza és szabályozza a pártalapítás feltételeit és azok viszonyát az államhoz.
Az ország második pártja
A politika aktivizálódás bizalom hiányában tehát teljesen elmaradt, ami arra késztette az elnököt, hogy idén februárban ismét felhívja a lakosok figyelmét az országban zajló reformfolyamatra, amely természetesen új pártok létrehozását is magában foglalja.
Az elnök kitartását hamarosan siker koronázhatja, ami a lakossági bizalom növekedésében nyilvánul meg a reform iránt. Ennek megfelelően, a Türkmenisztáni Gyáriparosok és Vállalkozók Szakszervezete május 7-én nyilatkozatot jelentetett meg, amelyben bejelentették, hogy a fenti törvényre hivatkozva megalapítják a vállalkozók pártját. Ez lett az ország második, hivatalosan is bejegyzett politikai mozgalma.A hivatalos tervek szerint a központi hatalom már idén szeretné megkezdeni ezek regisztrálását, és a többpártrendszer kialakítását tekinti a Nyugat által is elvárt demokratizálódási folyamat főpillérének, amelyen kívűl természetesen, még az elnök bevallása alapján is, sok más teendő akad. A türkmén törvényhozók más országok példájából is próbálnak tanulni, és így a magyarországi parlamenti választások tapasztalatával gazdagodó türkmén megfigyelők is jelentős szerepet játszhatnak majd az új rendszer kialakításában.
Nyilatkozat lenne csak?
Azsdar Kurtov, a Stratégiai Tanulmányok Oroszországi Intézetének szakértője szerint valójában nem várható demokratikus átalakulás. Szavai szerint a türkmén többpártiság messze lesz a nyugati értelemben vett többpárt-rendszertől, amelyben a politikai mozgalmak a lakosság érdekeit testesítik meg, a választások eredményei alapján alakítanak kormányt és ezzel a felhatalmazással alakítják az ország bel- és külpolitikáját.
Különbséget kell tenni ugyanis a többpárt-rendszer és a többpártiságról szóló nyilatkozat között. Ez utóbbi a könnyebb út, mivel elég a törvényekben hivatkozni a többpártiságra és esetlegesen kirakat pártokat létrehozni, amelyek természetesen hűségesek a hatalomhoz, mint ahogy az jellemző volt a szocialista tábor országaira. A Szovjetunióban ugyan egy kommunista párt volt, de az NDK-ban öt volt, Lengyelországban is három, és még Kínában is volt többpárt-rendszer. A valóságban azonban csak az állampárt számított.
A szakértő kifejtette, hogy Türkmenisztán valószínűleg csak a nyugati nyomás miatt teszi meg ezeket a lépéseket, és az új pártok nem jelentenek majd veszélyt a vezető párt hatalmára.
Egyáltalán szüksége van-e az országnak ellenzéki pártokra? – teszi fel a kérdést Sohrat Kadirov, türkmén szakértő, hozzátéve, hogy a szomszédos Kirgizisztánban mintegy száz, Azerbajdzsánban pedig tobb mint ötven létezett. Véleménye szerint a többpártiság mint demokratikus eszköz már lejáratódott, a legtöbb ország példája alapján, és amely nem a társadalom érdekeit, hanem ugyanazon vezetőréteg politikai manőverezéseinek célját szolgálja.
Tóth I. Dávid