Lassú növekedést jósolnak Magyarországnak

Viszonylag lassú gazdasági növekedést jelez előre Magyarországnak az Európai Gazdasági Tanácsadó Csoport (EEAG) friss tanulmánya, amit a hét elején mutattak be Brüsszelben.

A teljestényező-termelékenység és a beruházások növekedésének alacsony szintje, a háztartások és a vállalati szektor lassú pénzügyi helyrerázódása, valamint „a kormány torzító politikái” azt sugallják, hogy Magyarország a következő években viszonylag lassú gazdasági növekedést produkál majd – jósolja egy a hét elején Brüsszelben bemutatott makrogazdasági tanulmány, amelynek egyik országfejezete hazánkkal foglalkozik. A tanulmány magyar gazdaságnak szentelt részét március 5-én mutatják be Budapesten.

A több neves európai gazdasági kutatóintézet szakértőit (köztük Valentinyi Ákost, a Cardiff Business School professzorát) tömörítő European Economic Advisory Group (EEAG) európai gazdaságról készült idei elemzésében Svédország mellett külön fejezetet szentel Magyarországnak is. A tanulmány rámutat, hogy Magyarország a közép- és kelet-európai szocialista országok között a piaci reformok éllovasa volt, a ’80-as években fokozatosan liberalizálva gazdaságát. A ’90-es évek elején úgy nézett ki, hogy Magyarországnak a legkedvezőbbek az esélyei az EU-hoz történő gyors felzárkózásra, a jövedelemszintet és az intézmények minőségét illetően egyaránt. Az EEAG tanulmánya szerint ugyanakkor 2005-ben megállt ez a közeledés, a 2008-as világgazdasági válságot megelőző expanzív költségvetési politika és a hatalmas külső adósság felhalmozása Európa pénzügyileg egyik legsebezhetőbb országává tette Magyarországot.

A szerzők úgy vélik, hogy a költségvetési mérleg és a háztartások pénzügyi helyzetének javítására irányuló közelmúltban hozott politikai intézkedések inkább a tulajdonjogok és a magánszerződések aláásásának, semmint megszilárdításának irányába hatottak. Emlékeztetnek rá, hogy Magyarország 2011 végén pénzügyileg újra sebezhetővé vált és támogatásért fordult az IMF-hez.

A múltra visszatekintve a jelentés megállapítja, hogy az egy főre jutó GDP-n mérve 1995 és 2004 között viszonylag gyorsan nőtt a magyar gazdaság. 2005-óta azonban lelassult a régió többi országához képest és úgy tűnik, hogy azóta egyáltalán nem közeledik a régi uniós tagállamok szintjéhez. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a magyar növekedés különböző tényezőkre való lebontása során kiderül, hogy a teljestényező-termelékenység (TFP) 1995-óta viszonylag lassú ütemben fejlődött. Csak a tőke-kumuláció és a ledolgozott órák számának növekedése tett a magyar növekedést összemérhetővé másokéval. A jelentés szerzői arra számítanak, hogy ha csak a TFP nem indul el felfelé, Magyarország a felzárkózás helyett eltávolodik Európa többi részétől, mert a ledolgozott órák számában és a tőke kumulációjában rejlő növekedési potenciál fokozatosan kimerülőben van. A beruházások alacsony szintje az elmúlt néhány évben egyenesen azt sugallja, hogy már meg is kezdődött ez a folyamat.

A szerzők meglátása szerint a munkaerőpiaci trendekből is arra lehet következtetni, hogy Magyarország eltér a visegrádi csoport többi tagjától. Másokkal összemérve alacsonynak mondható nálunk a foglalkoztatottak teljes lakossághoz mért aránya, amit keresleti és kínálati tényezők egyaránt indokolnak. Ami az előbbit illeti, a munkát terhelő magas adók miatt a cégek számára drága, ezért nem éri meg a munkaerő alkalmazása. A kínálati oldalon pedig a képzetlen munkaerő túlzottan nagy számát, a nagyvonalú nyugdíj- és kedvezményrendszert említi, ami lehetővé teszi az egyének számára, hogy hátat fordítsanak a munkaerőpiacnak.

Más visegrádi országoktól eltérően hazánkkal szemben 2004-óta eljárás folyt a túlzott mértékű hiány miatt. Az EEAG tanulmánya aláhúzza, hogy 2002 és 2010 között az államháztartás hiánya túlszárnyalta a GDP 5 százalékát, vagy annak közelében volt. A szerzők úgy vélik, hogy a magyar költségvetési politikát erős választási ciklikusság jellemzi, amit csak a 2010-es választások előtti időszakban szakított meg a pénzügyi válság. Ez a politika újra és újra gyors adóssággyarapodáshoz vezetett, amelyet jelentős fiskális kiigazítás követett, mielőtt az adósság növekedésének ciklusa újraindult volna. A dokumentum szerint ezek a fejlemények egyértelműen a magyar költségvetési intézmények gyengeségét mutatják.

„Az egymást követő kormányok képtelenek voltak elkötelezni magukat egy fenntartható költségvetési politika mellett” – olvasható a következtetés. A szerzők ezzel kapcsolatban kitérnek arra, hogy amikor a költségvetési tanács bírálattal illette a kormány 2011-es költségvetési javaslatát, egy háromtagú testülettel váltották fel, amelynek hatásköre arra korlátozódik, hogy általánosságban véleményt nyilvánítson a költségvetési törvényről. Bár az államadósságra vonatkozó féket nemrég az alkotmányba is bevették, a jelentés úgy véli, hogy független előrejelzések és a fiskális politika független elemzése nélkül nem valószínű, hogy az új intézményi rendelkezések meg fogják szüntetni a választási ciklikusságot és szavatolni fogják a költségvetési politika fenntarthatóvá válását.

Az EEAG szerint a múltbéli költségvetési magatartás magyarázatot ad arra, hogy miért volt olyan magas az államadósság. A külső adósságot elsősorban a magyar bankok 2008 előtti tömeges kölcsönfelvétele duzzasztotta a nemzetközim piacokról, aminek révén külföldi devizában jegyzett hiteleket nyújtottak háztartásoknak és cégeknek. 2008 szeptembere és 2009 márciusa között a forint árfolyama 26 százalékkal gyengült az euróhoz, 33 százalékkal pedig a svájci frankhoz képest, míg 2011. novemberére a leértékelődés mértéke a svájci frankhoz viszonyítva elérte a 66 százalékot 2008 szeptemberéhez képest. A tanulmány szerzői szerint időbe telik majd, mire a háztartások és a cégek pénzügyi helyzete rendeződni fog. Addig pedig „nyomott” lesz előreláthatóan Magyarországon a gazdasági növekedés.

Az elemzés arra is kitér, hogy a jobbközép kormány egy sor formabontó gazdaságpolitikai döntést hozott 2010 tavasza óta. A hasonló európai adókhoz viszonyítva sokkal nagyobb adót vetett ki például a pénzintézetekre, és – a dokumentum szerint – csak a külföldi kézben lévő cégek által uralt szektorokat sújtotta válságadókkal. Más ellentmondásos intézkedések közé tartozik a 16 százalékos átalányadó bevezetése, amit a munkát terhelő más adók emelésével ellensúlyoztak, és a magánnyugdíj-pénztári befizetések államosítása, az átalányadóból származó költségvetési bevételek kiesésével keletkező lyuk betömésére. A kormány a bankok és a háztartások közötti magán-kölcsönszerződéseket is egyoldalúan módosította, hogy ezáltal enyhítse a háztartások nagyfokú forintleértékelődés miatt ugrásszerűen megemelkedő törlesztési terheit. Az EEAG elemzése szerint ezek az intézkedések új torzulásokat idéztek elő a szektorokban, „miközben aláástak olyan alapvető intézményeket, mint amilyenek a magánszerződések és a tulajdonjogok. „Az ilyen intézkedések nem valószínű, hogy előmozdítják a hosszú távú növekedést” – áll a tanulmányban.

Mindezek alapján az elemzés arra a következtetésre jut, hogy Magyarországnak a következő években viszonylag lassú gazdasági növekedés jut majd osztályrészül.