Jó úton jár Románia

Elviekben sem a Nemzetközi Valutaalap, sem az Európai Bizottság nem kifogásolja, hogy növekedjen a közalkalmazottak bére, vagy a nyugdíjakat legalább az inflációhoz igazítsák – szögezte le lapunknak az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős főigazgatóságának kutatási igazgatója. Székely P. István három hét leforgása alatt másodszor járt a Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségének vezetőjével, Jeffrey Franksszel együtt Bukarestben a Romániával kötött hitelmegállapodás programjáról tárgyalni, és kétnapos látogatása végeztével adott interjút az Új Magyar Szónak.

Kérdésünkre elmondta, Románia hitelezőit csupán az érdekli, hogyan befolyásolja az esetleges bér- és nyugdíjemelés a romániai hitelprogramot. „A kormányra hárul azoknak az intézkedéseknek a meghozatala, amelyekkel az országot a hitelezőivel egyeztetett pályán tudja tartani. Ha mindezekbe belefér a béremelés is, mi leszünk a legboldogabbak, hogy ezt meg lehetett valósítani” – magyarázta. Székely P. István szerint Románia gazdasága számára „hatalmas lökést” jelentene, ha sikerülne lehívni az uniós alapokból az országnak idénre előirányzott hatmilliárd eurót. Fontosnak nevezte, hogy a kormány szabja meg a beruházási programok prioritásait, jelölje ki azokat, amelyekbe érdemes energiát fektetni. „Románia az az ország, amelyben negyvenezer befejezetlen beruházási program fut a mai napig is” – jelentette ki a brüsszeli döntéshozó.

Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutalap küldöttsége három hét leforgása alatt másodszor érkezett Bukarestbe a Romániával kötött hitelmegállapodás programjáról tárgyalni, ezúttal az új kormány képviselőivel. Milyen benyomást keltett önökben az új miniszterelnök és csapata?

Mihai Răzvan Ungureanu elbűvölő ember. A kormányfőről és minisztereiről azt tudom mondani: hihetetlenül elkötelezettek a hitelprogramba foglaltak iránt. Ezt nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítják.

Melyek a prioritások, amelyekről az új kormányfővel tárgyaltak?

Romániának a hitelprogramban foglaltak szerint a strukturális reformok két fontos területén kell most eredményeket elérnie. Az egyik a nagyfogyasztói villamosenergia-árak liberalizálásához szükséges menetrend kidolgozása, aminek már meg is kaptuk mostani látogatásunkkor a vázlatát. A másik lépés az állami vállalatok privatizációjának az előkészítése. Mindezeket a kérdéseket áttekintettük, ugyanúgy, ahogy három héttel ezelőtt is.

Történt-e valami a három hét alatt?

Igen, ez a kormány tényleg dolgozik. Eldöntötte, hogy megszabja a beruházási programok prioritásait, kijelöli azokat a programokat, amelyekbe érdemes energiát fektetni, amelyek meg is valósíthatók. Románia ugyanis az az ország, amelyben negyvenezer befejezetlen beruházási program fut a mai napig is. Ezért nagyon jónak tartjuk, hogy Bukarest kezdi felismerni a prioritásait. Központi kérdés, és szorosan kapcsolódik a beruházási programokhoz az uniós pénzek lehívása. Ezen a téren is határozott elkötelezettséget tapasztaltunk valamennyi miniszter részéről. Ez fontos, mert ha sikerülne az országnak uniós alapokból idénre előirányzott hatmilliárd eurót felhasználni, az hatalmas lökést adna a gazdaságnak.

A február eleji felülvizsgálati látogatása során jelentette ki Bukarestben: idén 1,5-2 százalékos román gazdasági növekedésre számítanak a korábban előrejelzett 1,8-2,3 százalékos növekedés helyett. Miért kellett felülvizsgálniuk ezt a prognózist?

Azért, mert Európa gazdasága jelentős mértékben lefékezett. A román gazdaság húzóereje az utóbbi két évben az export volt. Ha tehát a piaci partnereknél lelassul a gazdaság, lelassul a román kivitel is, és ezt nagyon nehezen tudja a belső kereslet pótolni. Ezért mostani látogatásunkkor is említettük a miniszterelnök úrnak, hogy az export segítése a külföldi beruházásokat csalogató vállalkozóbarát környezet kialakítása mellett olyan lépés lenne, ami még recessziós hangulatban is tudna Románia gazdaságán lendíteni. Azok a vállalatok, amelyek a jövőjükre gondolnak és versenyképességüket javítani akarják, áthelyezik a termelésüket olyan régiókba, ahol ugyanolyan termelékenységgel,de kisebb költséggel tudnak dolgozni. Most éppen a Magyarországon hamarosan megnyíló Mercedes gyárat említeném példaként. Ez a befektetés a magyar gazdaságnak is jelentős lökést ad. Ezeknek a beruházásoknak egy részét Romániának is meg kéne tudni szerezni. Az IMF-fel és az Európai Bizottsággal kötött hitelprogram is ebben próbál segíteni az országnak.

A román kormánykoalíció politikusai fizetésemelést szorgalmaznak a második évnegyedtől, ha az első évnegyed gazdasági eredményei ezt lehetővé teszik. Hogyan lesz ez lehetséges, ha  2011 utolsó negyedévében a gazdaság lefékezett, a kormányfő pedig a recesszió visszatérését sem zárta ki?

Én erről csak a számok ismeretében tudnék nyilatkozni. Az év éppen csak elkezdődött, a román költségvetésnek még csak a januári bevételi összegeit ismerjük. Le szeretném szögezni: elviekben sem a Nemzetközi Valutaalap, sem az Európai Bizottság nem kifogásolja, hogy növekedjen a közalkalmazottak bére, vagy a nyugdíjakat legalább az inflációhoz igazítsák. Ez természetes igény. Minket az érdekel, hogyan befolyásolja az esetleges bér- és nyugdíjemelés a romániai hitelprogramot. A program szerint van egy fiskális kiigazítási pálya, amellyel a román fél egyetértett, és ami határozott célokat követ. Mi azt szeretnénk látni minden körülmények között, valamennyi felülvizsgálatunk során, hogy Románia ezen a pályán halad. A kormányra hárul azoknak az intézkedéseknek a meghozatala, amelyekkel az országot ezen a pályán tudja tartani. Ha mindezekbe belefér a béremelés is, mi leszünk a legboldogabbak, hogy ezt meg lehetett valósítani.

Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a román kormány szeretné ugyan a fizetésemeléseket, ám a Bizottság és a Valutaalap ennek ellenszegül…

Mi soha nem mondunk nemet a fizetésemelésekre. Ehelyett azt mondjuk: nézzük meg a számokat. Ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy ezek a számok reálisak legyenek, s ha előrejelzésekről van szó, akkor kellően konzervatívak legyenek, hogy biztonsággal el tudjuk érni a hitelprogramban kitűzött célt. Románia piaci tekintélye és elismertsége attól függ, hogy mennyire ambiciózusak a céljai, és mennyire konzisztensen valósítja meg mindazt, amit célként kitűzött.

A nemzetközi sajtó gyakran ír arról, hogy Románia Magyarországgal összehasonlítva a válságkezelés „jó tanulójának” számít az EU-ban. Mennyire van alapja az ilyen összehasonlításnak?

Az Európai Bizottság gazdasági főosztálya igazgatójaként másfél éve felelek Romániáért. Ez már a második romániai hitelprogramunk, és elmondhatom: ennek az országnak világos gazdasági stratégiája van, és szép lassan halad előre. Vannak késések, megcsúszások, de azt kell mondanom, hogy az alapvető dolgok rendben vannak. A fiskális kiigazítás folyamatban van, az államháztartási hiány csökken, az ország szépen halad a céljai felé. Ez pedig meggyőzen hat a piacokra is. Ennek jele az is, hogy Romániának nemrégiben tízéves dolláralapú kötvényt sikerült kibocsátania, amit én nagyon nagy eredménynek tartok.