Történelmi, kaotikus – elnökválasztás Kongóban

Hosszú és intrikákkal teli időszakot zár le a Kongói Demokratikus Köztársaság: a mai napon a parlamenti képviselők mellett az új elnök személyéről is döntenek a választópolgárok. Az ellenzék az utolsó pillanatban sem állított közös jelöltet, ami nagyban növeli Joseph Kabila regnáló államfő újraválasztási esélyeit.

Véres kampányzáró

Erőszakos cselekményekkel zárult a kongói elnökválasztási kampány. A múlt héten a főváros, Kinshasa egyik forgalmas kereszteződésében saját kocsijában gyilkoltak meg egy – a választásokon egyébként nem induló – ellenzéki politikust. A rablótámadást erősíti, hogy elvitték az áldozat táskáját, ám sokan mégis politikai indíttatásról beszélnek.

Közben a szimpatizánsok is újra összecsaptak az utcákon. A rendőrség is közbeavatkozott, a köveket dobáló tüntetőket könnygázzal oszlatták. Miután az incidensben (éles lőszertől) legalább tízen meghaltak, a kormányzat úgy döntött, hogy minden további politikai gyűlést betiltanak. Azért is akarták ezáltal elejét venni az újabb összetűzéseknek, mert záróeseményként mindegyik fontosabb elnökjelölt a fővárosban, egymástól mindössze néhány száz méterre tervezett nagygyűlést tartani.

A tiltás azonban csak további ellenérzéseket szült, annál is inkább, mert az egyik legfőbb ellenzéki vezetőt, Étienne Tshisekedit fel sem engedték a repülőjére, hogy elutazzon egy korábban meghirdetett kampányeseményére. Hiába próbált közvetíteni az ENSZ kongói missziója (a MONUSCO), Tshisekedit végül a rendőrök kísérték haza otthonába. Ekkorra már jókora tömeg verődött össze a repülőtér körül, sokan örömüket fejezve ki a rendőrség pánikszerű fellépésén, ami szerintük csak azt bizonyítja, hogy az ellenzéki veterán politikus könnyen legyőzi majd Joseph Kabila jelenlegi elnököt.

Tshisekedi egyébként egyre furábban viselkedik. Legutóbb egy interjúban kikiáltotta magát a Kongói Demokratikus Köztársaság legitim elnökének, arra buzdítva híveit, hogy ostromolják meg a börtönöket és szabadítsák ki onnan a letartóztatott támogatóit. Majd miután mindezzel a nyugati világ rosszallását vonta magára, egyre hangzatosabban kezdte bírálni a nemzetközi közösséget. Az elutazásának megtiltása kapcsán például azt nyilatkozta, hogy az ENSZ Kongóban „51 éve a diktatúrát támogatja.” Fel is szólította a MONUSCO vezetőjét, Roger Meece-t a távozásra.

Kabila a fő esélyes

A nyugat-európai nagyságú, rendkívül tagolt országban nagyon nehéz átfogó és pontos előrejelzést adni a választási preferenciákról, így bármi előfordulhat a hétfői választásokon. Joseph Kabila elnök malmára hajtja azonban a vizet több tényező is. Egyrészt egyedüli jelöltkén tetemes állami forrásokhoz fér hozzá, aminek segítségével könnyen szert tehetett új szövetségesekre. Másrészt a médiát is uralja, az ellenzéki jelöltek alig kaptak lehetőséget az állami televíziókban való részvételre, elnökjelölti vitáról pedig szó sem lehetett. A biztonsági erőket is Kabila irányítja, nem is volt rest jó párszor szétverni az ellenzéki megmozdulásokat és letartóztatni több tucatnyi politikai aktivistát. A választási bizottság élén is hű embere áll, aki az ellenzéki vádak szerint nem csak a kormánypárt egyik alapítója, de az elnök rokona is, ami kétségkívül alapjaiban kérdőjelezi meg a választások tisztaságát. Végül, a választójogi törvény egyoldalú módosításával egyfordulóssá tette az elnökválasztást, eltörölve az abszolút többség kívánalmát, ami nagyban növeli a nyerési esélyeit a megosztott ellenzékkel szemben.

Márpedig az ellenzék az utolsó pillanatban sem tudott egyetlen közös jelölt mögé egységesen beállni. Noha voltak tapogatózások, érdemi tárgyalási fázisba sem jutottak el ezek a kezdeményezések. Ez vélhetően Étienne Tshisekedi lelkén szárad, a veterán politikus ugyanis természetesnek vette, hogy – már csak koránál fogva – őt illeti meg az indulás joga. Ezt még a többi jelölt el is tudta volna fogadni némi engedményekkel, Tshisekedi azonban nem kívánt előzetesen posztokat elígérgetni, így végül meghiúsult a közös indulás.

Végül mégis időben?

Az utolsó utáni pillanatig kétséges volt, hogy időben meg tudják-e tartani a választásokat. Ennek azonban nem csak technikai, hanem komoly politikai vetülete is volt. Az alkotmány szerint ugyanis Kabila mandátuma december 6-án lejár, az ellenzék pedig – Tshisekedi vezetésével – többször is hangsúlyozta, hogy nem járul hozzá annak meghosszabbításához, helyette egységkormánynak kell felállnia az átmeneti időszakra.

A kinshasai vezetés tehát az időbeni lebonyolítás híve volt, ezt azonban hátráltatta egy sor tényező. Már ott elcsúsztak a dolgok, hogy a választói regisztráció a tervezettnél másfél hónappal később ért véget. Emellett a jelöltek listáját sem sikerült időben elkészíteni, mivel az 500 parlamenti mandátumra jelentkező 18 ezer jelölt nagy része az utolsó nap adta le pályázatát. A Kínából rendelt 120 ezer urna csak a napokban érkezett meg, ahogyan a Dél-Afrikában nyomtatott választási lapokat is ki kell osztani országszerte, ami egy Nyugat-Európa kétharmadát elérő nagyságú, ám utakkal nem sűrűn borított országban nem kis kihívás.

Hiába tehát a MONUSCO, Dél-Afrika és Angola logisztikai segítsége, sokan kételkednek, hogy a választási anyagok időben oda tudnak érni mind a 60 ezer választási irodába. Márpedig a halasztásnál már csak egy elsietett, esetlegesen káoszba torkolló választásnak lesznek komolyabb politikai következményei – a négymillió áldozatot követelő (polgár)háborúból épphogy csak ocsúdó, ráadásul ásványkincsekben hihetetlen gazdag ország újbóli destabilizálása az egész régiót könnyen a mocsár mélyére taszíthatja.