Kína is kampánytéma a republikánusoknál

A kínai–amerikai kapcsolatok és az ázsiai ország kereskedelempolitikája is kampánytémává vált az elnöki székért induló republikánus jelöltek között. Az esélyesek közül Mitt Romney a „tisztességtelen valuta-manipulátor” Pekinget okolja az amerikai munkanélküliségért, míg Rick Perry szerint az Egyesült Államoknak katonai erővel kell elrettentenie újdonsült riválisát; Ron Paul, a párt libertárius fekete báránya szerint ugyanakkor Amerika csak magát okolhatja jelenlegi helyzetéért.

Kína gyors gazdasági fellendülése és az amerikai elvekkel és érdekekkel szembenálló kereskedelmi nézetei és gyakorlata az elmúlt évek központi kérdéseivé nőtték ki magukat, nem csupán az amerikai külpolitikában, de immár a belpolitikában is. Ezért nem csoda, hogy a kínai kérdés a 2012-es amerikai elnökválasztás republikánus jelöltjeinek kampányában is jelentős szerepet tölt be. E politikusok közül is a két legesélyesebb Rick Perry és Mitt Romney.

Mitt Romney: „Kína valuta-manipulátor”

Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó szerint az Egyesült Államok nem nézheti tovább tétlenül Kína kereskedelmi politikáját, itt az idő, hogy szembesítse az országot a következményekkel. Az egyik legesélyesebb republikánus jelölt megígérte, hogy amennyiben ő nyeri meg az elnökválasztást, az amerikai Pénzügyminisztérium hivatalosan is „valuta-manipulátorként” fogja elkönyvelni Kínát, amit eddig nem volt hajlandó megtenni.

„Nem fogok tétlenül állni, miközben Kína folytatja jelenlegi gazdaságfejlesztési politikáját, mely az amerikai cégek tisztességtelen kezelésére és a szellemi tulajdon tolvajlására épül. Nem áll érdekemben egy Kínával való kereskedelmi háború elindítása, ám kereskedelmünk jelenlegi, kiszolgáltatott állapotát sem fogadhatom el” – olvasható a jelölt honlapján.

Amennyiben Peking nem értene a szóból, és nem tenne az amerikai elvárásoknak megfelelő lépéseket, Romney kompenzációs vámmal terhelné a kínai gyártású importcikkeket, amit az ázsiai ország nem venne jónéven – írja az Asia Times. A republikánus jelölt támogatja azokat az Egyesült Államok és szövetségesei által kivetett, célzott unilaterális és multilaterális szankciókat is, amelyeket egyes kínai cégek „tisztességtelen eszközökkel megszerzett” versenyelőnye miatt léptettek életbe.

Romney kritizálta az Obama-kormányt, mivel az szerinte nem gyakorolt elég nagy nyomást a kínai kormányra a jüan felértékelésének céljából, amit pedig mind demokrata, mind republikánus oldalról egyaránt sürgettek. Az alulértékelt jüan a kínai exporttermékek árának csökkenéséhez vezet, ami versenyelőnyhöz juttatja e cikkeket az amerikai piacon, s így csökken a kereslet az amerikai termékek iránt, tehát rontja a hazai termelés volumenét.

Ezzel szemben az Economist szerint a kínai valuta alulértékeltsége a dollárhoz képest immár csökkent. A kínai kereskedelmi tendenciák fokozatos változásához két dolog járult hozzá: egyrészt Peking tavaly június óta lassan, de fokozatosan értékeli fel a jüant, így annak értéke stabil 6%-kal emelkedett a dollárhoz képest; másodsorban pedig a kínai munkaerőpiacon bekövetkező drágulási tendencia, miután a csökkenő kínálat következtében 2010-ben 4%-kal nőtt a munkaerő ára, s ez a változás a Financial Times szerint máris arra késztetett néhány céget, hogy Kínán kívülre helyezze gyártósorait. Így a jüan felértékelése csupán a gyártási folyamatnak más országokba történő áthelyezését, valamint Kína belső fogyasztásának növekedését és az arra való támaszkodását eredményezné, ám ez még korántsem elég az amerikai gazdaság és munkaerőpiac stabilizálódásához.

Romney választási programja a hagyományos konzervatív pontokat foglalja magába, mint például: a gazdagokra kirótt adó csökkentése, a nagy cégek korlátozásának csökkentése, a szabad piac biztosítása, valamint – az utóbbi húsz évben minden elnökjelölt által ígért – szigorú fellépés Kínával szemben. Ez utóbbit az ovális irodába bekerülve egyik elnök sem tudta teljesíteni, hiszen az Egyesült Államok egyre jelentősebb mértékben függ az ázsiai országtól. Mivel a választók a 2012-es elnökválasztás során fokozottan figyelnek majd a munkahelyek számának növelésére tett ígéretekre, az ő megnyerésük szempontjából jelentős a Kína-ellenes nyilatkozat, ám az amerikai gazdaságon nem segítene.

Mindemellett az Asia Times szerint az, hogy Kínát hibáztatják az USA jelenlegi gazdasági problémáiért, rossz hatással lehet az amerikai állampolgárokra, mivel elvonja figyelmüket azokról a belső változásokról, amelyekre igazán szüksége volna az országnak. A 2008-as válság során erősödött meg az amerikai munkavállalók Kínától való félelme, ám mostanra a Romney által képviselt üzleti réteg is veszélyben érzi magát. E feszült helyzet kialakulásához valóban hozzájárultak az amerikai – és nyugat-európai – cégeknek a kínai piacon való érvényesülése elé gördített akadályok, illetve az életbe léptetett korlátozások.

Katonai elrettentés és önostorozás

Habár a Republikánus Párt többi elnökjelöltje kisebb hangsúlyt fektet az Egyesült Államok Kína-politikájára, ők sem mentek el szó nélkül az elmúlt években egyre fontosabb belpolitikai témává váló kérdés mellett.

Rick Perry texasi kormányzó – az Obama-kabinettel ellentétes állásponton elhelyezkedve – azt vallja, hogy a védelmi költségvetés megnyirbálása nem jó stratégia. Mivel Kína nem csupán gazdasági partner, hanem katonai vetélytárs is egyben, az Egyesült Államoknak erős katonasággal kell rendelkeznie, hogy azzal elrettentse riválisát mindennemű konfrontációtól, egyúttal pedig biztos támasza legyen szövetségeseinek. Az elnökjelölt úgy gondolja, hogy a Kínával való tárgyalásokhoz csak így tudják biztosítani a stabil alapot – írja a Foreign Policy.

John Huntsman a magas szintű stratégiai megbeszéléseket hiányolja az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatból – annak ellenére, hogy 2010-ben lehetősége volt a részvételre az amerikai oldalról Hillary Clinton külügyminiszter és Timothy Geithner pénzügyminiszter által vezetett „USA–Kína stratégiai és gazdasági párbeszéden”, amit akkoriban még pozitívan értékelt. Huntsman bírálata azért is meglepő, mivel két évig volt Obama pekingi nagykövete, az elnöki székért való küzdelemben mégis igyekszik elhatárolódni attól a Kína-politikától, amely alakításában ő maga is tevékenyen részt vett.

A képviselőházi tag Ron Paul a többi jelölttel ellentétes véleményt hangoztat: szerinte „ nem hibáztathatja Kínát azért, mert túl sok pénzt költ” – nyilatkozta a CNN-nek januárban. Hozzátette, hogy nem használhatják az amerikaiak Kínát bűnbakként azokért a hibákért, amelyeket saját maguk követtek el. Végül szinte a tücsök és a hangya történetéhez hasonlította a két államot, amikor úgy jellemezte őket, hogy az USA rengeteg pénzt költött el a „katonai birodalmára”, miközben Kína befektetések által növelte befolyását.

Konrád-Tevely Nikolett

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »