Változik a széljárás az erdélyi magyar politikában

Hivatalosan is bejegyezték az Erdélyi Magyar Néppártot, és ezzel kezdetét vette egy teljesen új fejezet a romániai magyarság történetében. Kétségtelen, hogy a nemes ideálok és hatalmi játékok közé szorult erdélyi politikában, népiesen szólva, „más istenjárás” lesz. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség két évtizedes monopóliumát megdönteni kívánó szervezet magára vállalta mindannak a reformját, amit egy tág kifejezéssel közéletnek nevezhetünk. Ugyanakkor rá száll azon sokak által vizionált negatívumok felelőssége is, amelyek a születését követhetik. Újabb epizódhoz érkezett az egység és pluralizmus összecsapása Erdélyben.

Szeptember 15-én a bukaresti táblabíróság jóváhagyta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését, melyet Toró T. Tibor, a formáció ideiglenes vezetője jelentett be. Az ítélőtábla így elutasította a bukaresti törvényszék azon érvelését, amely szerint a szervezet nem az egész nemzet, hanem csak szűk közösségi érdekeket képvisel, és ezért bejegyzése ellenkezne az ország alkotmányával és törvényeivel. A hivatalosan is megszülető politikai alakulat mélyen megosztja az erdélyi magyar közszféra véleményét, a bejegyzés híre sokakban kirobbanó örömöt, másokban pedig felháborodást keltett.

A bíróság döntését követő sajtótájékoztatón Tóró T. Tibor elmondta az EMNP egy eszköz lesz arra, hogy visszahozzák a politikai közösségbe azt a több mint félmillió erdélyi magyart, akik különböző okok miatt nem érezték magukat képviselve az eddigi politikai szereplők által. A sokak által Tőkés-pártnak címkézett csoport bejegyzése után a védnök, Tőkés László is megszólalt, üdvözölte az általa kedvezőnek ítélt fejleményeket. Sajtóközleményében rámutatott:

Az Erdélyi Magyar Néppárt hatékony, modern és európai eszköze kíván lenni az erdélyi magyaroknak, mely alacsony költségvetéssel a legmagasabb nemzeti célok elérésére törekszik.

Arra is figyelmeztetett, hogy a munka neheze még csak most kezdődik. Ezzel kapcsolatban egyébként Toró elárulta, hogy az elkövetkező néhány hétben nem foglalkoznak a tömörülés belső szervezését illető kérdésekkel, hiszen a közelgő népszámláláshoz kötődő tájékoztató munkának akarják szentelni magukat.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem fogadta kitörő örömmel a bejegyzés hírét, ami érthető is, hiszen az EMNP deklaráltan szándékszik megtörni a Szövetség két évtizedes politikai monopóliumát. A csúcsvezetés nyilatkozatai egyenesen harciasra sikerültek. Kelemen Hunor, a formáció elnöke rossz ötletnek tartja az egész dolgot, hiszen szerinte csak megosztottságot szülhet, amely rosszat tesz az erdélyi magyarság politikai képviseletének. Az egységretorika elemeivel zsonglőrködött Borbély László politikai alelnök és Markó Béla ex-elnök is. Ez utóbbi egy merész szónoki fogással Magyarországról érkező politikai ciánnak nevezte a Néppártot.

Ez a beruházás semmit nem fog arannyá változtatni az erdélyi magyarok számára, talán csak egyesek zsebébe termel majd aranyat – fakadt ki Markó.

A metafora önmagában nem nevezhető a legsikeresebbnek, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt időszakban az RMDSZ nevéhez ragadt egyre inkább hozzá a verespataki aranybánya körüli vitákat jelképező cián.

A Magyar Polgári Párt (MPP) szakított az elmúlt időszakban tanúsított ellenséges attitűdjével és üdvözölte az új párt megalakulását. Szász Jenő pártelnök egyenesen szövetséget ajánlott az EMNP-nek, hogy együtt döntsék meg az RMDSZ „közösségellenes” politikáját. Az EMNP eddig nyitottnak mutatkozott mindkét politikai riválissal való együttműködésre, ám nem felejtett el rámutatni arra, hogy mindkettő igyekezett megakadályozni a párt bejegyzését. Mint arról már beszámoltunk korábban, az RMDSZ ebből tevékenyebben kivette a részét, felhasználva a rendelkezésére álló hatalmi erőforrásokat.

Vita a kisebbségi érdekképviselet mikéntjéről

A Markó Béla által használt metaforából egyébként kitűnik, hogy a Szövetség úgy tekint vetélytársára mint hataloméhes szereplőre, amelyet a jelenlegi magyar kormány támogat. Meglátásunk szerint azonban a hatalom kérdése csak másodlagos fontosságú az erdélyi magyarság szempontjából, ami igazán lényeges az az, hogy az EMNP születésével politikai formát öltött a kisebbségi érdekképviselet mikéntjéről szóló vita. A két aktor jelentősen eltérő álláspontokat képvisel ebben a tekintetben, a különbségeket általában a mérsékelt-radikális fogalmi párossal írja le a sajtó és az elemzők. Egy egészséges társadalomban a politikát érintő véleménykülönbségek elengedhetetlenek, a 19. század óta senki sem kérdőjelezheti meg a pluralizmus hasznosságát.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Az elsődleges jelentőségű kérdés, hogy a különböző szekértáborok mekkora társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. Ebben a témakörben az EMNP képviselői igenis valós problémákra irányították rá a figyelmet. Érvelésük szerint az elmúlt húsz esztendőben jelentős számú romániai magyar szorult a politikán kívülre különböző okok miatt. Sokan csak általánosságban kiábrándultak a politikából, és ezért nem szavaznak senkire, de sokan nem érzik maguk képviselve az RMDSZ politikája által. Ezeket kívánja megszólítani az új párt.

A Sociollogica nevű román nyelvű blog ezt az érvelést támasztja alá. Pontos számadatokat felhasználva rámutat, hogy 1992 óta az RMDSZ elveszítette szavazóinak körülbelül felét. Az 1992 és 2004 között érzékelhető csökkenés nagy vonalakban megegyezik a romániai magyarság demográfiai csökkenésével, ám 2004 és 2008 között a szavazók száma drasztikusan csökkent. Valójában ezalatt a négy év alatt morzsolódott le az elveszített választók fele, vagyis ugyanannyi, mint a korábbi 12 év (!) alatt. A blog szerzője levonja tehát a következtetést, hogy a Szövetség két vihar közé rekedt, egy demográfiai és egy legitimitási válság közé.

Lapozzon, és tudja meg, milyen játékot is űz az új párt!

Ha a Néppártnak sikerül mozgósítania ezeket a szunnyadó szavazatokat, az mindenkinek csak jót jelenthet. Ebben az esetben nem érvényes az RMDSZ azon érve sem, amely szerint az EMNP megosztaná a szavazatokat, és veszélybe sodorná a magyarság politikai képviselőinek parlamenti képviseletét. Az öt százalékos parlamenti küszöb igazi ijesztőként funkcionál a Szövetség retorikájában. Az azonban elfelejtik megemlíteni, hogy a jelenlegi törvénykezés értelmében létezik egy alternatív parlamenti küszöb is, amely 6 képviselői és 3 szenátori egyéni választókerületben elért győzelem után is bebocsájtást nyújt egy politikai pártnak. Az RMDSZ jelenleg 22 képviselői és 9 szenátori mandátummal rendelkezik, ezek a számok arra engednek következtetni, hogy akár két magyar politikai erő is parlamenti szerephez juthat. Az érthető, hogy az RMDSZ miért felejti el ezt az aspektust közölni, ám az már rejtély, hogy ez az elem miért hiányzik az EMNP kommunikációjából. A román választási rendszer ugyan átalakítás előtt áll, ám nehezen hihető, hogy a kormányzásban részt vevő Szövetség ne tudná ezt az intézkedést továbbra is megtartatni.

Hazárdjátékot játszik az EMNP

Mindezeken aspektusok nem szüntetik meg a tényt, hogy az új párt fölött bábáskodók komoly hazárdjátékot játszanak. Nem lehet ugyanis tudni, hogy a megcélozott szavazók mozgósíthatóak-e vagy egyáltalán vevők-e az új üzenetre. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy nem, és akkor az EMNP tényleg a meglévő aktív szavazók megosztásával veszélybe sodorja a magyarság parlamenti jelenlétét. Ezért nem felejthetik el, hogy a legbiztosabb út, ha kompromisszumra törekednek az RMDSZ-szel. Amennyiben céljuk nem a teljes hatalomátvétel – amely egyébként egy lehetetlen feladatnak tűnik – hanem nézeteik valamilyen szintű érvényre juttatása, akkor nekik is figyelembe kell venniük a demográfiai és politikai realitásokat.

A konszenzusos politizálás megteremtése tűnik tehát a legégetőbb feladatnak. Ez pedig nem lesz könnyű, ahogy arra a Szövetség vezetőinek igen agresszív megnyilvánulásai is rámutatnak. Ám végső soron, a különböző konfliktusokon túlmenően mindkét fél tud ajánlani valamit, amire a másiknak szüksége van, az együttműködésből pedig az erdélyi magyarság egésze kerülhet ki elsődleges győztesként. Senki nem vállalkozik azonban arra, hogy megjósolja, ennek a pozitív forgatókönyvnek mekkora az esélye. Az Erdélyi Magyar Televízió által szervezett hétvégi hárompárti vitán egyetlen politikus sem mert valószínűség-számításba bocsátkozni.

Ez a eset jól mutatja az egymás iránt táplált bizalmatlanságot, és a megegyezés lehetőségébe vetett hit hiányát. Jelen pillanatba mindenki kivár. Ahogy az a Krónika publicistája, Balogh Levente megállapítja, az RMDSZ erőt és határozottságot próbál sugallni. Az EMNP eközben még rengeteg pártszervezési nehézséggel néz szembe. Állandó vezetőséget és struktúrát kell felépítenie, és el kell kezdenie igazán kommunikálnia, hiszen eddig nem sokat tett saját tartalma megismertetésére, csak néhány számára kényelmes téma közlésére szorítkozott. Az MPP jelentheti a legnagyobb akadály a két „nagy” kiegyezésében, hiszen eddig úgy tűnik a Szász Jenő tömörülése egyenesen ellenérdekelt ebben a forgatókönyvben. A szavazók most szintén kivárnak, ám jövőben már tényleg lehetőségük lesz dönteni, ám sajnos a választékot előre meghatározzák a politikai szereplők, és igazán ezért fontos, hogy mit is lépnek ezután.

Ahogy arra a már említett újságíró felhívja a figyelmet, a magyar alakulatok

együttműködésre vannak ítélve. E helyzetben pedig a gőg, illetve az ellenfél eltiprására vagy kiiktatására irányuló igyekezet – érkezzék bármely oldalról is – jóval károsabb lehet a romániai magyar közösség számára, mint egy ciánkatasztrófa.