Példátlan iskolarombolások Pekingben

Három pekingi kerület 24 magániskoláját záratja be a helyi önkormányzat. A lerombolásra ítélt tanintézményekben több mint 30 ezer diák tanult, többségük migráns munkavállalók gyermeke. A jelenlegi határozat 14 ezer tanuló lemorzsolódását jelenti, ami tovább növelheti a szakadékot a pekingiek és a bevándorlók között. Az érintettek felháborodással fogadták a döntést, habár a kormány ígéretet tett az iskola nélkül maradt gyerekek közoktatási rendszerbe való integrálására.

Több millió kínai diák kezdte meg vagy folytatta tanulmányait szeptembertől, azonban Pekingben sokaknak azért kell küzdeniük, hogy legyen hol tanulniuk, miután az oktatási hivatalnokok előzetes figyelmeztetés nélkül – néhány héttel az új tanév kezdete előtt – döntöttek huszonnégy, a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáért felelő intézmény bezárásáról – számol be a BBC. A kínai hatóságok a múlt hónap folyamán értesítést küldtek azon jogtechnikailag illegális iskoláknak, melyeket az „egészségtelen és nem biztonságos oktatási intézmények” elleni hivatalos kampány keretében fel kíván számolni a kormány.

Az intézkedés összesen több mint 30 ezer diákot érint. A bevándorlók támogatói arra figyelmeztetnek, hogy a főváros 130 egyéb, engedély nélkül működő iskolája lehet a következő – jelentette a New York Times. A dühös szülők – akik közül sokan ezen iskolák megépítésében is segítettek – arra keresik a választ, hogy mi lesz iskolás gyerekeikkel; nekik a tisztviselők azt ígérik, állami iskolákban biztosítanak helyet a tanulóknak, azonban az egyelőre még egyáltalán nem biztos, hogy ez meg is fog történni.

Vizsgálat után azonnali bezárások, lebontások

Több iskolaépületet már lebontottak, illetve a kiküldött értesítőben figyelmeztették az intézmények vezetőit, hogy amennyiben megtartják a tanórákat, elbontásra kerülnek az intézmények – írja a Wall Street Journal. Előzetes konzultációra nem került sor: az iskoláknak egyszerűen csak küldtek egy szűkszavú közleményt, mely elrendeli a bezárásukat. „A helyi kormányzati szervek végrehajtottak egy vizsgálatot az Önök iskolájában” – olvasható a Csaojang kerületi Tongpa Kísérleti Iskolának küldött tájékoztatóban. „A vizsgálat megállapította, hogy az épületeknek, a tűzvédelmi tervnek és a villamosenergia-ellátásnak mind komoly rejtett veszélyei és higiéniai problémái voltak” – idézi a BBC az iskola oktatási tevékenységének leállítását elrendelő közleményt, mely a kézbesítést követően érvénybe is lépett. A tanárok megdöbbentek a gyors döntésen; a Tongpa iskola már 2003 óta működött jelenlegi helyén, miután a bevándorló munkavállalók közösségének kölcsönéből felépülhetett. Jang Csin (Yang Qin), a tanintézmény igazgatója nem érti, miért az ő iskolájuk zárták be, és azt szeretné, hogy a hatóságok térjenek vissza és vizsgálják meg újra az épületet. Erre viszont nem kerül sor, mivel a helyi oktatási hivatalban nem fogadták Csin telefonhívásait.

Az üzemeltetési költségeket a diákok tandíjából fedezték, a hatóságok semmit nem adtak az iskolának, ahol 1300 tanulót oktattak az elmúlt tanévben. Ebből kifolyólag az igazgató úgy határozott, újra megnyitja az iskolát; „Nyitva vagyunk! A diákokat szívesen fogadjuk az iskolában” – informált a krétával a táblákra és az iskola kapuira is kiírt hír. Az utca túl oldalán ellenben a városvezetés helyezte el hirdetményét, miszerint az iskola bezárása már el van rendelve. Ez a döntetlen, ellentmondásos helyzet a tanintézet és az önkormányzat között több hétig elhúzódott, míg az iskola végleges bezárása mellett nem döntött a helyi vezetés.

Néhány tanintézet ennél is rosszabb sorsra jutott: az Új Remény iskolát a rövid és gyors tájékoztatót követően szinte azonnal elbontották, bizonytalan időre tanítás nélkül hagyva 800 diákot (közülük az önkormányzat csak 300-nak biztosít továbbra is oktatási helyet). Hasonló eljárásban részesült a Vörös Csillag magániskola is, ahol 1400 bevándorló gyermeke tanult: ma már csak egy halom tégla emlékeztet rá, hogy hol állt az egykori tanintézmény. Az iskola igazgatója a kormány mellett az önkormányzatot is hibáztatja, mivel úgy véli, a kerület a megüresedett földterület értékesítéséből pótolná bevételi hiányait. Az iskola 12 éves épülete mellett ugyanis exkluzív és drága apartmanok tornyosulnak, a közelben továbbá egy új metrómegálló is épült, így az önkormányzatnak a városrész fejlesztését szem előtt tartva jól jött a régi iskolaépület elbontása – kiváltképp, hogy a kínai önkormányzati hivatalnokok a legtöbb esetben maguk is igen jól járnak ezen ingatlanfejlesztésekből a hálás beruházók felajánlásainak köszönhetően.

Az érintett hivatalnokok vonakodtak az interjútól, de elmondták, hogy ők csupán jobb oktatást akarnak nyújtani a gyerekeknek, hiszen a migráns tanulók így képesek lesznek állami tanintézetben tanulni. Ezen állami tulajdonú iskolák egy része azonban még nem is létezik, a meglévők pedig túlzsúfoltak, így hetekkel az iskolakezdés előtt dönteni több ezer diák jövőjéről megkérdőjelezhető elhatározás volt. A szülők többsége arra panaszkodik, hogy az új iskolák messze vannak és nem túl jók, ráadásul komplikált ilyen rövid idő alatt elvégezni a beiratkozáshoz szükséges papírmunkát.

Több ezer tanuló jövője vált bizonytalanná

A pekingi Városi Oktatási Bizottság egy sajtótájékoztatón megfogadta; egy tanuló sem marad oktatás nélkül, a bezárások ellenére sem. Ezt ugyanakkor a kerületi vezetők  igen sajátosan értelmezték: Tahszing kerületében hét iskola üzemeltetését szüntették be, a tanulók pedig szétszóródtak családjaikkal, mivel a hatóságok elkobozták az iskola és a környező lakóházak területét, a csaojangi vezetés pedig az ígért állami férőhelyek helyett egy másik, fizetős magániskolába irányította a gyerekeket. Egy iskolaigazgató szerint a helyi vezetés saját befektetéseit szeretné megtéríteni az iskolák bezárásával, mivel azok az általuk épített vagy felújított iskolaépületekhez túl közel voltak, és előnyösebb díjaik miatt inkább oda íratták be gyerekeik a kínai szülők. Ugyanakkor ezen esetek nélkül is sok szülő és oktatási szószóló megkérdőjelezi a bizottság ígéretét, rámutatva a közoktatás kapacitásának korlátozottságára; a követelményekre, melyek bonyolulttá teszik a migráns diákok közoktatásra való jogosultságához szükséges dokumentumok beszerzését; valamint a „különleges díjakra” melyet egyes állami iskolák számolnak fel a bevándorló tanulóknak.

„Az állami iskolák követelményei túl szigorúak” – mondta Csu Tung-liang (Zhu Dongliang), egy bevándorló, aki megjegyezte, az említett költségek 3100 dollárt (600 ezer Ft) tesznek ki. Az alacsonyan képzett migráns dolgozók gyermekei közül soknak ezek a megkérdőjelezhető magániskolák biztosították a szükséges oktatást, mivel szüleik az állami iskolák finanszírozását vagy nem engedhetik meg maguknak (a középiskolás korú gyerekek már vagy szüleik vidéki lakhelyén tanulnak – akár több száz kilométerre is a várostól – vagy lemorzsolódnak), vagy bevándorlóként nem is jogosultak. Így sok szülő már annak is örül, ha lesz olyan hely, ahol gyermeke folytathatja a tanulmányait, még ha ehhez hitelt is kell felvennie. Annak ellenére ugyanis, hogy az állami iskoláknak – elvileg – tilos bármilyen plusz költséget is felszámítaniuk a bevándorló tanulók után (beleértve a tandíjat is), néhány intézmény még mindig megpróbál „egyéb díjat” fizettetni a migránsokkal – informál a kínai állami hírügynökség, a Hszinhuá.

„Egészségtelen és nem biztonságos oktatási intézmények”

Liu Csi-kuj (Liu Jigui), a Jücaj Általános Iskola igazgatója szintén arról kapott értesítést, hogy iskolája nem elég biztonságos, arra azonban nem kapott magyarázatot, hogy miért határozott így a városvezetés. „Ha nem akarják, hogy megnyisd az iskolát, akkor mindig találni fognak okot” –  érvelt a két tucat kollégájához hasonlóan állás nélkül maradt Liu. Ezzel szemben a Lujüan Általános Iskola bezárásánál már egyértelmű okokra hivatkozhattak a tanintézet bérleti szerződésének megújítását megtagadó hivatalnokok, miután komoly aggályok merültek fel a 2005 óta működő intézmény épületének szerkezetével kapcsolatban a hivatalos biztonsági vizsgálatot követően.

Az iskola épülete korábban raktárként szolgált, melyet az igazgató, Csang Hszaiohu (Zhang Xiaohu) újított fel, aki csak ebben az évben 200 ezer jüant (6,5 millió Ft) költött a tantermek légkondicionálóval és fűtési rendszerrel való ellátására. Azonban a beruházások ellenére az osztálytermeket csupán fatáblák választják el egymástól, a mennyezet szétmállott, és az elektromos vezetékek kilátszanak a tetőn. „Úgy terveztem, felszerelem az épületet és kijavítom a biztonsági problémákat, de most már nincs értelme” – panaszolta az egykori igazgató, hozzátéve a kerület egyik-másik általános iskolája sokkal rosszabb állapotban van.

Noha a magániskolák minősége – részben a versenynek köszönhetően – javult az elmúlt években, jobb volna, ha a migráns diákok az állami iskolarendszerbe integrálódnának. Ennek érdekében azonban a pekingi vezetés egyelőre nem tudott megfelelő kompromisszumot kínálni a szegény, migráns munkavállalók számára. A modell Sanghaj, ahol sikerült beszüntetni szinte az összes nem regisztrált magániskolát, áthelyezve az azokban tanuló diákokat a közoktatási rendszerbe, részben azáltal, hogy minden gyermeknek 1900 jüanos (58 ezer Ft) éves támogatást biztosítanak – tájékoztat a sanghaji modell sikeréről a Wall Street Journal, hozzátéve: Peking havonta mindössze 80 jüanos (2500 Ft) támogatást nyújt az általános és 130 jüanost (4000 Ft) a középiskolás tanulóknak.

A pekingi iskolák más tekintetben is távol állnak a sanghaji modelltől; a kormány legújabb, szeptemberi ígéretei között szerepel, hogy az áthelyezett tanulók egy biztonságosabb környezetben kezdhetik meg az új tanévet, de a korábbi fogadalmakhoz hasonlóan ezt is szkeptikusan fogadták mind a munkavállalók, mind az őket képviselők. A Poja Általános Iskolába – mely a kormány által támogatott magánintézmény – sok migráns gyermeket helyeztek át. Azonban az új iskola semmivel sem jobb, mint a régi: az intézmény a város peremén található, 20 perces bicikliútra a főbb lakóterületektől, több halomnyi törmeléktől és félkész bérházaktól körbezárva. Ezen felül amellett, hogy az iskolába vezető földút még őrzi a korábbi szemétlerakó emlékét, a tanintézmény épülete és mosdói sincsenek megfelelő állapotban az – eddigi 700 helyett – érkező 1400 diák fogadására – számol be az intézmény lehangoló állapotáról a Time magazin.

Migráns-ellenes intézkedésnek tartják a döntést

„Ha ezt a gyerekekért tennék, a hatóságoknak át kellene venniük a működő bevándorlói iskolákat, vagy több időt kellene adniuk a szülőknek, hogy alternatív megoldásokat találjanak” – idézi egy kínai lap kommentárját a BBC. Csang Csecsiang (Zhang Zhiqiang) – aki egy, a migráns dolgozók számára oktatási tájékoztatást nyújtó weboldal tulajdonosa – tovább megy az egyszerű javaslatoknál, mivel úgy véli, az ügy mögött „sötét erők működnek”. „A valódi ok, amiért ezt teszik, a  több millió bevándorló ügyeinek kezelésére fordított költségek csökkentése azáltal, hogy megnehezítik az életüket és visszavezetik őket saját tartományaikba” – fejti ki Csang. Véleményét mások is osztják, akik úgy vélik, az iskolák megszüntetése része egy nagyobb tervnek, mely a bevándorló dolgozók kiszorítását célozza Kína fővárosából.

Az értesítések kiküldésének időpontját figyelembe véve egyes megfigyelők úgy értelmezik a jelenlegi kampányt, mint „egy alattomos erőfeszítést a bevándorló családok távozásra bírására”. „Ez a kormány kísérlete arra, hogy megszabaduljon a migráns népességtől” – mondta Tien Kun (Tian Kun) pekingi ügyvéd (a migráns gyermekek jogainak szószólója) a Global Timesnak adott nyilatkozatában. „A gyerekeket célozzák, remélve, hogy a szülők elhagyják a fővárost” – folytatta. Néhány érintett máris úgy döntött, hogy családjával együtt visszatér szülővárosába, vagy a  rokonokhoz küldi gyermekét, mondván, „nincsen hatalmuk és el kell fogadniuk a hatóságok döntését”.

Nem mindenki ért egyet Tien Kun nézetével. Jonathan Hursh, a pekingi székhelyű „Együttérzés a bevándorló gyerekekért” nonprofit szervezet alapítója azok közé tartozik, akik úgy gondolják, a kormány egy valódi – még ha nem is tökéletes – megoldást próbál találni a város migráns tanulói számára. Ennek oka, hogy Peking gazdasága erősen függ a bevándorló népességtől, ahogy Hursh fogalmazott: „ha minden ide települő távozna, Peking leállna”. Ezt – a kormányzat és a bevándorlók kapcsolatát jellemző paradox függőséget – támasztja alá az is, hogy az ide sereglő munkavállalók többsége építőipari, éttermi és más hasznos, de alulfizetett és nem túl megbecsült munkát vállal a városban, melyeket a helyiek többsége nem lenne hajlandó elvégezni.

Az év folyamán kiadott kormányzati statisztika szerint ma már több mint hét millió ember vándorolt vidékről a 19,6 milliós lakosú Pekingbe a jobb élet és oktatás reményében. A migránsok beáramlása pedig a helyi tisztviselők aggodalmait is fokozza, akik egyre elszántabb lépéseket tesznek. Ilyen volt az elsősorban a vidéki munkavállalóknak otthont nyújtó olcsó pincelakások számának korlátozása (mely a Kommunista Párt idegenkedését fejezi ki a könnyen a társadalmi instabilitás melegágyává váló nyomornegyedek gondolatától); a tavalyi bejelentés, miszerint a Csaojang kerületében élő több mint egymillió bevándorló munkavállalónak távoznia kellene a fővárosból, mivel jelenlétük hozzájárul a „szociális biztonság csökkenésehez és a környezetszennyezéshez”; illetve a migráns támogatású magániskolák bezárása és lerombolása, mely várhatóan tovább növeli az amúgy is kiszolgáltatott közösség hátrányos helyzetét.

A Hukou rendszer

A migráns munkások azért költöznek a vidéki falvakból a zsúfolt nagyvárosokba, hogy jobban fizető állásokat találhassanak. Ugyanakkor a Kínában működő bonyolult háztartási regisztrációs rendszer (az ún. hukou) miatt a legtöbb nélkülözhetetlen közszolgáltatáshoz – mint például az állami oktatás és az egészségügy – csak saját falvaikban van hozzáférésük. Noha ennek az állapotnak (melyet sokan a másodosztályú állampolgársághoz hasonlítanak) a megváltoztatására már régóta ígér reformot a központi kormány, a konkrét lépések elmaradtak, ami végül arra kényszeríttette a migránsokat, hogy kezükbe vegyék a kérdést és saját magániskolákat építsenek.

Csia Hszi-csin (Jia Xijin), a Tsinghua Egyetem politikai szakértője szerint „a rendszer a jelenlegi formájában csak növeli az instabilitást”. „A városi és a vidéki lakosok hozzájárulnak a nemzetünkhöz és mindannyianfizetik adókat. De nem egyenlő haszonnal. Az igazságtalanság szembeszökő” – idézi a New York Times. A hukou rendszer gyakorlatilag egy kétszintű társadalmat hoz létre a kínai városokban: a hivatalos tartózkodási hellyel rendelkezőkét és az azzal nem bírókét. Utóbbi csoportot annak ellenére is „veszélyesnek” találják Pekingben, hogy az új ötéves gazdasági terv egyik központi tétele az urbanizáció.

Kérdés, hogy a rendszer megújítása nélkül – melyre csak korlátozott kísérletek mutatkoznak – hol fognak tanulni a bevándorlók gyermekei, hiszen a hivatalos statisztikák szerint a város mintegy 437 ezer iskoláskorú migráns gyermeknek ad otthont (ebből 249 ezer 6 és 14 év közötti), akik közül csaknem minden negyediket magániskolába iratnak szülei. A legtöbb pekingi magániskola – melyek száma megközelíti a 400-at – csakúgy, mint a most bezárt 24 intézmény, nincs regisztrálva.

A tervek szerint a következő 15 évben 250 millió vidéki bevándorló költözik a nagyobb városokba. Éppen ezért – noha eredetileg 114 iskolát zárattak volna be – a jelenleg megszüntetett intézmények pótlására is komoly erőfeszítéseket tesz a kommunista kormányzat: összesen 9 millió jüant (293 millió Ft) költenek majd a lerombolt migráns iskolák újjáépítésére, melyeket új berendezésekkel szerelnének fel. Továbbá a hatóságok már dolgoznak az új tanárok felvételén, akik az épülő tanintézetekben oktathatják majd a vidéki bevándorlók gyerekeit (akik így a helyi tanulókhoz hasonlóan állami tananyagból történő tanításban részesülhetnek). „A migráns munkavállalók gyermekeit nem szabad kizárni a városi oktatási programokból” – idézi az Oktatási Minisztérium e heti közleményét a China Daily. „A gyerekeknek ugyanazt a kilenc éves kötelező oktatási programot kell biztosítani, mint a többi városi lakosnak.”. Ennek érdekében pedig a minisztérium felhívta a nagyobb városok önkormányzatait, hogy növeljék az ezekre a tanulókra fordított oktatási kiadásaik – megakadályozva a magasabb lemorzsolódási arányt –, hozzátéve, hogy teljesítményük értékelésénél figyelembe veszik, hogy a helyi tisztviselők betartják-e a hirdetményt.