Lelassult a Tea Party gyorsvonata

Csaknem egy évvel a számukra nagy sikert hozó választások után az amerikai Tea Party mozgalomhoz közel álló politikusok komoly dilemma előtt állnak. Egyszerre kell bázisuk elvárásainak megfelelően kőkeményen ragaszkodni politikai elveikhez, és szélesebb tömegek számára elfogadható politikát képviselniük a Kongresszusban. A friss felmérések szerint ismertsége növekedésével párhuzamosan egyre többen vélekednek kedvezőtlenül a mozgalomról. Sokszor politikusaik, illetve aktivistáik megnyilvánulásai sem vetnek rá jó fényt.

Amikor az első szeptemberi republikánus vitán a közönség üdvrivalgásban tört ki már csupán annak hallatára is, hogy Rick Perry kormányzó terminusa alatt 234 embert végeztek ki Texasban, a magát konzervatívként meghatározó Andrew Sullivan újságíró és blogger rögtön megjegyezte: ezért tartja elképzelhetetlennek, hogy republikánus legyen. Pár nappal később a floridai Tampában a CNN és a Tea Party Express által közösen megrendezett vita során még egyértelműbbé vált, hogy a Republikánus Párt ultrakonzervatív irányzatát képviselők bizonyos megnyilvánulásai elijeszthetik a párt mérsékeltebb szavazóit. Nem csak a jelöltek diskurzusára volt érdemes figyelni – bár ez is kifejezetten izgalmas volt, hiszen a fő esélyessé előlépő Perryt versenytársai folyamatosan támadták. Legalább ennyi mindent lehetett megtudni a helyszínen jelenlévő nézők reakcióiból is.

A Tea Party-aktivistákkal tömött nézőtéren természetesen az élesen jobboldali megnyilvánulások részesültek a legjobb fogadtatásban. A jelölteknek ehhez olykor meg se kellett szólalniuk. A legélénkebb reakciót például az váltotta ki, amikor az egészségbiztosítási törvény visszavonásával kapcsolatban a moderátor hipotetikus kérdést tett fel Ron Paulnak. Az egyéni felelősségvállalást hangsúlyozó képviselőt azzal szembesítették, hogy hagyni kéne-e meghalni egy biztosítás nélküli, kómában fekvő beteget. A választ meg se várva a közönség bekiabálta, hogy „igen” (Paul természetesen ezt visszautasította). 

Ám ami elfogadottá vált a republikánus bázis bizonyos köreiben, az könnyen kelthet megütközést szélesebb szavazórétegekben. Ezt egyre többen ismerik fel a párton belül is. A vitákon inkább mérsékelt megközelítéseivel kitűnő Jon Huntsman kampányának egyik magas beosztású vezetője a Facebookon fejtette ki, hogy mennyire szégyelli párttársai bizonyos megnyilvánulásait, amelyek pont az elitista, érzéketlen, részvétet nem ismerő republikánusokról szóló sztereotípiákat igazolják. 

Csaknem egy évvel azután, hogy a Tea Party megerősödésének is köszönhetően a republikánusok jelentős sikereket könyvelhettek el a félidős kongresszusi választásokon, a pártnak új kérdésekre kell válaszolnia a mozgalom jövőjével kapcsolatban. A kongresszusi munka az éles kormánykritikán túl mást is igényel. Miközben bizonyos jelek már az elkötelezett támogatók kiábrándulására utalnak, a figyelem középpontjába kerülő ellentmondásos nézetek elijeszthetik a mérsékeltebb szavazókat. 

A legfrissebb felmérések szerint a nyár folyamán sokat vesztett népszerűségéből a Tea Party. A Pew Research augusztus közepi eredményei azt mutatják, hogy amint egyre ismertebbé válik a mozgalom, egyre többen vélekednek róla kedvezőtlenül. Miközben 2010. februárban még az összes megkérdezett 33%-ának volt pozitív és csak negyedének negatív a véleménye, addig legutóbb már 43%-on állt a népszerűtlenségi mutatója (36 százaléknyi támogatóval szemben). A Gallupnak a regisztrált választók 42%-a mondta, hogy kevésbé szavazna egy Tea Party által támogatott jelöltre, és csupán 23% voksolna inkább rá. 

A Pew Research felméréséből az is kiderül, hogy sokan elégedetlenek a Kongresszusba – a mozgalom támogatásával – bekerült új republikánusok kompromisszumképtelenségével. A megkérdezettek háromnegyede szerint az elnök és a Képviselőház republikánus vezetése között nem volt megfelelő az együttműködés az adósságplafon megemeléséről szóló vita során, és 37% ezért kifejezetten a republikánusokat hibáztatja (és csak 21% Obamát, 12% pedig egyformán hibásnak ítéli meg őket). Az ultrakonzervatívoknak azzal is szembe kell nézniük, hogy elvi kérdésekben is kevésbé vonzóbbá vált az álláspontjuk. A nyár végére jelentősen csökkent azoknak az aránya, akik a Tea Partyhoz tartozó republikánusok által elsődleges célként meghatározott deficitcsökkentést nevezték meg a legfőbb gazdaságpolitikai prioritásnak.

A felmérések tehát igazolják, hogy a választók szélesebb körei nem feltétlenül támogatják a Tea Party dogmatikus elveit. A mindenféle kormányzati – legfőképp szövetségi – költekezést ellenző, a lehető legalacsonyabb adókat szorgalmazó, az egyéni felelősségvállalás elsődlegességét hangsúlyozó politikusoktól még az ezekkel az eszmékkel szimpatizálók is elvárnak a gyakorlatban némi rugalmasságot. Ezt természetesen republikánus politikusok is hangoztatják. Lindsey Graham dél-karolinai szenátor, aki a párton belül a mérsékeltebbek közé tartozik, és aki John McCain elnökjelölti kampányának egyik fő támogatója volt, a Daily Beastnek azt nyilatkozta: a mozgalom fennmaradásához a Tea Party aktivistáinak többet kell tenniük a demokrata politika puszta ellenzésénél. „El kell dönteniük, hogy mi a víziójuk. Persze, hogy támogatom a kormányzat méreteinek csökkentésére vonatkozó elképzelést, én is erre törekszem már évek óta” – mondta a szenátor, de hozzátette: a pártoknak emellett arról is meg kell győzni az embereket, hogy képesek együttműködni. 

A Tea Party politikusainak komoly dilemmája az, hogy egyszerre kell elhitetniük, hogy alkalmasak ilyen együttműködést is magában foglaló országos vezető szerepre, de nem hagyják cserben aktív bázisukat sem. Michele Bachmann képviselőasszony, a mozgalomhoz köthető kongresszusi republikánusokat tömörítő Tea Party Caucus alapítója a hétfői vitán is hangsúlyozta, hogy végig ellenezte az adósságplafon megemeléséről szóló döntést. Egyes aktivisták azonban úgy vélik, a segítségükkel megválasztott képviselők közül sokan nem léptek fel elég erélyesen a kompromisszumos javaslattal szemben. 

Az a tény, hogy a Tea Party Express a CNN-nel közösen szervezett elnökjelölti vitát, jól mutatja, hogy a mozgalom az amerikai politika megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Ugyanakkor rugalmatlanul képviselt gazdasági elvei, az elfogadott tudományos állásponttal sokszor szembemenő, szélsőségesen konzervatív társadalmi nézetei útját állhatják annak, hogy a Tea Party a jövőben meghatározó hatalmi tényező lehessen. Másrészt az elégedetlenséget tavaly sikeresen meglovagló mozgalom immár maga is részévé vált a sokat bírált washingtoni establishmentnek, és így a puszta tiltakozásnál már többet kell tennie. Mindezek kihathatnak a jövő évi választásokra is. Bár – az egyre népszerűtlenebbé váló – Obama elnökségét elsődlegesen a gazdasági teljesítmény alapján ítélik majd meg a szavazók, de döntő lehet, ki lesz a kihívója, és hogy az elkötelezett bázissal rendelkező, ám sokakat elidegenítő Tea Party hogyan lép fel a jövőben.

Tábor Áron

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »