Wikileaks: Kína újabb titkai a nyilvánosság előtt

Az augusztus 30-án napvilágra került újabb WikiLeaks-csomag hírei természetesen nem hagyják figyelmen kívül a világ legnagyobb gazdaságának szennyesét sem. Legyen szó akár gazdasági fejlődésről, környezetszennyezésről, háborús bűnösök bújtatásáról vagy a 2008-as válság alatti politikai ügyeskedésről, Kínában mindig van új a nap alatt.

Politikai okokból nem mérik a legveszélyesebb szennyezést

A WikiLeaks által augusztus végén nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai táviratok arról számolnak be, hogy Kína egyáltalán nem méri a levegőben fellelhető legsúlyosabb szennyeződések mértékét, mivel annak értékei olyan magasan az elfogadott norma fölött állnak, hogy azok kezelése kényes politikai és gazdasági kérdéseket vetne fel.

A jelenleg érvényben lévő index, melyet a levegő minőségének vizsgálatára használnak, 2008 óta van érvényben. Figyeli az olyan levegőben fellelhető káros anyagok arányát, mint a tíz mikrométer átmérőjű részecskékből álló szálló por (PM₁₀), a nitrogén dioxid (NO2) vagy a kéndioxid (SO2). Nem méri azonban a két és fél mikronnál kisebb átmérőjű finom porrészecskék (PM_2,5) jelenlétét. A PM_2,5 méretéből adódóan veszélyesebb, mint a PM₁₀, ugyanis leülepszik a tüdőhólyagokban, gyulladást okoz, és rontja azok gázcserélő képességét. Az oxigén-felvétel romlása közvetlen terheli a szív- és érrendszert, szívbetegségekhez, keringési rendellenességekhez, gyermekkori megbetegedésekhez és korai halálhoz vezet. Európában, Kanadában és az Egyesült Államokban ez a szennyezőanyag már hosszú évek óta részét képezi a légszennyezettség-indexnek (API).

Egy 2006 szeptemberére dátumozott másik távirat arról számol be, hogy „kutatók és tudósok egyre nagyobb mértékben aggódnak a légszennyezés miatt, de kénytelenek nem hangot adni véleményüknek, ha továbbra is igényt tartanak a kutatási támogatásra”.  Azok a diplomaták, akik a szennyeződés és a születési rendellenességek között fellelhető esetleges kapcsolat kivizsgálása érdekében kértek találkozókat a különböző illetékes személyektől szintén falakba ütköztek. A nemleges válaszokat azzal indokolták, hogy a téma „túlságosan kényes”. A kínai gazdasági fejlődéssel együtt járó hatalmas mértékű környezetszennyezés már most is jelentős nemzetközi figyelmet élvez. Egyes

becslések szerint ha bevezetnék a PM_2,5 részecske aktív mérését az országban, a még egészségügyi és légminőségi szempontból elfogadhatónak napok száma 20–30%-kal csökkenne, ami jelentős nyomást jelentene a vezetés számára.

Bár tény, hogy a 2006-ból származó dokumentumok megszületése óta jelentős előrelépések történtek a témában a fent említett anyag még mindig nem része a légszennyezettség-indexnek. Augusztus közepén a kínai média bejelentette, hogy már előkészületben van egy új index, de az nem került megerősítésre, hogy tartalmazni fogja a PM2,5-t. Ahogy a 2006-os WikiLeaks jelentés is megfogalmazza: „Az azért való kampányolás, hogy egy szennyezőanyag, melynek jelenleg mérhető értékei ennyivel meghaladják az elfogadható normákat, belekerüljön az indexbe, politikailag igen nehéz feladat”.

Amerika menedéket kért Pol Potnak

A szintén a napokban napvilágot látott WikiLeaks-csomag részét képezte az az 1989-es távirat, melyben Washington arra kérte az akkori kínai vezetést, hogy nyújtsanak menedéket magas rangú Vörös Khmer vezetőknek, köztük Pol Potnak is, a kambodzsai konfliktus lezárásának reményében. A négy éven át tartó kambodzsai rémuralmának idején másfél–két millió ember haláláért felelős, távollétében hazájában népirtásért halálraítélt vezetőnek és társainak jelenlétét „problémásnak” minősítette a dokumentum azon érvek felsorolása közben, amiért Kínának be kellene fogadnia őt.

Hatalmának elvesztése után a Vörös Khmer tábornoka Nyugat-Kambodzsába, a thai határ közelébe húzódott vissza, ahonnan még évekig aktívan harcolt a vietnami és szovjet segítséget élvező phnompeni kormány ellen. Bár Pol Pot az 1980-as évek végéig Kína és Thaiföld nyílt, valamint több nyugati hatalom

indirekt támogatását is élvezte, a hidegháború végének közeledtével igény keletkezett egy béketeremtési kísérletre.

A kérést azonban Kína elutasította. Pol Pot 1998-ban halt meg, mely után végül sikerült teljesen felszámolni a vörös Khmer uralmat az ország nyugati részén. Az iratban említett másik két személy közül Ta Mokot később a kambodzsai kormány elfogta, 2006-ban őrizetben halt meg. Jeng Sari háborús bűneiért jövőre áll majd bíróság elé.

Amerikában fektettek volna be kínai bankok a válság alatt

A 2008-as gazdasági válság legsötétebb napjaiban egy vezető kínai bankár elmondása szerint az országból többen is készek lettek volna beruházni az amerikai pénzintézetekbe – derül ki az egyik aktából.

Abban az időben a nehéz helyzetben lévő bankok kétségbeesve próbálták rátenni a kezüket bármilyen tőkére, ami csökkenthette volna az ingatlanpiaci buborék kidurranásakor keletkező hatalmas veszteségeiket. Mégsem került sor kínai beruházásra. Ennek részleteit tárgyalja több WikiLeaks ügyirat is.

Másfél hónappal a válság kirobbanása után a távol-keleti ország harmadik legnagyobb bankjának (China Construction Bank) elnöke, Kuo Su-csing (Guo Shuqing) találkozott Alan Holmer amerikai nagykövettel. Kuo a diplomáciai távirat szerint ajánlatott tett Holmernek, hogy kínai állami vállalatok hajlandóak lennének 10-15%-os részesedések vásárlásával támogatni a rászoruló amerikai pénzintézeteket.

Az amerikai oldalon természetesen bőven akadtak ellenzők, hiszen a beruházni vágyó intézmények között többségben voltak azok, melyeknél a kínai állam tartotta kézben a részvények döntő többségét. Szakértők szerint a nagy összegű befektetésekkel együtt járó vizsgálódások és a kínai befektetők motivációira irányuló találgatások végül elkedvetlenítették a kelet-ázsiai felet.