Kína közös gazdasági projekttel segíti Észak-Koreát

A múlt hónapban Kína és Észak-Korea hivatalosan is megkezdte két közös gazdasági övezet kiépítését a határtól nem messze: nyugaton az észak-koreai Hvanggumphjong (Hwanggumpyong) és Vihva (Wihwa) szigeteken, keleten a Nadzsinszonbong (Rajin-Sonbong) területen. Az úttörő projekt célja, hogy Kína segítséget nyújtson szegény koreai szomszédja stagnáló gazdaságának felélesztésében, illetve tovább növelje befolyását a félszigeten az elszigetelt rendszer támogatásával. A megállapodások – az ilyenkor szokásos nemzetközi bírákatok elkerülése érdekében – csendben zajlottak, Peking azonban hangos sikereket vár a projekttől.

A hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Kína és Észak-Korea közös gazdasági projekttel erősíti meg viszonyát. Az utóbbi időben kínai cégek képviselői egy sor látogatást tettek a határon átnyúló, új vállalkozások létesítése okán, amelyek a tervek szerint kiugró lökést adnának a haldokló észak-koreai gazdaságnak, miután Phenjan – nagyrészt kétségbeesésből – a Jalu (Yalu) folyó közelében füves parcellákat adott bérbe külföldi befektetőknek – írta a Los Angeles Times. Ezek a Kína által hosszútávra, 50 évre bérbevett határ menti területek – beleértve a Hvanggumphjong szigetet is – nagy jelentőséggel bírnak, miután az Észak-Korea és Dél-Korea által közösen működtetett, a demilitarizált övezettől északra fekvő turistaparadicsom a közelmúltban a két Korea közötti megromlott kapcsolatok miatt csődbe ment.

A kínai miniszterelnök-helyettes, Vang Csi-san (Wang Qishan) és Kim Dzsongil sógora, Csang Szong Thek (Jang Song Taek), az észak-koreai Nemzeti Védelmi Bizottság alelnöke a múlt héten részt vett egy kulcsfontosságú ünnepségen a folyó egyik szigetén, a Hvanggumphjong ipari parkbank. Észak-Koreában dolgozó üzletemberek elmondták, hogy másnap hasonló ceremóniára került sor Nadzsin (Rajin) kikötőjében, ahol a kínai cégek egy másik ipari zónát, valamint a kikötőhöz vezető utat építenek. A kínai Kereskedelmi Minisztérium még aznap rövid sajtóközleményt adott ki, mely szerint a kínai és az észak-koreai tisztviselők az elmúlt hét tárgyalásai során konszenzusra jutottak arról, hogy a gazdasági fejlesztési területek „állami irányításúak, vállalkozás alapúak és piacorientáltak” lesznek. A részletek azonban egyelőre vázlatosak maradtak.

Phenjan az ünnepségeket nyilvánosságra hozta, de a hivatalos kínai hírügynökségek nem küldtek riportereket és csak rövid összefoglalókat közöltek az eseményekről. A nyilvánosság hiánya Peking ambivalenciáját tükrözheti a megbízhatatlan szomszéddal szemben, illetve azon vágyat, hogy elkerülje a nemzetközi kritikát egy atomfegyverrel rendelkező, az emberi jogokat rosszul kezelő diktatúrát támogató magatartás miatt. Nemcsak a kínai vezetés szkeptikus: az Egyesült Államok szerint nincs meg sem az akarat, sem a megfelelő képesség a jelenlegi észak-koreai vezetésben egy ilyen projekt kivitelezéséhez – közölte a dél-koreai Yonhap hírügynökség.

Kína az egyetlen „barát”?

„Észak-Korea ellen olyan országok vezettek be szankciókat, mint az Egyesült Államok, ezért kiutakat keresnek” – mondta Csong Hjonggon (Joeng Hyung-gon), a szöuli Nemzetközi Gazdaságpolitikai Intézet munkatársa. „Kína az egyetlen hely, ahonnan segítséget kérhetnek” – idézte a LA Times. A kommunista vezetés egyezsége Kínával úgy tűnik, mintha könnyen kijavíthatná a kusza diplomáciai és gazdasági bajokat. Kim Dzsongil 2012-re, Kim Ir Szen 100. születésnapjára állított fel határidőt országának, hogy egy „erős és virágzó nemzet” legyen, mely a kormány legújabb propaganda-szlogenje. Továbbá Kim szerint az elszegényegedett ország 2020-ig a fejlett nemzetek sorába emeli magát – írta a nagyratörő tervekről a Yonhap.

John Park, a két kommunista szomszéd kapcsolatának szakértője, az Egyesült Államok Béke Intézetének (U.S. Institute for Peace) kutatója kevés esélyt lát a kezdeményezés sikerére. Kínai vállalatok már korábban is próbáltak befektetni Észak-Koreába, azonban ezek vagy tönkrementek, vagy nagyon kevés profitot termeltek. A két fél 2002-ben már kísérletet tett egy másik különleges gazdasági övezet kialakítására Szinidzsu (Sinuiju) határvárosában, de a terveket félbehagyták, miután Kínában letartóztatták Jang Pinget (Yang Bin), a holland-kínai üzletembert, aki a projektet vezette. Természetesen nem minden kezdeményezés fulladt kudarcba: a legismertebb megvalósult projekt a Tumen-folyóhoz köthető, 1991-ben kezdődött vállalkozás volt, melyben Oroszország, Japán, Dél-Korea és Mongólia is részt vett. A kínai kormányzat kevés, a jelenlegihez hasonló projektben vett részt eddig (leszámítva az említett 1991-es vállalkozást), mivel elsősorban a helyi önkormányzatokra és civil vállalkozásokra hagyta a közös terveket, míg a központi kormányzat „karba tett kézzel hátradőlt” – írja az Asia Times Online. Az újságnak Piao Csien-ji (Piao Jianyi) Észak-Korea-szakértő azt mondta: „Kína alkalmazott egy piaci elvet Észak-Koreában a múltban, de ez nem alakult jól. Úgyhogy most a központi kormányzat veszi át a projektek irányítását.”

A bérbe vett Hvanggumphjong sziget déli csücskében egy kínai város, Tantung (Dandong) fekszik, a többi részén csak mezőgazdasági területek és egy észak-koreai katonai létesítmény található. A jelenlegi kínai fejlesztéseknek köszönhetően hamarosan új híd épül itt, mely összeköti a területet az észak-koreai szárazfölddel. Azonban a kínaiak számára a közös gazdasági projekt legelőnyösebb részének nem ez, hanem a Nadzsin kikötőjéhez való hozzáférés tekinthető, mely része egy nagyobb különleges gazdasági övezetnek, Naszon (a Nadzsinszonbong rövidítése) területének. A kikötő használata megkönnyítené a nyersanyag-szállítást az erőforrásban gazdag Északkelet-Kínából a dél-kínai ipari központokba. Decemberben a Talien (Dalian) központú Csuangli (Chuangli) csoport, mely 3,6 millió dollárt (kb. 685 millió forint) fordított a kikötő felújítására, 20 ezer tonna szenet vitt Mandzsúriából az észak-koreai kikötőn keresztül Shanghajba, mely ezen az útvonalon olcsóbb és gyorsabb volt, mint a vonattal történő szállítás. Továbbá az észak-koreai állami hírügynökség, a KCNA szerint a zóna területén megkezdték egy út és egy cementgyár építését, illetve egy turisztikai projekt első fázisát is, amitől a helyiek új munkahelyek teremtését remélik.

Komoly érdekek állnak az együttműködés mögött

A közös projekt a visszahúzódó Észak-Korea gyengélkedő gazdaságát rövid ideig még életben tarthatja, de komolyabb reformokra és nyitásra, illetve külföldi tőke bevonására van szükség ahhoz, hogy megerősödjön az északi rezsim. Phenjan korábban már kísérletet tett rá, hogy saját északi típusú szocializmusa – koreaiul az ún. „Urisik Sahoejuui” – kövesse a kínai gazdasági modellt: különböző adókedvezményeket vezetett be és különleges gazdasági övezeteket hozott létre, de egyelőre közelében sem jár a kínai gazdasági sikereknek. Ennek oka az lehet, hogy a diktatúra vezetése retteg a gazdasági projektek kapitalista elemeitől, melyek alááshatják a társadalmi kontrollt (melynek fenntartása komoly költségeket ró a phenjani vezetésre).

Kína nem csupán azért növeli beruházásait a térségben, mert így hozzáférhet a tengerhez a Koreai-félsziget partjainál, hanem mert alapvető érdeke, hogy elejét vegye a szomszédos rendszer összeomlásának, mivel az elkerülhetetlen politikai káoszt okozna, és menekülthullámmal árasztaná el a határ menti tartományokat – írta a segítség mögött húzódó érdekekről az Al Jazeera. Kínának a politikai mellett belső gazdasági érdekei is fűződnek a közös együttműködéshez: célja az ún. „Csang-Csi-Tu” (Chang-Ji-Tu) terv megvalósítása, mely az észak-koreai határhoz közel fekvő Csangcsun, Csilin és Tumen (Changchun, Jilin és Tumen) vidéki gazdasági projekteket kötné össze.

A kételkedők szerint hiába a két fél pillanatnyi lelkesedése, a siker nem garantált. A Hvanggumphjong szigeti fejlesztések eredményességét megkérdőjelezik azon megfigyelések, melyek szerint a sziget „nagyrészt homokos földterület maradt egy folyó mellett”, ahol nehéz és nagyon drága volna felállítani egy ipari létesítményt. Ennek ellenére Piao optimista a mostani vállalkozásokkal kapcsolatban, kollégája, Hszie Tao (Xie Tao) kínai szakértő azonban nem ért egyet vele: „Tekintettel az észak-koreai gazdaság korlátozott lehetőségeire és az adott politikai rendszerre, nem hiszem, hogy a gazdasági kezdeményezések sikerre vezethetnének. Úgy gondolom, a projektnek sokkal inkább szimbolikus politikai jelentősége van, mint gazdasági létjogosultsága.” A kutató úgy véli, Kína gazdasági befolyását akarja növelni a szomszédos országban, hogy ezáltal politikai befolyása is növekedjen, és nyomást gyakorolhasson az északi rezsimre a nukleáris leszerelés kérdésében.

Észak-Korea Kína felé fordulása az Egyesült Államok számára is jelzésértékű, mivel Phenjan korábban több ízben is Washingtonhoz fordult segélyekért, melyekért cserébe Amerika folyamatosan az ország atomprogramjának felfüggesztését követelte. Most azonban, hogy Kína egyre inkább a térség legbefolyásosabb országává válik, Kim Dzsongil-nek hasznosabb az ázsiai országgal szorosabbra fűzni gazdasági és politikai kapcsolatait, mely mélyülő viszony Peking számára Amerika és Japán regionális ellensúlyozását illetően is hasznos lehet – olvasható az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának (Council on Foreign Relations) egy tanulmányában.

Tusor Anita

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »