Kína: hatalmas gát hatalmas problémákkal

Kínában fennáll egy geológiai katasztrófa veszélye: talajeróziót, földrengést és aszályt okoz a világ legnagyobb vízierőműve, a Három-szurdok gát – olvasható a kínai kormány jelentésében. A dokumentum – melyet hivatalosan Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök is jóváhagyott – első alkalommal ismerte el, hogy a gát negatív hatást gyakorol a folyami közlekedésre és a vízellátásra. A környéken élők és a környezetvédők a gát építésének megkezdése, 1994 óta panaszkodnak, hogy az erőmű katasztrófához vezethet.

A kínai Három-szurdok gát 20300 megawattos (MW) áramtermelési kapacitásával a világ legnagyobb vízierőműve, emellett fontos szerepet játszik a Jangce-deltáját veszélyeztető árvizek megfékezésében is. És ezzel a pesszimisták szerint a történelem egyik legdrágább építményének minden pozitív hatását elmondtuk. A gát megépítéséhez ugyanis 1,4 millió embernek kellett elhagynia otthonát, az erőmű víztározójának kialakításhoz több mint ezer települést öntöttek el, az így kialakított medence területét szennyezés, iszap és földcsuszamlások sújtották. Mivel 254 milliárd jüan (7500 milliárd forint) és a politikai presztízs volt a tét, a kormány sok éven keresztül csak a gát teljesítményére összpontosított és megpróbálta elfojtani a projekt hazai kritikáját. De a nyilvános elemzések fokozatosan egyre józanabbá váltak – írja a Guardian.

A kormány nem tagadja többé: „sürgető problémákat” okoz a gát

Egy, a kínai kormány honlapján olvasható nyilatkozat szerint „amellett, hogy a Három-szurdok projekt hatalmas, átfogó hasznokat nyújt, sürgős problémákat kell megoldani a lakosok zavartalan átköltöztetését, az ökológiai védelmet és a geológiai katasztrófák megelőzését illetően”. A kabinet továbbá elismerte, hogy több probléma nem volt előre látható: „a gondokra a projekt tervezésének és kivitelezésének különböző szakaszaiban derült fény, de nem sikerült azonnal megoldani őket és továbbiak merültek fel, melyeket a gazdasági és társadalmi fejlődést követő megnövekedett igények idéztek elő”. Patricia Adams, a torontói Probe International civilszervezet vezetője szerint az erőművel kapcsolatos problémák olyan szintet értek el, hogy a kormány többé már nem hagyhatja figyelmen kívül azokat: „a vezetés fedezékbe menekül, mert a Három-szurdok gát válik mindannak jelképévé, mely rossz a kínai politikai döntéshozatalban” – mondta az AFP hírügynökségnek.

A 2006-ban elkészült tározó falát algák és különböző szennyezések pusztítják, melyeket korábban a víz letisztított volna. Az itt összegyűjtött óriási víztömeget is hibáztatják a környékbeli földrengésekért, földcsuszamlásokért és a lejtők eróziója miatt. Tavaly októberben a Jangce partján fekvő Badong városában a közeli domboldalból levált hatalmas földdarabok veszélyeztették a helybéliek otthonait és életét. Az ilyen földcsuszamlások és földmozgások gyakorinak számítanak a Hubei tartománybeli városban, ahol a lakók a Három-szurdok gátat hibáztatják a szeizmikus változásokért. „Ez a gát miatt van. 2003 óta több a földcsuszamlás és rengés. Határozottan egyre veszélyesebb” – nyilatkozta a város lakója, Vang Szong-lien (Wang Songlian).

A kormány tavaly arról számolt be, hogy még több embert helyeznek át biztonságosabb vidékre, idén májusban pedig ígéretet tett rá, hogy katasztrófa-megelőző rendszereket hoznak létre, megerősítik a folyópartokat, növelik a környezetvédelem finanszírozásának összegét, és további előnyöket biztosítanak a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőknek.Az elmúlt hónapokban és években többször figyelmeztették a kabinetet, hogy tegyenek hasonló lépéseket. Tavaly helyszíni mérnökök több százezer, a közelben élő ember kitelepítését és az ökoszisztéma helyreállítását célzó beruházásokat javasoltak. Négy éve az állami média idézett kormányzati szakértőket, akik azt mondták, nagyon sok új és régi ökológiai és környezeti veszélyt rejt a beruházás, így ha nem hajtják végre a megelőző intézkedéseket, a projekt katasztrófához vezethet, a gát megépítését követően pedig egyre többen fejezték ki aggodalmukat a Jangce középső szakaszán tapasztalt szárazság miatt. A folyó más szakaszain is gondot okoz a gát: a kínai média a múlt hónapban arról számolt be, hogy a Jangce vízszintje Vuhán (Wuhan) közelében az első turbinák 2003-as üzembe helyezése óta elérte a legalacsonyabb szintet. Hosszabb szakaszokon le kellett zárni a vízi közlekedést, miután több száz hajó futott zátonyra a sekély vízben.

A kormány nemrég 20 milliárd jüant (590 milliárd forint) fordított az erőmű okozta  földcsuszamlások, áttelepítések és egyéb környezeti károk megoldására, de a gát ellenzői szerint ez nem elég. „A kormány megépítette a gátat, de elpusztította a folyót” – mondta Taj Csing (Dai Qing), egy prominens kínai oknyomozó újságíró. „Nem számít, hogy mennyi erőfeszítést tesz a kormány, hogy enyhítse a kockázatot, ez végtelenül kevés. Az Államtanács inkább még többet költ a projektre, minthogy teljes egészében kivizsgálná azt. Nem látom a valódi hajlandóságot, hogy megoldják a problémát” – folytatta a projekt legnagyobb kritikusának tartott Taj, akit korábban 10 hónap börtönbüntetésre ítéltek a gát-ellenes írásai miatt. A kormányzati terv időzítését sokan politikai fogásnak tartják, mely biztosítja a következő ötéves terv támogatását. Peter Bosshard, az International Rivers (Nemzetközi Folyók) civilszervezet munkatársa úgy véli, hogy „míg a kormányon belüli erős frakciók a vízenergia-projektek gyors bővítését sürgetik, mások figyelmeztetnek a nagy gátak társadalmi és környezeti költségeire és a szeizmikusan aktív régiókban épülő hasonló projektek geológiai kockázatára”.

A gát építése

Az óriási duzzasztógát megépítését először Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) javasolta 1919-ben. Ő egy 22 ezer MW energiát termelő vízerőművet álmodott meg a Három-szurdokban. 1932-ben a Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) vezette kormány elkezdte előkészíteni a munkálatokat a szurdokban. 1939-ben a japán katonai erők a második kínai-japán háború (1937-1945) alatt elfoglalták Jicsangot (Yichang) és átvették a terület felügyeletét. Az ún. Otani-terv szerint egy Kína felett aratott japán győzelmet követően a gátat befejezték volna. 1944-ben John L. Savage amerikai mérnök felmérte a területet és összeállított egy javaslatot a gátra „Jangce-folyó projekt” néven. A terv megvalósítására 54 mérnök utazott az USA-ba képzésre. Kutatások, felmérések, gazdasági tanulmányok és tervezési munkák készültek, de a kormány 1947-ben, a Kínai Polgárháború közepén leállította a munkálatokat. A kommunisták 1949-es győzelmét követően Mao Ce-tung vette szárnyai alá a projektet. Azonban ő először a Kocsoupa (Gezhouba) gát megépítését kezdte el és a gazdasági problémák, beleértve a későbbi nagy ugrás kudarcát és a kulturális forradalmat, mind lassították a beruházás előrehaladását. Az 1950-es évek árvizeit követően Mao komolyabb figyelmet szentelt egy, a Jangcén megépülő gát tervének. 1956-os „Úszás” című versében már megjelenik a Jangce-folyó lenyűgöző gátjának víziója, 1958-ban pedig a Száz Virág kampány keretében a gát-projekt ellen beszélő mérnököket már bebörtönözte.

Az erőmű létrehozásának terve legközelebb az 1980-as években került napirendre, amikor is komoly vitákat váltott ki, melyek lényegében azóta is tartanak. A tiltakozókat bebörtönözték és végül 1992-ben az Országos Népi Gyűlés hagyta jóvá a gát megépítését – ami Li Peng akkori miniszterelnök vízmérnöki végzettségének fényében nem meglepő –, így 1994. december 14-én megkezdhették a 17 évig tartó építkezéseket. A tervek szerint a gát 2009-re készült volna el, de a csúszások és a folyamatosan felmerülő problémák kezelése miatt az építmény csak néhány év múlva nyeri majd el végleges formáját, illetve teljes, 22500 MW-os áramtermelő kapacitását. A jelenleg is folyó munkálatok ellenére az erőmű 26 turbináját 2008-ban üzembe helyezték és azóta is „zavartalanul” működnek, míg a közeljövőben további hat turbinát indítanak be.

Az építkezések nem folytak problémamentesen: a pénzhiány miatt folyamatosan növelni kellett a gát kiadásait, és kisebb-nagyobb korrupciós botrányokra is fény derült, melyek helytelen kivitelezéshez és gondatlansághoz vezettek, ennek következtében pedig több ember is életét vesztette. Az építkezés miatt szükségessé vált áttelepítések és a több száz falu és város elárasztása is megkérdőjelezte a beruházás létjogosultságát. A Három-szurdok térsége Kína legtermékenyebb területei közé tartozott, illetve tartozik. Az itt élő családok alig kaptak támogatást az átköltözéshez és az új földterület, melyet megművelhettek, lényegesen rosszabb minőségű volt a korábbinál. Ráadásul  a 13 ezer Kaojang (Gaoyang) környéki földműves áttelepítésére szánt források állítólag „eltűntek” miután a kormányzat elküldte azokat, így kompenzáció nélkül maradtak a lakosok.

Mindezek, és a gát befejezése óta jelentkező problémák nem ismeretlenek a kínai vezetés számára. A kínai hidrológia korábbi „Waterlooja” az 1950-es években a Sárga-folyón szovjet segítséggel felépült Szan Men Hszia (San Men Xia) gát volt, egy óriási hiba, amelyért Mao megkérdőjelezhető döntései voltak felelősek. Az építményt az 1960-as években Kína már egyedül javította meg reménytelenül és igen drágán; a költségek a nemzeti költségvetés aránytalanul nagy részét emésztették fel és hátráltatták a gazdasági növekedést is. Ráadásul a nem megfelelően elhelyezett és kivitelezett gát tározója szinte azonnal megtelt és komoly árvíz fenyegette Kína több nagy városát, mely miatt több százezer embert költöztettek el a gazdag Senhszi (Shaanxi) vidékéről terméketlenebb földekre – írta a korábbi kudarcról az Asia Times Online.

Aszály és árvíz a Jangcén

Az amerikai sajtóban olyan írások is megjelentek, melyek a Jangce-medencéjét sújtó aszályért a Három-szurdok gátat teszik felelőssé. Ezt a hírt azonban kétségbe vonja a tény, hogy a Jangcén nem rég, 11 hónapja tapasztalták a folyó történelmének egyik legnagyobb árvizét. A folyónak történetileg víztöbblete van, nem hiánya, és ez az állapot valószínűleg kitart még egy ideig. Az éghajlatváltozásnak a Jangce medencéjére tett hatását vizsgáló kutatások azt jósolják, hogy globális felmelegedés hatására a nyári monszun rövid idő alatt több csapadékot hoz majd. Ezt a kínai kormány számára fontos, de nem váratlan vizsgálati eredményt támasztja alá a Hszinhua (Xinhua) állami hírügynökség jelentése is, miszerint a szárazságot szakadó eső törte meg, mely néhány településen 10 cm-nyi csapadékot is hozott.

A Global Timesnak Csang Po-ting (Zhang Boting), a kínai Vízenergia Mérnökség helyettes főtitkára, a projekt lelkes támogatója elmondta az ügy kapcsán, hogy az aszályért a gátat felelőssé tevő vélemények „abszurdak”. „Több mint 20 gát van a világon, melyek nagyobbak, mint a Három-szurdok gát, de soha nem hallottuk, hogy aszályt okoznának. A tavalyi nagy árvíz is jól cáfolja ezt az állítást. Kizárt, hogy a szárazságnak és az árvíznek is az erőmű lenne az oka” – nyilatkozta. A kormány azt viszont elismerte, hogy a Jangce középső árvízi medencéjében fekvő nagy és sekély tavak – különösen a Pojang (Boyang) és Tungting (Dongting) tavak – vízszintjei alacsonyabbak a szokásosan mértnél és drasztikusan apadtak a soha nem látott aszály alatt, súlyosbítva a helyi nehézségeket.

Hosszútávú következmények és egyéb környezeti hatások

Mióta Peking májusban elismerte, hogy a gát sok problémát okoz, az olyan események, melyeket a badongiak is tapasztaltak, példátlan vita témái lettek. A kritikusok szerint a gát messzemenő hatást gyakorol Kína vízkészletére és több millió ember életére és megélhetésére. Az erőmű támogatói szerint ezek a hatások pozitívak, hiszen a gát évente 31 millió tonnával csökkenti a szén-fogyasztást, elkerülve 100 millió tonnányi üvegházhatású gáz kibocsátását, 53 millió tonna por, egy millió tonna kéndioxid, 370 ezer nitrogén-oxid, 10 ezer tonna szén-monoxid és jelentős mennyiségű higany levegőbe kerülését. A folyó szabályozásának köszönhetően továbbá nőtt a hajózható szakaszok hossza is, aminek következtében évente több millió tonna áru halad keresztül a zsiliprendszeren Shanghajtól Csungcsingig (Chongqing), ahol az olcsó áruszállítástól további gazdasági beruházásokat és fellendülést várnak. A gát legnagyobb pozitívumának azonban kétségtelenül a több mint egy millió ember életét követelő árvizek megfékezését és a növekvő áramfogyasztás biztosítását tartják.

Fan Hsziao (Fan Xiao) kínai geológus szerint a legnagyobb félelmet egy földrengés jelenti, mivel a gát szeizmikusan aktív régióban épült, egy törésvonal közelében. Csak 2006-ban több száz rengést mértek a környéken néhány hónap alatt. A talaj terméketlen, iszapos és a térség nagy részén az erózió több millió tonna földet mozgat meg, melyek jelentős része a Jangcéba kerül több tonna mérgező anyaggal és hulladékkal együtt, melyet a lelassult folyó üledékként magával hord még komolyabb problémákat generálva – olvasható a Scientific American szaklapnak a gát okozta környezeti problémákkal foglalkozó tanulmányában.

Az ország legnagyobb városa, Shanghaj, egy hatalmas üledékes fennsíkon fekszik, melyet a Jangce folyó hordaléka épített ki, a folyó kisebb vízhozama miatt csökkent az iszaplerakódás. Ebből kifolyólag sokan attól félnek, hogy komoly problémák adódhatnak a talajjal, melyek Kína legnépesebb városát is veszélyeztetik. Az árvizeknek és a megváltozott környezeti hatásoknak azonban nem csak Shanghaj és a Jangce-menti városok és falvak lakói az egyedüli elszenvedői: Kína állat- és növényvilága is folyamatosan pusztul a környezeti szennyezések miatt. Ázsia legnagyobb országa olyan állatoknak és növényeknek ad otthont, melyek sehol máshol nem találhatóak meg a világon. A gát területén több mint 6 ezer növényfaj és számos különleges állatfaj él. Ezt a páratlan biodiverzitást fenyegeti Csienkuo Liu (Jianguo Liu) ökológus professzor, a Kínai Tudományos Akadémia tagja szerint a gát további működése. Ping Hszie (Ping Xie), a Vuháni Tudományegyetem ökológusa pedig a vízi élővilág lassú pusztulására hívta fel a figyelmet – számolt be a kínai ökológusok kutatási eredményeiről a Scientefic American.

John Jin (John Yin), a San Diegó-i Egyetem hidrológusa az Asia Times Online-nak úgy nyilatkozott, hogy „hiába a keserű tapasztalatok, Kína még több gátat fog építeni”. Ezzel párhuzamosan az energiaéhségtől szenvedő ország az atomerőmű-programját sem fogja lassítani, a jelenlegi 13 mellé további 34 erőmű építését tervezik, látszólag figyelmen kívül hagyva a japán Fukusima-1 erőmű márciusi tragédiáját. Kína energiaigénye évről évre növekszik, melyet csak újabb és újabb források  kiaknázásával lehet enyhíteni. Bár az ország százmilliárdokat költ környezetvédelemre, élénken érdeklődik a legújabb környezetkímélő technológiák iránt, és Peking is jelentős mértékű állami támogatást fordít a megújuló energiaforrásokra, egyelőre mégis Kína számít a föld egyik legkörnyezetszennyezőbb országának.