Az erőtlenség ellenszerei

Nem tartozom azok közé, akik az RMDSZ vereségeként fogják fel azt, ahogy legutóbb visszavonult a régiósítási vita csatateréről, noha üres kézzel tért meg, sőt, kisebbségi törvénytervezete azonnali elfogadtatásáról is kénytelen volt lemondani az adott helyzetben.

Ez fájhatott a szövetségnek a legjobban, dédelgetett célja volt e törvényjavaslat, és fájó szívvel nézte, ahogy annak lemészárlásába kezdenek a bizottságban tulajdon szövetségesei, akik annyira jutottak a paragrafusok önmagukból való kiforgatásában, hogy e féltett magzatra tulajdon édesanyja sem ismerne rá. Ilyen formában nem is kell az már neki, új alkuk rehabilitáló kezelé­sében bízik, abban, hogy azok majd visszaadják szegényke emberi ábrázatát.

Mondom, ennek ellenére nem tartom vesztesnek az RMDSZ-t, mivel úgy vélem, a hatalomban maradni sem utolsó dolog. Amíg Romániában a pénzek elosztása a mai rendhagyó rendszer szerint folyik, addig a kormányban való jelenlét szokásos hatalmi pozíciónál több, tulajdonképpen a kijátszás lehetőségének kijátszása, és mint ilyen, megbecsülendő.

No de a várt nyereség, melyre pedig olyannyira számított az RMDSZ, amit szinte biztosra vett, s amire szavazói előtt oly­annyira szüksége lett volna, mégis elmaradt. Bizony, a nagy játékosként az erőviszonyokat bármikor fonákjukra fordító, a politikai helyzetteremtés nagy mestereként hírhedtté vált elnök játszmáiban nem először maradt alul a szövetség, s a dolog alighanem bármikor megismétlődhet. Különösen, hogy az elnököt és pártját most mindenekelőtt választási esélyeinek növelése motiválja. A nemzetiségi jogegyenlőségért folyó birkózásban újabb számottevő siker számunkra egy időre aligha ígérkezik.

Az RMDSZ kényszerű, ámbátor bizonyos értelemben méltányolható visszatáncolása azonban legélesebben a szövetség eszközeinek szegényességére világított rá. Kiderült – és már hányadszor –, hogy nem csupán saját erőnk nem elegendő, hanem a kormánybeli partnerek szavahihetőségét sem szabad túlbecsülni. Ne kerteljünk, a szövetség mai politikai vezetése múltjának adósa. Kudarcos taktikája akkor alakult ki, mikor csak magára számíthatott a kilencvenes években. Mióta azonban új nemzetstratégia lépett érvénybe, ideje lenne ott keresni a távlatilag is megbízható és kitartó szövetségeseket, ahol azok magamagukat kínálják, határokon túl és innen. A nemzeti oldalon.