Forradalmasítanák a mezőgazdaságot Kárpátalján

Joggal gondolhatnánk, hogy messze még az idő, amikor a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó kárpátaljai gazdák immáron nem természetes talajon, hanem valamilyen mesterséges gyökérmegtartó közegben fogják termeszteni a primőröket, s természetesen a tápoldatozást már számítógépes rendszer irányítja majd. Erről tanácskoztak a gazdák Tivadarfalván.

Nem tudni pontosan, hogy mikor jön el ez az idő, ám azt már most tapasztaljuk, hogy az egyre éleződő piaci verseny rákényszeríti a helyi termelőket arra, hogy az eddigieknél jóval hatékonyabb gazdálkodást folytassanak. Márpedig az emelkedő vegyszer-, és műtrágyaárak, a dráguló üzemanyag és élőmunka feltételei közepette ez csak úgy lehetséges, ha évről évre növeljük a hozamokat.

Ez pedig csak a modern technológia alkalmazásával lehetséges. Annak pedig szerves része a talaj ph-értéke, illetve az öntözővízben található sók folyamatos mérése (EC-mérés), mutatott rá Gál István, a Terra Dei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ munkatársa azon a konferencián, amelyet a hajtatott zöldségtermesztésben érintett gazdák részvételével tartottak Tivadarfalván, a helyi református líceum díszterében.

S hogy az előadó szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, beszámolt néhány olyan friss esetről, amikor a vert kútból kinyert öntözővízben annyi ásványi sót találtak, amennyit a kész tápoldat igényelt. „Ezt a levest tehát nem lehet tovább sózni”, hangsúlyozta az esetek kapcsán az előadó. Persze korántsem biztos, hogy a természet által ily módon elkészített tápoldat megfelelő arányban tartalmazza mindazokat a makro- és mikroelemeket, amelyekre az adott fejlődési fázisban növényünknek szüksége van. Egyszóval: aki tehát komolyan veszi a zöldségtermesztést, annak mind a talaj ph-értékét mérő, mind az öntözővíz EC-jének megállapítására alkalmas műszerre szüksége van.

Ezek az egyszerűen használható mérőeszközök nem oly drágák, hogy azt egy komolyabb termelő, vagy egy gazdakör ne tudná megvásárolni. Ezen az úton haladva pedig  a következő lépés az, hogy beszerezzük azt a műszert, mely a levélanalízis alapján kimutatja, hogy növényünk éppen milyen tápanyagban szenved hiányt. Avagy megnyugtatóan közli, hogy rendben van minden. A fentiekből kitűnik, hogy a számítógépes tápanyag-adagolás már nem is az oly távoli jövő zenéje.

Bárhogy is végződjön a Németországban kirobbant, az import zöldségfélékkel kapcsolatos mizéria, mind a hazai termelők, mind a helyi fogyasztók számára egyértelmű a belőle levonható tanulság. Egyrészt a gazdáknak mindinkább arra kell törekedniük, hogy jó minőségű, vegyszermaradványokat nem tartalmazó, egészséges mezőgazdasági termékeket állítsanak elő. A fogyasztóknak pedig vásárláskor előnyben kell részesíteniük a helyi termékeket. Annál is inkább, mivel azok eredetét könnyű kideríteni, és esetükben nincs szükség arra, hogy például a jobb szállíthatóság kedvéért speciális vegyszerekkel kezeljük a szállítmányt, hangsúlyozták a tanácskozás résztvevői.

Általános tapasztalat, hogy a fóliaházi zöldségtermesztés esetében az első esztendő többnyire sikeres. Hiába rendelkezik kevés gyakorlati tapasztalattal a termelő, mindezt az egészséges termesztőközeg kompenzálni tudja. Ám a következő években, amikor természetes módon felszaporodnak a különböző kórokozók és kártevők, a gazda a sok tőhervadás láttán nagy hirtelen nem is tudja, hogy mitévő legyen. Gál István a többéves, jól kipróbált módszere szerint ilyenkor általában segít a csodakoktél. Tíz liter vízhez Topsinból 10 grammot, Previkurból 20 millilitert, Ridomil Goldból 25 grammot keverünk, s ezzel beöntözzük a kókadozó töveket – ám ha a magas talajvízszint, a talajuntság, a tavasszal igen gyakori alacsony talajhőmérséklet, vagy a termőréteg elszikesedése okozza a palánták fokozatos elhalását, nem pedig a felszaporodó kártevők és kórokozók, akkor bizony a gyökérzónába bevitt vegyszerek nem segítenek.

Az előadó részletesen elmagyarázta, hogy számításai szerint  a fenti okokat miként lehet megszüntetni, s kitért arra is, hogy a különböző beavatkozásoknak – a teljes talajcserének, a tőzegbarázdás, a vályús, a szalmabálás vagy vödrös, illetve a fűrészporos termesztésnek milyen a költségvonzata, s mire kell figyelmet fordítani a fent felsorolt módszerek alkalmazása esetén. Emellett meghallgathattuk azoknak a gazdáknak a véleményét is, akik az imént említett módszerek egyikét-másikát már ki is próbálták.

A továbbiakban az előadó diaképek segítségével bemutatta, hogy a különböző gyökérrögzítő közegek – tőzeg, perlit, illetve ezek keveréke, valamint a kókuszroston és tőzeggyapoton való termesztés esetén szinte teljesen új technológia alkalmazására van szükség. Ahol már valóban az lenne a legjobb, ha számítógép vezérelné a bonyolult folyamatokat.

Mint említettük, ma még nem tudni, hogy a kárpátaljai gazdák mikor kényszerülnek arra, hogy bevezessék ezeket a korszerű technológiai eljárásokat, de az tény, hogy a világ efelé halad.

A tanácskozás végén a résztvevők felkeresték Király Elemér tivadarfalvai termelő portáját, ahol megismerkedtek a vályús termesztési módszer előnyeivel. A tanácskozás kezdetén Seres János, Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye esperese áldást kért a zöldségtermesztők munkájára.