Öt százalékkal növelnék a költségvetést

Az uniós intézmények közül elsőként az Európai Parlament foglalt állást szerdán a 2013 utáni következő többéves keretköltségvetésről. A képviselők Nagy-Britanniával és néhány más tagállammal dacolva minimum 5 százalékkal megemelnék 2013-hoz képest az EU kiadásait.

Az Európai Parlament az uniós intézmények közül elsőként szerdán meghatározta álláspontját a következő nagy pénzügyi vitában, amely az EU-költségvetés 2014 és 2020 közötti finanszírozásáról szól. A képviselők a Salvador Garriga Polledo néppárti képviselő idevágó jelentéséről tartott szerdai plenáris szavazáson az uniós keretköltségvetés legalább 5 százalékkal történő növelése mellett szálltak síkra a 2013-as szinthez képest. A Parlament pénzügyi és gazdasági válsággal foglalkozó különbizottságának jelentését 468 igen, 134 nem és 54 tartózkodó szavazattal fogadta el az EP. Ez, mint Jutta Haug, a különbizottság elnöke rámutatott, 71 százalékos, tehát majdnem háromnegyedes parlamenti többséget jelent a javaslat mellett és ezért jelentős politikai nyomatékkal bír.

A többéves pénzügyi keret kérdésében egyetértési (tehát nem együttdöntési) jogkörrel rendelkező EP a büdzsé emelésének igényével kesztyűt dob azon öt tagállam elé (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Hollandia és Finnország), amelyek az uniós kiadások reálértéken történő befagyasztását követelték. Surján László, magyar néppárti politikus a szavazást megelőző plenáris vitán úgy vélte, hogy a mostani parlamenti ciklus talán legfontosabb jelentéséről van szó és a mostani (a többi uniós intézményt egyébként jogi értelemben semmire sem kötelező) voksolás nagyon hasznos lehet egy jövőbeni botrány megelőzősében, amikor az EP majd egyetértési jogát gyakorolja, elvileg tehát egy az egyben vissza is utasíthatja majd a tagállamok megállapodását.

„Nem a közkiadások 5 százalékkal való növelése a célunk, hanem az, hogy enyhítsük a nemzeti büdzsékre nehezedő terheket azáltal, hogy kihasználjuk az uniós kiadásokban rejlő hozzáadott értéket. Itt sokkal többről van szó, mint a források növeléséről. Egy elmozdulásról beszélünk a nemzeti szintről a közösségi szint felé ” – hangsúlyozta közvetlenül a szavazást megelőzően és az azt követően tartott sajtótájékoztatón Salvador Garriga Polledo jelentéstevő, aki arra figyelmeztette az EP tagjait, hogy kevesebb pénzből kevesebb eddigi prioritást lesz majd képes finanszírozni az Európai Unió. Szerinte ugyanis nem tartható az a több képviselő által is hangoztatott álláspont, miszerint a kevesebb pénzt új prioritásokra kellene fordítani.

Az EU 2013-as költségvetése a pénzügyi kötelezettségvállalások szintjén a GNI 1,06 százalékával számol. Ezt kerekítené fel a GNI-arányosan 1,11 százalékos szintre az Európai Parlament következő többéves keretköltségvetésének előkészítésére alakult speciális bizottsága, amely előzőleg 11 hónapon át dolgozott a most megszavazott jelentésen. A testület ugyanakkor azt is világossá tette, hogy szilárd meggyőződése szerint ez az összeg is kevés lenne ahhoz, hogy az EU 2014 után az elhatározott célokhoz és projektekhez igazítsa a költségvetési kiadásait.

Az Európai Bizottság június 29-én terjeszti elő javaslatát a következő, várhatóan hétéves pénzügyi tervre és az uniós költségvetési bevételek egy részét képező saját források rendszerének átalakítására. Ezt követően indul meg a pénzügyi vita a tagállamok között és az EP részvételével.

Az EP-ben elfogadott jelentés még egyszer utoljára hét évre nyújtaná el a keretköltségvetés futamidejét. A hétéves időszak azért kedvezőbb az új tagállamok számára, mert így relatíve fejletlenebb pozíciójukból profitálva hosszabb ideig (öt helyett hét évig) részesülhetnének a fejlesztési (kohéziós) politika előnyeiből. A testület ugyanakkor azt is előrebocsátja, hogy 2020 után már ötéves vagy kétszer ötéves pénzügyi tervezésre kell átállni, utóbbi esetben egy érdemi félidős felülvizsgálatot is beiktatva.

Az EP szerint az általa szorgalmazott legalább 5 százalékos forrásnövelés a minimálisan szükséges összeg az Unió hagyományos politikáinak – a közös agrárpolitikának és a kohéziós politikának – a jelenlegi szinten tartandó finanszírozásához és az új prioritások, mint a K+F, az innováció, az energia- és a közlekedési hálózatok költségeinek fedezéséhez.

A regionális politikára (tehát a kohéziós és strukturális alapokra), valamint a mezőgazdasági politikára fordított költségeket a jelenlegi szinten kell tartani, áll a jelentésben. A Parlament azt is javasolja, hogy a Bizottság hozzon létre egy átmeneti kategóriát azoknak a térségeknek a részére, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75%-a és 90%-a között mozog, hogy fejlődésükhöz nagyobb biztonságot kapjanak. A képviselők az energetikai infrastruktúrafejlesztésre több pénzt fordítanának, míg az Unió adminisztrációs költségeit szerintük le lehetne faragni, például azzal, ha a Parlamentnek csak egy székhelye lenne.

A parlament tagjai az EU2020 gazdasági stratégia céljai elérésének rendelnék alá a költségvetés egy jelentékeny hányadát, ami a növekedés és innováció mellett a kohéziós politika mindhárom dimenzióját és a szociális politikákat is felölelné. Máskülönben a képviselők nem nagyon bolygatnák meg a költségvetés jelenlegi szerkezetét. „Ez egy konzervatív megközelítés, nem változna lényegesen a büdzsé szerkezete” – vélekedett korábban a BruxInfónak nyilatkozva Göncz Kinga, a különbizottság magyar szocialista tagja.

A képviselők a jelenleginél sokkal jobban építenének az úgynevezett saját forrásokra a költségvetés bevételi oldalán, fokozatosan, ám nem teljes mértékben lecsökkentve a tagállamok nemzeti össztermékén (GNI) alapuló befizetéseket. A Lisszaboni Szerződés szerint „a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni,” emlékeztet a Parlament. A jelentés felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy egyenként vizsgálja meg azt a hat opciót, amelyet korábban említett, mint lehetőséget a nemzeti hozzájárulás részleges kiváltására. Az EP ezek közül is egyértelműen preferálná a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót és a karbonadót is. A brit költségvetési visszatérítést, a rebate-et ugyanakkor eltörölnék. A képviselők a projektkötvények kibocsátásáról is nagyon jó véleménnyel vannak, főleg nagy költségű energetikai és közlekedési beruházások finanszírozásának eszközeként.

Az EP szerint a jelenlegi többéves keret egyik kirívó problémája, hogy kevés rugalmasságot enged az éves költségvetések meghatározásában: váratlan események esetén nagyon nehéz forrásokat átcsoportosítani. A képviselők emiatt egy „globális tartalék” felállítását szorgalmazzák, ami az éves költségvetések fel nem használt tartalékaiból és el nem költött forrásaiból tevődne össze. Ezeket az el nem költött forrásokat az eddigi rendszer szerint a tagállamoknak utalták vissza.

Janusz Lewandowski, az EU költségvetési biztosa a jelentést kiváló hozzájárulásnak nevezte az EU jövőjéről szóló vitához és úgy vélte, hogy az erős hivatkozási pont lesz a vita során. A biztos dicsérte a jelentés irányát és hangsúlyozta, hogy az európai uniós büdzsé nem párhuzamos a nemzeti költségvetésekkel, hanem a közös célokat szolgálja és a szinergia előnyeit teremti meg. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hagyományos szakpolitikák ideje nem járt le. Úgy vélte, hogy új saját forrásokkal könnyebbé tehetik a tagállamok életét is.

Surján László magyar néppárti politikus plenáris felszólalásában arra emlékeztetett, hogy az uniós költségvetés bevételi oldalának saját forrásokból történő biztosítása nem több és nem is kevesebb, mint amit a Lisszaboni Szerződés rögzít. Úgy vélekedett, hogy az uniós büdzsének enyhe növekedésbe kellene fordulnia, de szó sincs abnormális növekedésről. Hozzátette, hogy a Parlament nem kívánja növelni, de csökkenteni sem a közös agrárpolitikai és kohéziós politikai kiadásokat. Zrínyi Miklós szavaival élve azt mondta: „ne bántsd a magyart, azaz ne bántsd a mezőgazdasági politikát és a kohéziós politikát. Aki ezeket bántja nem csak a magyar, a román, a szlovák állampolgárokat bántja, hanem az összes európai ország polgárát bántja”.

„Különösen fontos megtalálni az emberi jogok és a diszkriminációmentesség érvényesülését célzó programok forrásait az Európai Unió következő hosszú távú költségvetésében – fogalmazott hozzászólalásában Göncz Kinga szocialista képviselő. Elmondta, hogy a pénzügyi és gazdasági válság a nemzeti és az európai költségvetési tervek felülvizsgálatára készteti a politikusokat. „Át kell tekintenünk, hogy azok mennyire szolgálják a céljainkat, s a közös kasszából támogatandó terveink milyen európai hozzáadott értéket képviselnek” – fejtette ki.

Kitért arra, hogy a Lisszaboni Szerződés új jogosítványokkal ruházta föl az Európai Uniót a bel- és igazságügyek területén is, ennek meg kell jelennie a többéves pénzügyi keretben is. Göncz Kinga szerint az európai munkaerőpiacnak szüksége van az ellenőrzött, átlátható bevándorlásra, ezért ugyancsak saját forrásokat kell teremteni a közös migrációs politikára.