Románia legjelentéktelenebb intézménye a parlament

Kevésbé stabil demokráciákban gyakran megtörténik, hogy a nép választott képviselői összeverekednek egy-egy politikai döntés kapcsán a világ nagyközönségének örömére. Mindenki meglepődne azonban, ha ez a romániai törvényhozásban fordulna elő, persze nem a demokrácia minősége, hanem az intézmény jelentéktelensége miatt. A parlamentben lassan már nem hoznak olyan döntéseket, amelyeknek a fizikai erőszakot is megmagyarázó tétje lenne. Az elmúlt évek politikai gyakorlata egyre gyengébbé tette a demokrácia alapintézményét, komplex politikai válságot idézve elő.

A román ellenzéki pártokat tömörítő Szociálliberális Unió (USL) hétfőn jelentette be, hogy ezentúl nem vesz rész a parlamentben az ún. felelősségvállalási procedúrákon. A Mediafax hírügynökség tudósítása szerint a bojkott logikája, hogy az ellenzék többé nem kívánja jelenlétével legitimálni a kormány által végzett törvénykezési munkát. A román alkotmány, ugyanis, lehetőséget ad a végrehajtó hatalomnak, hogy törvényeket hozzon, azaz felelősséget vállaljon a parlament előtt egyes törvénytervezetekért. A felelősségvállalási eljáráskor az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújthat be a kormány ellen, melynek sikeressége esetén a végrehajtó testület megbukik. Amennyiben a bizalmatlansági indítvány sikertelen, a kormány törvényjavaslata automatikusan jogerőre emelkedik előzetes parlamenti viták nélkül.

A szociálliberális tömörülés döntése értelmében a pártszövetség honatyái nem vesznek részt a gyorsított procedúrával elfogadásra kerülő jogszabályok bemutatásán, és nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványokat sem. Ellenben tervezik, hogy törvényszéken perelik be Emil Boc miniszterelnököt, illetve Traian Băsescu köztársasági elnököt is. Az ellenzéki döntés rövidtávon azt jelenti, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségből (RMDSZ) álló kormánykoalíció szabad kezet kapott a törvényhozás tekintetében, kénye-kedvére vállalhat felelősséget bármilyen javaslatért, anélkül, hogy ezekről valamilyen vita, parlamenti tanácskozás folyna.

Határozott lépés ama magaslathoz

A hétfői fejlemény csak egy utolsó lépés azon praktikák sorában, amelyek az elmúlt években szinte nullára csökkentették a román parlament tényleges politikai súlyát. Politikai érdekesség, hogy az Emil Boc által vezetett kabinet az elmúlt két évben szinte ugyanannyiszor használta a felelősségvállalási eljárást, mint az elmúlt két évtized kormányai együttvéve. 2008 december 22-i hivatalba lépése óta a kormányfő hatszor nyúlt ehhez a speciális alkotmányos mechanizmushoz, és összesen 11 hatalmas törvénycsomagot vagy kisebb jogszabály-módosítást léptetett ezáltal életbe. A Boc előtt szolgáló nyolc kollégája összesen hét alkalommal vállalt felelősséget egy-egy törvénycsomagért vagy politikai nyilatkozatért. A regnáló miniszterelnök azonban személyes rekordját is megdönti még ebben a hónapban, hiszen két újabb problémás jogszabályt készül parlamenti vita nélkül hatályba léptetni.

Egyértelmű, hogy az alaptörvény által nyújtotta lehetőség ilyen módon történő használata jelentősen növeli a kormány erejét a parlament rovására. Hozzá kell még ehhez adni egy másik eszközt is, amely a kabinet rendelkezésére áll, ha törvénykezni akar. A sürgősségi kormányrendeletek révén például enyhébb törvénymódosítások is kivitelezhetőek a honatyák nélkül. Ez az utóbbi mechanizmus az elmúlt években szintén erős burjánzásnak indult, a túlzott használat gyakorlatát még a korábbi, kisebbségben kormányzó miniszterelnök Călin Popescu Tăriceanu kezdte el.

A román törvényhozás erejét és tekintélyét már az is keményen megnyirbálta, hogy a jelenlegi kormány saját képviselőiben és szenátoraiban sem bízik. A korábbi, ellenzék által indítványozott bizalmatlansági szavazásokkor a kormánypárti honatyáknak tilos volt a szavazóurnákhoz járulni, a megtépázott népszerűségű kormány ugyanis joggal tart az árulástól. Az eddig felsorolt lépéseket a kormánykoalíció vezetése egyrészt azzal magyarázza, hogy a gazdasági válság megköveteli a gyors és hatékony döntéseket, másrészt pedig a nagyon törékeny parlamenti többség az árulás lehetőségének kiküszöbölését kéri. Léteznek azonban ennél kevésbé „nemes” motiváló tényezők is. A válságkezelés legkritikusabb hónapjaiban megtörtént ugyanis, hogy a kormánypárti képviselők „tévedésből” szavaztak meg populista, a kabinet munkáját hátráltató lépéseket. Ilyen volt például az alapélelmiszerek ÁFÁ-jának 24-ről 5 százalékra való csökkentése, melyet a képviselők véletlenül, a szenátorok pedig már tudatosan hajtottak végre.

Hogyha ez mind nem volna elég, tavaly szeptemberben a képviselőház demokrata-liberális elnöknője, Roberta Anastase TV-kamerák előtt hamisított meg egy szavazást. A szintén erősen vitatott nyugdíj-törvénykönyv szavazásakor az Anastase által kihirdetett szavazatszámok kapcsán kiderült, nem is volt annyi képviselő a teremben. Az esetből egyértelműen hatalmas botrány lett, a hírtelevíziók hosszú ideig csámcsogtak a dolgon a parlament hírnevének erősbítésére.

Krónikus problémák

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az állampolgárok törvényhozásba vetett bizalma igen alacsony. Az Adevărul központi napilap által rendelt közvélemény-kutatás szerint folyó év januárjában az állampolgárok pusztán 11,4 százaléka bízott a parlament intézményében. A mélypont valamikor tavaly májusban, a megszorító intézkedések időszakában volt, akkor ez a szám alig érte el a hét százalékot. A demokrácia másik két fontos intézménye sem büszkélkedhet jobb eredményekkel: januárban a kormány 8,9, az államfői intézmény pedig 13,9 százalékon állt. Az intézmények megítélése részben követi az azokat éppen reprezentáló politikus népszerűségét, ám ki kell hangsúlyozni, hogy a kormány és a parlament már hosszú ideje csak kevesek bizalmát élvezi.

A román parlament kóros gyengesége és kormány fent szemléltetett túlhatalma egyértelműen a román politikai rendszer betegségeire mutat rá. Az elmúlt másfél év gazdasági nehézségei által megkövetelt rendkívüli intézkedések nem magyarázzák meg teljesen ezeket a problémákat. A rendszerváltás utáni demokrácia igen ritkán vette számba a hatalmi ágak szétválasztásának oly sokat hangoztatott elvét, a stabilitás zálogaként értelmezte a végrehajtó hatalom egyértelmű fölényét. Mindemellett a nemzet választott képviselői nemcsak az elmúlt két esztendőben követtek el súlyos baklövéseket. A bukaresti törvényhozás mindig is híres volt arról, mennyire nem képes hatékonyan dolgozni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a kisebbségek jogállását szabályozó tervezet 2005 óta porosodik a parlamenti bizottságok fiókjaiban. Ha minden úgy alakul, ahogyan azt az RMDSZ tervezte akkor idén hatályba léphet valószínűleg felelősségvállalási eljárás révén. A Szociálliberális Unió hétfői döntése talán még jól is jöhet a kisebbségi törvény ügyének, hiszen az ellenzék így nem használhatja fel a magyar kártyát a kormánykoalíció szétbomlasztására.

Ezen az egyedi eseten túlmenően azonban a demokrácia alapintézményének jelentéktelenné válása óriási veszélyeket rejteget. Amikor az érdemi politikai vita a parlament mérséklő falain kívül kerül, és kiszáll az utcára, akkor általában rossz dolgok szoktak történni. A román közjogi rend tehát már évek óta megérett a reformra, ám ezt néhány szakértőn, újságírón és az államfőn kívül szinte senki nem veszi komolyan, legfőképpen nem az ellenzék, amely a hatalomátvétel nagy napjára, és a régi praktikák továbbvitelére készül. Igazán furcsa helyzet van Romániában, hiszen ha maholnap egy hitelesnek tűnő figura felvetné a parlamentáris rend megszüntetésének lehetőségét, igen kevesen tiltakoznának. Eddig azonban szerencsére nem lépett elő egy olyan alak vagy csoportosulás, amely képes lenne antidemokratikus mederbe terelni az emberek elégedetlenségeit. De alapjában véve bármikor megtörténhet, hiszen a jelenlegi román politikum valami orosz rulettnek tűnő játékot játszik.