A miniszterelnökig érnek a fekete pénzek

Már Manmohan Szingh indiai miniszterelnök tekintélyét is tönkreteszik a dél-ázsiai országban egyre csak terebélyesedő korrupciós botrányok. Az ellenzék a Kongresszus Párt elleni támadásra használja fel a problémákat, amivel szinte megbénítja a parlamentet és elodáz több életbevágó reformot. A visszaélések ráadásul külföldi befektetőket is elriaszthatnak és ezzel megakaszthatják India gazdasági fejlődését.

A legújabb botrány Indiában március közepén robbant ki, amikor nyilvánosságra került egy WikiLeaks-dokumentum, amelyben egy amerikai diplomata arról számolt be, hogy a kormányzó Kongresszus Párt egyik prominens tagjának politikai asszisztense két láda készpénzt mutatott neki, amivel az ellenzék képviselőit akarták lefizetni a 2008. júliusi bizalmi szavazás előtt. Az Egyesült Államokkal kötött polgári nukleáris egyezmény kapcsán Manmohan Szinghnek hátat fordított az egyik jelentős koalíciós partnere és ezért éppen csak sikerült megnyernie a kormányának túléléséhez szükséges szavazást.

2,5 millió dollár egy szavazatért

A WikiLeaks információi szerint a 2008-as sorsdöntő szavazás előtt öt nappal az egyik amerikai diplomata Nacsikéta Kapurral találkozott – a Kongresszus Párt egyik magas rangú vezetőjének, Szatis Sarmának az asszisztensével -, aki azt mondta neki, hogy a pénz nem jelent kérdést. Szavai alapján a legkritikusabb kérdés az, hogy azok, akik elfogadták a pénzt, valóban a kormány mellett szavaznak-e. A távirat szerint Kapur arról is beszélt, hogy az Uttar Pradés államban jelen lévő Rastrija Lok Dal (RLD) párt képviselőinek korábban 2,5 millió dollárnak megfelelő összeget fizettek annak érdekében, hogy helyesen szavazzanak. Az RLD vezetője, Adzsit Szingh tagadta a vádakat és úgy nyilatkozott, hogy ő ellenezte a nukleáris megállapodást és pártjának tagjai mind ellene szavaztak. Nacsikéta Kapur szintén cáfolta, hogy bármi ilyesmi történt volna, míg Szatis Sarma úgy nyilatkozott, neki nincs is Nacsikéta Kapur nevű alkalmazottja, továbbá nincs és soha nem is volt politikai asszisztense.

A bizalmi szavazásra az indiai-amerikai nukleáris paktum kapcsán került sor, amelyet hatalmas tiltakozás kísért, és ha a kormány elvesztette volna, akkor könnyen elképzelhető, hogy előrehozott választásokra lett volna szükség az országban, illetve a paktum megkötése is meghiúsulhatott volna. Már akkor is elhangzottak a lefizetéssel kapcsolatos vádak, az ellenzéki képviselők például pénzt lebegtettek a parlamentben azt hangoztatva, hogy kenőpénzt ajánlottak nekik a szavazataikért.

A kiszivárogtatott táviratot a The Hindu angol nyelvű napilap publikálta és hatalmas felháborodást váltott ki az indiai palamentben. Az ellenzéki pártok szerint a történtek szégyent hoznak nemzetükre és követelték a miniszterelnök lemondását. Szingh természetesen visszautasította pártjának érintettségét, ami miatt az ellenzék hazugsággal vádolja és rendkívüli parlamenti vitát javasolt az ügy kapcsán – kérésük teljesült is a múlt héten, miután a BJP otthagyta a pénzügyi reformokról szóló tárgyalást. A történtek tovább ronthatják az indiai kormány helyzetét, ami már így is komoly csapásokat szenvedett a korrupciós botrányok során. Jelenleg azonban már Szingh politikai ítélőképessége is megkérdőjeleződött és a miniszterelnök azon nyilatkozata sem segített, hogy India népe már megtárgyalta és elutasította a vádakat, hiszen a korábbi gyanúsítások ellenére pártja megnyerte a 2009-es választásokat.

Támadják a miniszterelnököt

Sokan bírálják az indiai miniszterelnököt, amiért nem nézett szembe a problémával, nem jelentett be komoly és alapos vizsgálatot a kiszivárogtatott információk miatt. Olyan vélemények is vannak, amelyek szerint bár a WikiLeaks leleplezése szégyent hozott az indiai politikai elitre és megkérdőjelezte a kormány hitelességét, ám a mostani helyzetet ki lehetne használni a rendszer megtisztítására. Rögzíteni kellene hivatalosan a képviselők jogait és felszámolni azt a megkérdőjelezhető gyakorlatot, hogy pénzt fogadnak el a szavazatukért. A legtöbb médium azt várja el a kormánytól az emberek nevében, hogy a lefizetéseket alaposan vizsgálják ki és ne maradjanak büntetlenül. Ezért Szingh reakcióját sokan cinikus ködösítésnek tartják és gyengekezű kormányzással vádolják a miniszterelnököt.

Mindezek ellenére egyelőre nem valószínű, hogy India a közeljövőben új miniszterelnököt fog kapni. A Kongresszus Párt abban bízik, hogy a következő hónapban sorra kerülő állami választásokon: Nyugat-Bengálban, Asszámban, Tamil Naduban és Keralában képes lesz győzelmet aratni és ezzel javítani a politikai helyzetén. Még ha ezek a választások rosszul is végződnek, akkor sem várható számottevő változás a párt élén. Szonia Gandhi, a Kongresszus Párt feje ugyanis teljesen tehetetlen, mivel legalább annyira felelős a párt rossz döntéseiért, mint Szingh és a miniszterelnök távozása után a figyelem azonnal rá irányulna. Jelenleg a pártnak nincs olyan alternatívája a posztra, aki egyértelműen jobb lehetne a Szinghnél. A legvalószínűbb pályázó Rahul Gandhi lehet, Szonia Gandhi fia, miután anyja nem válhat miniszterelnökké, mivel Olaszországban született. A legtöbben azonban azt feltételezik, hogy ő nem akar színre lépni egészen a 2014-es választásokig, de olyan hangok is léteznek a Kongresszus Párton belül, amelyek szerint sosem fog készen állni egy ilyen fontos feladatra. Egy másik kiszivárogtatott diplomáciai anyag szerint például 2005-ben a család egyik barátja úgy jellemezte Rahult, mint akinek elég személyiségét érintő problémája van ahhoz, hogy megakadályozza miniszterelnökké válását.

Gazdasági károkat okoz a korrupció

Szingh egyébként üdvözölte azt a fejleményt, hogy a nemzet figyelme a korrupció felé irányul, mert szerinte ez nyomást gyakorolhat a reformálásért. A legutóbbi botrány azonban aláásta a miniszterelnök tekintélyét is és azt a benyomást keltette, hogy gyenge vezető, aki szemet huny a kormányzatában uralkodó korrupció felett. Szingh szerint a gazdasági liberalizáció bár véget vetett a régen ismert visszaéléseknek és kiváltságoknak, de helyette az emberi kapzsiság új forrásokat teremtett, amikkel szemben lankadatlan éberség szükséges. Azonban a gazdasági reformokat is hátráltatják a korrupciós botrányok, amik megbénították a parlamentet és elriaszthatják a külföldi tőkét.

Az elmúlt 25 évben a parlament működése még nem volt kevésbé hatékony, mint most. A téli parlamenti időszakban az alsóház mindössze az idő 5 százalékában a felsőház pedig csak 2 százalékában működött. Az ellenzéki pártok folyamatos támadásai bénítják a parlament működését és személyes támadásokat is intéznek Szingh ellen. A legnagyobb ellenzéki párt, a BJP szerint ugyanis megfosztották őket a lehetőségtől, hogy a korrupcióról vitázzanak és Kongresszus Párt megvédte Szinghet a nyílt kérdőre vonástól. Többek között a régóta függőben lévő adóreform bevezetése is egyre csúszik, főleg mivel elfogadásához kétharmados többség szükséges, továbbá az államok felének hozzájárulása. Azonban több függetlenségét féltő állam és a BJP sem támogatja a törvényjavaslatot.

A tervezett adóreformban szerepelne az általános szolgáltatási adó és egyszerűsítené az ország adórendszerét, megszüntetné a nehézségeket okozó különbségeket a 28 állam között.  A másik terv a banktörvény módosítása, ami megengedné a privátbankokba befektetők számára, hogy szavazati jogokat kapjanak a részesedésük arányában, ez a lépés pedig segítené a bankszektor növekedését, vonzóbbá tenné a bankokba befektetést a nagyvállalatok tulajdonosainak. Azonban a reformtervek bejelentésére a BJP pusztán a kenőpénzekről tartandó parlamenti vita követelésével válaszolt.

Pedig a szavazatok pénzért eladása egyáltalán nem jelent új gyakorlatot az indiai politikai életben. A most oly hangos ellenzéki BJP-t sújtják a belső harcok és az egyik vezető politikusával, B.S. Jeddjurappával szembeni korrupciós vádak. A rendszer megtisztításához a szegények szavazatának megvételét is be kellene szüntetni az országban. Például nemrégiben a DMK párt, ami Tamil Nadu kormányzópártja, többek között laptopokat ígért szavazóinak egy nyilatkozatban.

Ami biztos, hogy a befektetési kedv erősen csökkent az előző évben Indiában és 32 százalékkal esett vissza a külföldi működőtőke befektetés, 24 milliárd dollárra, ami mindössze egynegyede volt a Kínába ugyanezen idő alatt áramló tőkének. A KPMG multinacionális üzleti tanácsadó vállalat pedig a hónap elején tett közzé egy elemzést, ami szerint a korrupció több milliárdos kárt okoz az országnak és le is lassíthatja a gazdasági növekedést. Ráadásul immár nem csak kisebb kenőpénzekről, hanem több milliárdos botrányokról van szó.

A Kongresszus Pártot november óta sújtják folyamatosan a korrupciós botrányok, mióta kirobbant a hír, hogy Andimutu Radzsa volt távközlési és információs technológiai miniszter szándékosan áron alul adott el második generációs távközlési engedélyeket. Radzsát februárban le is tartóztatták, a hónap elején pedig az egyik segítője öngyilkosságot követett el, miután kihallgatták, mert a gyanú szerint neki is szerepe lehetett a közel 40 milliárd dolláros kárt okozó ügyben. Szintén ősszel derült fény a Nemzetközösségi Játékok szervezőinek több millió dolláros csalásaira. Mumbaiban háborús özvegyek számára épült lakásokhoz jutottak politikuscsaládok. A helyzetet pedig az is súlyosbítja, hogy március elején India fő korrupcióellenes szervének fejét, P.J. Thomast kényszerítette lemondásra a Legfelsőbb Bíróság döntése, mely azon alapult, hogy ő maga is érintett volt hasonló vádakban.