„Egyetlen esélyünk az autonómia”

Nagyszámú résztvevővel és több magas rangú vendég részvételével zajlott az elmúlt két napban a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) brüsszeli kihelyezett ülése. A tanácskozáson ambiciózus terveket fogalmaztak meg a jelenlévők a kisebbségi autonómiák megvalósításával kapcsolatban, s felszólították mind Magyarországot, mind a többségi nemzetek politikusait, mind az Európai Uniót, hogy támogassa törekvéseiket. Tőkés László pedig – a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően – már konkrét akciótervet is megálmodott az első lépések megvalósításához.

A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács Tőkés László meghívására Brüsszelben tartotta kihelyezett ülését március 1-jén és 2-án. A KMAT-ot 2004-ben hozták létre azzal a céllal, hogy egyeztető fórumként szolgáljon a külhoni magyarság autonómiájáért küzdő szervezeteinek. A mostani ülésen azonban nem csak ezen szervezetek képviselői, hanem magyar EP-képviselők és a magyar kormány is képviseltette magát (utóbbi a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkáron, Répás Zsuzsannán keresztül).

Az ülésen felszólaltak a határon túli magyarság autonómiapárti szervezeteinek képviselői, többek között Tőkés László, Izsák Balázs (Székely Nemzeti Tanács), Pásztor István (Vajdasági Magyar Szövetség), Berényi József (Magyar Koalíció Pártja), akik ismertették saját közösségeik helyzetét, problémáit, eredményeit. Az európai parlamenti képviselők közül Gyürk András (Fidesz) beszélt arról, hogy Brüsszelben kiváló együttműködés folyik a magyar képviselők között, Gál Kinga (Fidesz) pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugat-európaiak számára alig ismert magyar ügyet folyamatosan napirenden kell tartani. Sógor Csaba (RMDSZ) hozzászólásában kifejtette: ha a kisebbségi kérdést stabilitási tényezőként vetik fel, akkor a többségi nemzet is érdekeltté válik a rendezésében, vagyis nem lehetetlen a kérdés rendezése.

A két napos tanácskozás eredményeként két állásfoglalást fogadtak el a jelenlévők. „A Kárpát-medencei magyar ügy Európában” című dokumentum bevezetőjében kitér arra, hogy „a nemzetek egységesülő Európájába való integráció” a magyarság számára a határok feletti nemzetegyesítésre is lehetőséget jelent, s ily módon a Magyar Unió az Európai Unió keretein belül valósítható meg. Az állásfoglalás következtetése azonban az, hogy annak ellenére, hogy „az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelveinek számítanak”, a kisebbségek és nemzeti közösségek jogairól ez idáig még nem született közösségi szabályozás. Az aláírók éppen ezért szorgalmazzák egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását.

Az „Európa stabilitása és az őshonos kisebbségek” témakörben született másik állásfoglalás szerint a nemzeti kisebbségek autonómiája a többségi nemzet érdeke is, hiszen „egy prosperáló régió az adott ország egészének, valamint Európának is javát szolgálja,” ahogy ezt több helyi példa is bizonyítja. A dokumentum záró gondolata szerint Európa egységesülése csak egy konfliktusmentes politikai környezetben valósulhat meg, ehhez pedig tartóoszlopként szolgálhatnak a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák, „hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly stabilitási kockázatot jelenthet egész kontinensünk számára”.

A KMAT ülésének zárónyilatkozata leszögezi, hogy mivel „a Magyarország határain kívül élő magyarság megmaradásának és fejlődésének egyedüli garanciája a területi, perszonális és sajátos jogállású autonómia formák biztosítása, minden törvényes eszközt felhasználnak, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt szerezzenek.”

A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács nagy létszámmal és neves résztvevőkkel lezajlott brüsszeli ülése mindenképpen pozitívan értékelendő abból a szempontból, hogy a magyar közösségek közösen fogalmazták meg egyértelmű elköteleződésüket az autonómia megvalósítása iránt, s ehhez Magyarország is partnernek bizonyul. Ahhoz azonban, hogy a hangzatos állásfoglalások a gyakorlatban beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, nem elég a magyar-magyar párbeszéd. Ezzel nyilvánvalóan maguk az érintettek is tisztában vannak, hiszen Tőkés László konkrét „akcióterveket” is felvázolt a tanácskozást követő sajtótájékoztatón.

A KMAT a cél elérése érdekében három irányba fogalmazott meg kérést: Magyarországtól azt

kérik, hogy vállaljon – egyelőre nem hivatalos formában – „védhatalmi státuszt” a határon túli magyar kisebbségek ügyében, a többségi nemzetek politikusaitól az autonómiatörekvések tárgyalóasztalnál való rendezését, az EU-tól pedig az autonómiatörekvések támogatását kérték. Végezetül Tőkés László azt is elmondta, hogy mivel a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy kellő létszámban a tagállamok lakosai uniós jogalkotást kezdeményezzenek, a KMAT szeretne ezzel a lehetőséggel élni az őshonos nemzeti kisebbségek státuszát illetően. Bízzunk benne, hogy a lelkesedés nem hagy alább, s a „Magyar Unió” valóban sikereket ér majd el az autonómia (egyelőre végeláthatatlanak tűnő) harcában.