Adót vetnének ki a spekulánsokra

A jelenlegi gazdasági helyzet, a megszorító intézkedések és a bankok megmentése súlyosan érintette a költségvetéseket és a finanszírozás új forrásainak keresésére ösztönzött uniós szinten. Egyúttal a pénzügyi válság alkalmat adott a baloldalnak arra, hogy elővegye a pénzügyi spekuláció megadóztatásának régi tervét.

A Gazdasági Bizottság február 1-jén jelentést fogadott el, amely javasolja, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő uniós adóval segíteni lehet a költségvetések finanszírozásán, csökkenteni lehet a költségvetési hiányt és küzdeni lehet a spekuláció ellen. A tranzakciós adó az egyes tranzakciók értékét adóztatja meg. A pénzügyi instrumentumok széles körére alkalmazható (azaz részvényekre, kötvényekre, pénznemekre és származtatott termékekre), ugyanakkor voltak javaslatok arra vonatkozóan is, hogy a tranzakciós adót csak bizonyos instrumentumokra, például a valutaátváltási illetékre kell korlátozni.

Anni Podimata görög szocialista képviselőnek az „innovatív finanszírozásról” szóló jelentése szerint a pénzügyi válság nyomán a pénzügyi ágazat megadóztatásának gondolata igen elterjedt, ám az adó hatályára és típusára vonatkozó javaslatok igen eltérőek. „Az EU számára – amely a világ legnagyobb pénzügyi piacával rendelkezik – most érkezett el a megfelelő pillanat ahhoz, hogy egyértelmű álláspontot alakítson ki a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adók bevezetése érdekében” – mondta Anni Podimata.

Az adó bevezetése ellen az érintettek vélhetően nagyon erősen tiltakozni fognak, hiszen nem egyszerűen egy újabb közteherről van szó, hanem a pénzügyi piacok működésének megnehezítéséről. Anni Podimata szerint ugyanis az ilyen adó egyszerre politikai célok eléréséhez, például a pénzügyi piac stabilitásához és az éghajlat-változási politikához járul hozzá, illetve jelentős bevételszerzési lehetőséget is kínál. A jelentésben az áll, hogy egy kis mértékű és széles körben bevezetett tranzakciós adó évente mintegy 200 milliárd eurót kitevő bevételszerzési lehetőséget kínálna a tagállamoknak.

Az adó bevallott célja ugyanis a spekuláció visszaszorítása, a piacok stabilizálása, a hosszú távú befektetést előmozdító ösztönzők létrehozatala, az összes tranzakció nyomon követhetővé tétele és általa az átláthatóság megerősítése, valamint annak elérése, hogy a pénzügyi szereplők is kivegyék a maguk részét a válság költségeiből. Mindez pedig nyilvánvalóan szűkítené a piacok likviditását és a kockázatkezelés egyes formáit is sokkal nehezebbé és drágábbá tenné. A tranzakciós adó ötlete nem új, elsősorban baloldali közgazdászok már közel ötven éve időről-időre napirendre próbálják tűzni a kérdését.

A Podimata-jelentés egy olyan tranzakciós adót javasol, amelynek a mértéke 0,01% és 0,05% között mozog, vagyis nagyjából megegyezik a jelenlegi online értékesített és nagybani brókeri díjakkal. A tervezett adó széles, valamennyi tranzakciótípust magában foglaló alappal rendelkezik a pénzügyi szektor kevésbé szabályozott részei felé irányuló forgalom elkerülése érdekében. Az adó küszöbértékeit úgy akarják meghatározni, hogy a kiskereskedelem, a kisbefektetők és a lakosság lehetőleg mentesüljön az új adóteher alól.

Az Európai Bizottság óvatosan konfrontálódik a képviselők javaslatával. A Bizottság álláspontja az, hogy támogatja tranzakciós adó kivetését globális szinten, ha a nagy EU-n kívüli pénzügyi központokban is alkalmazni kezdik azokat. Ugyanakkor ellenzi, hogy az adó bevezetését Európában kezdjék el. „A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésének a lehető legszélesebb alapokon kellene állnia, vagy más lehetőség híján a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót első lépésként uniós szinten kell bevezetni.”

A Parlamentben sem egyöntetű a javaslat fogadtatása. A kritikusok érvelése szerint az adó kizárólag az EU-ban történő bevezetése negatív hatással lesz a versenyképességre. „Úgy vélem, hogy az európai pénzügyi ágazat nagy része egyszerűen csak más, és talán kevésbé átlátható országok felé fog elmozdulni. Nem hiszem, hogy ez az európai érdekeket szolgálná.” – mondta Olle Schmidt, svéd liberális képviselő.

Az adó hatálybalépéséhez valamennyi tagállam jóváhagyása szükséges volna. „Elképzelhető, hogy a konszenzust nagyon nehéz lesz elérni. Sok különböző elképzelés van az EU-ban arra, hogy hogyan kell a bevételeket elkölteni.” – mondta Olle Schmidt. Különösen a London pénzügyi világban betöltött szerepe miatt aggódó Nagy-Britannia meggyőzése tűnik egyelőre szinte lehetetlennek.

Anni Podimata azonban optimista. „Arra számítunk, hogy az Európai Tanács és a Gazdasági Bizottság megfelelő akaratot és elkötelezettséget tanúsít a Parlament javaslatának előmozdítása iránt.”

A jelentésről a márciusi plenáris ülésen fognak szavazni.