Emelné a tétet Merkel és Sarkozy

Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök pénteken délután Brüsszelben bemutatták az Európai Tanács tagjainak azt a versenyképességi paktumot, amely eddig tabunak számító kérdésekre terjesztené ki az euróövezeten és végső soron az EU-n belüli gazdaságpolitikai koordinációt.

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy pénteken kora délután egy közös közleményben jelentették be a sajtó előtt tervüket, amely minden eddigi, jelenleg is tárgyalt forgatókönyvnél ambiciózusabb gazdaságpolitikai koordinációt irányoz elő az euróövezeten belül és második lépcsőben az egész Európai Unióban. „Eltökéltek vagyunk a további lépések megtételére. A paktum célja az abban résztvevő tagállamok versenyképességének javítása, s az, hogy ezáltal létrejöjjön egy szorosabb gazdaságpolitikai konvergencia” – áll abban a három oldalas német nyelvű feljegyzésben, ami a BruxInfóhoz is eljutott.

A versenyképességi paktumnak elnevezett kezdeményezés értelmében a kormányok eddig csak nemzeti hatáskörbe tartozó területeken, így a béreknél, vagy a nyugdíjaknál, konkrét kötelezettségvállalásokat tennének, amelyek számonkérésével szavatolnák, hogy az euróövezeten belül ne alakuljanak ki olyan óriási versenyképességi különbségek a tagállamok között, mint a mostani államadósság-válságot megelőzően. A német-francia papír három számszerűsíthető mutató alkalmazása révén közelíteni egymáshoz a tagállam ok versenyképességét. Ezek: az árak versenyképességének mérésére szolgáló indikátor (például a fajlagos bérköltségek változása a termelékenység alakulásának függvényében); az államháztartások átfogó értelemben vett stabilitása; a kutatási és fejlesztési kiadások, az oktatásba és az infrastruktúrába történő beruházás minimális szintjének GDP-arányában történő meghatározása. A terv szerint a kormányok elköteleznék magukat amellett, hogy a Bizottság a fenti mutatók alapján értékelje a teljesítményüket.

A német-francia páros első lépésként egy „a versenyképességet szolgáló 6 pontos programot” javasol, amelyben foglaltak végrehajtására egy évet adnának a kormányoknak. A hat pont a következő:

1. A bérindexálás rendszerének megszüntetése;

2. Megállapodás a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismeréséről annak érdekében, hogy elősegítsék a munkaerő-mobilitást Európában;

3. Megállapodás az egységes szakképzési hozzájárulás alapjáról;

4. A nyugdíjrendszer demográfiai folyamatokhoz való hozzáigazítása (például a nyugdíjkorhatár);

5. Minden tagállam alaptörvényében rögzítené azt a mértéket, amit semmilyen körülmények között nem léphet át az államadósság (adósságkorlát);

6. A bankokra vonatkozó nemzeti válságkezelési rendszerek bevezetése.

A javaslat felkérné a Bizottságot 12 hónapon belül egy jelentés elkészítésére a 6 fent vázolt intézkedés végrehajtásáról és megfontolás tárgyává tenné egy ezzel kapcsolatos szankciós mechanizmus bevezetését is.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter brüsszeli tudósítóknak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a német-francia kezdeményezés azt a felismerést tükrözi, hogy az eddig tárgyaltakon túlmenő intézkedésekre van szükség az euróövezet stabilitásának megőrzése érdekében. Emlékeztetett rá, hogy az eurózónában meredeken növekszik az államadósság szintje, ami a gazdasági és költségvetési politikák fokozott összehangolását teszi szükségessé. Úgy vélte, hogy az EU legnagyobb tagállamai, amelyeknek több pénzt kell betenniük a pénzügyi alapokba az ingatag helyzetben levő eurózóna-tagok megsegítése érdekében, jogosan várják el cserébe a szorosabb gazdaságpolitikai együttműködést is. Matolcsy szerint a német javaslat helyes logikára épül.

Hogy Magyarország mikor, és milyen ütemben csatlakozik majd a javasolt paktumhoz, az a miniszter szerint attól függ, hogy mi lesz benne. „Az eddigi javaslatokat jónak tekintjük, most első lépcsőben várjuk meg, hogy az eurózóna tagjai milyen szabályrendszerben állapodnak meg”. A miniszter a BruxInfo kérdésére válaszolva úgy vélte, hogy a magyar elnökség irányítása alatt tárgyalt hat jogszabályból álló gazdasági kormányzási csomag alapvetően költségvetési-pénzügyi kérdésekre fókuszál, a német-francia versenyképességi kezdeményezés pedig ehhez képest az érem másik oldala. Elmondta, nem tart attól, hogy a két nagy tagország kezdeményezése megbontaná az EU-n belüli politikai-hatalmi egyensúlyt és szerinte nem is akar párhuzamos intézményrendszert létrehozni.