Trump személyisége a legnagyobb akadály a sikeres elnöksége előtt

Egy évvel 2017. január 20-iki elnöki beiktatása után Donald Trump egyelőre küszködik azzal, hogy a vitathatatlan gazdasági eredményeket politikai haszonra is váltsa. Népszerűtlenségének egyik fő okát sokan mégsem ebben, hanem  szokatlan személyiségjegyeiben látják.

A 2016 novemberében elnökké választott New York-i milliárdos üzletemberről Bob Corker, Tennessee állam republikánus szenátora néhány héttel ezelőtt azt mondta, hogy a Donald Trump irányította Fehér Ház olyan, mint „egy óvoda felnőtteknek” és hozzátette, hogy szerinte az elnök bármikor „kirobbanthatja a harmadik világháborút”. Az újságíróknak pedig többször is kifejtette, hogy mennyire kiábrándult Trumpból. A múlt héten azonban az Air Force One elnöki repülőgépen együtt utazott vele, és minden sajtótudósítás arról szólt, hogy ismét barátja és híve az elnöknek.

Washingtonban nem kevés elemző emblematikusnak tartja Corker viselkedését. Edward Luce, a Financial Times című brit lap Washingtonban dolgozó tudósítója szó szerint azt írta, hogy ha „Trump erszényes lenne, az egész republikánus párt az erszényében lenne.” Ezzel arra utalt, hogy Trump, aki mikroblog-bejegyzésekkel inzultálja párttársait, érzékelhetően vasmarokkal tartja kézben a heterogén pártot.

Sok kommentátor, köztük például Ed Luce is, egyetért abban, hogy Donald Trumpnak szinte bizonyosan több kártya van a kezében, mint gondolnák, és a látszat ellenére is erős a pozíciója. Annak ellenére is, hogy a Gallup közvélemény-kutató intézet éppen a héten hozta nyilvánosságra legfrissebb felmérését, miszerint elnöksége első évében Trump népszerűsége átlagosan 39 százalékos volt, s ez az arány alacsonyabb, mint bármely más amerikai elnöké volt az elnökség első tizenkét hónapjában.

Az amerikai gazdaság a Trump-kormányzat első évében lendületes volt, bár ezt a fellendülést demokrata politikusok és hozzájuk közelálló kommentátorok még az előző elnök, Barack Obama érdemének tudják be. Tény, hogy 2017-ben alacsony volt a munkanélküliség, szárnyalt a tőzsde, a gazdaság növekedése az utolsó három hónapban meghaladta a 3 százalékot.

A decemberben elfogadott átfogó adóreform reményekkel tölti el az üzleti szférát. „Ha Hillary Clintont választották volna meg, akkor ma több gazdasági szabályzónk és magasabb adóink lennének. Trumpot választották: kevesebb szabályzó és alacsonyabb adók” – mondta Byron Wien, a Blackstone beruházási csoport egyik igazgatója a héten a The Wall Street Journalnak. A tekintélyes politikai-üzleti lap e heti egyik elemzésének még a címe is az volt: „az üzleti világ számára Donald Trump első éve tiszta siker”. Egyébként 2018-ra már kevesebb sikert jósoltak: a kormányzat ugyanis várhatóan szembekerül az üzleti világgal, a kereskedelmi egyezmények, a bevándorlás és az egészségbiztosítás ügyei miatt.

Nashville, 2018. január 9. Donald Trump amerikai elnök felmutatja az általa aláírt elnöki rendeletet a vidéki szélessávú internetelérés bővítésének megkönnyítéséről az amerikai gazdák országos szövetségének éves tanácskozásán a Tennessee állambeli Nashville-ben 2018. január 8-án. Trump személyében 25 éve először vett részt amerikai elnök a szövetség tanácskozásán. (MTI/AP/Andrew Harnik)

Nashville, 2018. január 9.
Donald Trump amerikai elnök felmutatja az általa aláírt elnöki rendeletet a vidéki szélessávú internetelérés bővítésének megkönnyítéséről az amerikai gazdák országos szövetségének éves tanácskozásán a Tennessee állambeli Nashville-ben 2018. január 8-án. Trump személyében 25 éve először vett részt amerikai elnök a szövetség tanácskozásán. (MTI/AP/Andrew Harnik)

Donald Trump azonban egyelőre küszködik azzal, hogy a vitathatatlan gazdasági eredményeket politikai haszonra is váltsa.

Az amerikai közszolgálati rádió (NPR) megszólaltatta William Galstont, a Brookings Intézet egyik elemzőjét, aki kifejtette: az érzékelhető gazdasági javulás ellenére is, a republikánusok idegesen tekintenek az idén novemberben esedékes, úgynevezett félidős választások elé, mert az elnök népszerűsége alacsony. Scott Walker, a középnyugati Wisconsin állam republikánus kormányzója a héten riadót fújt a republikánusoknak, mert az egyik választókörzetben tartott időközi voksoláson a demokrata párti jelölt nyert, ráadásul több mint tíz százalékot „vert rá” republikánus ellenfelére. Két hónappal korábban a Virginiában és az eddig republikánus politikus által irányított New Jerseyben is demokrata párti jelölt aratott győzelmet a kormányzóválasztáson.

Donald Trump felmérésekben megmutatkozó népszerűtlenségének okát sokan, sokféle tényezőben vélik fellelni. A legtöbben az elnök szokatlan személyiségjegyeiben látják a fő okot.

Az AP amerikai hírügynökség a héten összeállítást készített arról, amit a Trump-elnökség „alternatív valóságának” nevezett el. Az összeállítás a verbális túlzásokat, hamisságokat, a nem egyszer színpadias megnyilvánulásokat hozta fel a népszerűtlenség okaiként.

„Az elnök rutinszerűen már elért eredményként beszél arról, ami még csak szándékként létezik. Például az Obamacare-t (az előző elnök nevével fémjelzett egészségbiztosítást) halottnak mondja, vagy úgy fogalmaz, hogy ömlik a pénz a NATO-ba” – sorolta a példákat a hírügynökség. Trump szóhasználatában „minden a legnagyobb és a legjobb” – tette hozzá. S példákat hozott arra is, hogy az elnök milyen gyakran változtatja a véleményét a napi munka apró dolgaiban (is), bizalmatlanságot keltve maga iránt.

Az őszi választásokra készülődve, a külvilágra egyébként is kevésbé figyelő amerikaiak manapság jobbára a saját sorsukkal és országuk jövőjével vannak elfoglalva. Kevés figyelmet szentelnek a robbanékony közel-keleti helyzetnek, vagy a kormányzat Iránnal kapcsolatos politikájának. Az Észak-Korea körül kialakult válságot élénken figyelik, kiváltképpen azért, mert két tagállam, Alaszka és Hawaii közel esik a rakétatámadással fenyegetődző Észak-Koreához, de az elnök beiktatásának egyéves évfordulója előtt megszaporodott közvélemény-kutatások  azonban nem kérdezik őket a külpolitikáról.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: MTI

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »