Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Elég hajmeresztő gazdasági jelenség történik Kínában. Ennek semmi köze az adóssághoz, az infrastrukturális kiadásokhoz vagy a többi fontos gazdasági témához. A készpénzhez van köze: konkrétan, hogy Kína szisztematikusan és gyorsan megszünteti a papírpénzt és az érméket.
A kínai nagyvárosokban mostanra szinte mindenki az okostelefonját használja, ha fizetni akar. Az éttermekben például a pincér először azt kérdezi meg, hogy szeretné-e használni a WeChat-et vagy az Alipay-t – a két okostelefon-fizetési lehetőséget -, mielőtt a készpénzt harmadik, legutolsó lehetőségként felhozza.
Ugyanilyen meglepő, hogy az átmenet elképesztően gyorsan történt: alig három évvel ezelőtt egyáltalán nem volt kérdés, mert mindenki mindig készpénzt használt.
„Technikai szempontból ez valószínűleg az egyik legfontosabb újítás, amely először Kínában történt, és jelenleg csak Kínában van” – mondta Richard Lim, a GSR Ventures kínai kockázati tőke társaság ügyvezető igazgatója.
A kínai internetnek vannak bizonyos részei, amelyeket látni kell ahhoz, hogy elhiggyük. Az országon kívülről addig nehéz felfogni, hogy például a Facebook vagy a Google teljesen blokkolva van, amíg kénytelenek nem leszünk nélkülözni őket. Továbbá nehéz megérteni, hogy mennyire kritikus a WeChat Messenger alkalmazás a mindennapi életben, míg egy nap alatt már vagy a hatodik ember akarja elkérni a QR-kódunkat – egyfajta vonalkódot -, hogy azáltal kapcsolódjunk.
Ami a készpénzzel történik, az is ehhez hasonló. Paul Mozur technológiai témákkal foglalkozó riporter, aki immár évek óta él Kínában, és a New York Times-nak tudósít. Most első kézből meséli el tapasztalatait:
„Az elmúlt három évben a kontinentális Kínán kívül tartózkodtam, Hongkongban próbáltam ismerkedni az ázsiai technológiával. Hongkong nagyon más internetes kultúrával rendelkezik, mint az ország nagy része. Tudtam, hogy az okostelefonos kifizetések Kínában átveszik az irányítást, hiszen a statisztikák is egyértelműen erre utaltak: az iResearch tanácsadó cég adatai szerint 2016-ban a mobillal történő fizetések 5,5 billió dollárt tettek ki, ami nagyjából az amerikai piac ötvenszeresének felel meg.
Még így is, az ezzel járó kulturális változást át kellett élni személyesen, hogy felfogjam. Nemrég költöztem Sanghajba, és azonnal éreztem a változást készpénzzel kapcsolatban, lévén az első néhány hetem a metropoliszban a rendszeren kívül telt. A bankommal kapcsolatos probléma miatt nem tudtam azonnal összekapcsolni a fiókomat a WeChat-tel, amely mára majdnem mindenkinek a mindennapi virtuális pénztárcájává vált.
Ez azt jelentette, hogy a három évvel ezelőtti módszerrel kellett élnem. A kávézókban és az éttermekben feltartottam a sorokat, miközben kiszedtem a tárcámat és kikerestem a megfelelő összeget. Ha éhes voltam, ki kellett mennem keresni egy éttermet, míg kollégáim az irodában okostelefonnal megrendelték és ki is fizették ebédjüket, mely így házhoz jött.
Még az utcazenészek is nyilvánvalóan előttem jártak: a számos kínai város utcáin játszó, vállalkozó zenészek QR-kódokkal ellátott táblákat helyeztek ki, így a járókelők közvetlenül küldhették át nekik az adományokat.”
Shiv Putcha, az IDC kutató cég elemzője így fogalmazott: „Mostantól ez az alapértelmezett életmód. Szinte minden kínai vállalkozás és márka csatlakozik ehhez az ökoszisztémához”.
Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy a Tencent és az Alibaba pénzügyi partnere, az Ant Financial, a két kínai internetes vállalat, amelyek a WeChat-et és az Alipay-t futtatják, egyaránt megdöbbentő méretű aranybányán ülnek. Mindkét vállalat pénzt tud csinálni a tranzakciókból, más vállalatoknak pedig fizetniük kell a platformjaik használatáért. Mindeközben pedig összegyűjtik a fizetési adatokat, amelyeket az új hitelezési rendszerektől a hirdetésekig fel tudnak használni.
A legfrissebb adatok szerint az Ant Financial és a Tencent az elkövetkező év folyamán felülmúlhatja az olyan szintű hitelkártya-társaságokat, mint a Visa és a Mastercard. A legfontosabb az, hogy mindkét vállalat fizetési rendszere olcsó, részben azért, mert a kisebb szolgáltatók (lásd: utcazenészek) egy egyszerű QR-kódot kinyomtatva vagy a telefonjukat használva juthatnak hozzá a pénzhez, nem kell drága kártyaleolvasót venniük. A háttérrendszer, amely a felhasználói fiókok nyilvántartását tárolja, szintén csökkenti a költségeket.
Van azonban néhány lehetséges jövőbeni probléma ezekkel az online fizetésekkel. Mivel az ország két privát okostelefonos fizetési platformon keresztül építi teljes fogyasztói gazdaságát, lassan kizárja azokat az embereket, akik képtelenek bejutni ezekbe a hálózatokba, magát pedig bezárja ezekbe a vállalatokba.
Tágabb értelemben ez azt jelenti, hogy a dolgok nehezebbek lehetnek a külföldi és a helyi vállalkozások számára egyaránt. A külföldi cégeknek, melyek azt remélik, hogy megfoghatják a kínai fogyasztókat, most már foglalkozniuk kell az Alibabával és a Tencenttel, különben azt kockáztatják, hogy képtelenek fizetéseket vállalni. Hasonlóképpen az Alibabára és a Tencentre támaszkodó kínai vállalatoknak külön struktúrákat kell kialakítaniuk a Facebook, a Google és a hitelkártyák kezelésére, mivel máshol még mindig ezek dominálnak.
A két kínai internetes vállalat kétségtelenül tudatában van ennek, ezért egyre inkább arra törekednek, hogy Kínán kívül is terjeszkedjenek. Mégis, a verseny valószínűleg felborul.
„A millió dolláros kérdés az, vajon a nyugati cégek úgy döntenek, hogy építenek egy hasonló rendszert és versenybe szállnak-e? A válasz valószínűleg igen” – fogalmazott Richard Lim.
- Korábban írtuk:
Forrás: CNBC
