Miért provokálja Erdogan az európai vezetőket?

„Éljetek jobb környéken a legjobb házakban, vezessétek a legjobb kocsikat. Szüljetek ne három, hanem öt gyereket, mert Ti vagytok Európa jövője. Ez lesz a legjobb válasz azokra az igazságtalanságokra amiket elkövettek ellenetek” – mondta Recep Tayyip Erdogan török elnök egy gyűlésen Eskisehirben nemrég. A szavakat nem is igazán a közvetlen közönségnek szánta, hanem annak a 4,6 millió töröknek aki Nyugat-Európában él.

A török elnök megnyilvánulásai az utóbbi időben elég sok okot adnak a félelemre – főleg azok számára, akik hisznek abban, hogy Európát az iszlamizáció veszélye fenyegeti. A fenyegetés ugyan felfújt, de nagyon jól szolgálja Erdogan politikai kampányát.

Múlt héten Erdogan azzal vádolta az EU-t, hogy elindította „a kereszt és a sarló” háborúját azzal, hogy az Európai Bíróság eleget tett a keresetnek, melynek keretében a munkáltató megkövetelheti, hogy a munkavállalók ne hordjanak muszlim fejkendőt.

De a török elnök nem állt meg itt, hanem szerdán egy ankarai sajtótájékoztatón kijelentette: „ Törökország nem az az ország, amelyet össze-vissza lehet ráncigálni, vagy amelynek állampolgárait meg lehet hurcolni”. A csak néhány órával a londoni merénylet előtt tartott beszédében, Erdogan hangsúlyozta, hogy amennyiben Európa így folytatja, egy állampolgára sem sétálhat biztonságban a világban.

Az iszlamizációban hívő proféták – ilyen például Giselle Littman, aki megalkotta az Eurábia kifejezést is – abban hisznek, hogy be fog következni egy harmadik muszlim invázió Európában. Az első kettő fegyveres támadás volt 732-ben és 1683-ban, míg a harmadik alattomos lesz, kihasználva a migrációs hullámot és a demográfiai növekedést. A holland populista Geert Wilders is felkarolta ezt a koncepciót és egy parlamenti vita során telepeseknek nevezte a muzulmán bevándorlókat. Wilders szerint a migránsok nem azért jönnek, hogy integrálódjanak, hanem azért, hogy leigázzák Európát.

Ugyanez a koncepció található meg az 1973-ban kiadott francia novellában, „A szentek táborában” is, amely most éli második virágkorát és egyben Marine Le Pen francia elnökjelölt kedvenc könyve is.

A szentek tábora egy 1973-as francia apokaliptikus regény Jean Raspail tollából, mely a harmadik világ Franciaországba és Nyugat-Európába történő tömeges bevándorlásának katasztrofális hatásairól, és a nyugati civilizáció lerombolásáról szól. A könyv, mely ellentmondásos reakciókat váltott ki és hatást gyakorolt Ronald Reaganre és François Mitterrandra is, mintegy 40 évvel első publikálása után 2011-ben visszatért a bestseller listákra.

Az, hogy van-e bármilyen valóságalapja Erdogan fenyegetésének a demográfiai invázióval kapcsolatban, teljesen más kérdés. A Németországban élő török diaszpóra 2,3 gyerek / nő termékenységi rátája ugyan magasabb, mint az országos 1,5 gyerek / nő arány, de még így sem mondható, hogy a törökök jelentenék Németország jövőjét.

A jelenlegi 3,5 millió közösség egy 80,7 milliós országban nagyon messze van a többség megszerzésétől, még akkor is, ha Erdogan meggyőzi őket, hogy duplázzák a gyerekek számát a családban. (Törökországban minimálisan alacsonyabb a termékenységi ráta, mint a Németországban élő törököknél.)

A diaszpórák politikailag megosztottak, jelentős mennyiségű német török nem szeret és nem is akar Erdogan Törökországában élni. Így annak ellenére, hogy a Németországban és Hollandiában élő törökök nagy része Erdogant és a kormányzó pártot támogatták a legutóbbi szavazáson, az ellenzéki pártok egyre több szavazatot szereznek ezekben a közösségekben. Erdogan nem tudja irányítani ezeket a diaszpórákat Ankarából, és ha meg is próbálná, valószínű, hogy azok, akik nem támogatják őt és azok is akik már nem is szavazhatnak, mert másik ország állampolgárai, fellázadnának ellene.

Valószínű, hogy Erdogan nem tartja magát egy európai muszlim invázió szultánjának és nem gondolja komolyan „a kereszt és a sarló háborút”, mert ahhoz egyszerűen nincs elég támogatója. A Németországba, Hollandiába, Belgiumba vagy egyéb nyugat-európai országba emigrált törökök nem elegendőek ehhez.

A török elnök egyszerűen szereti kiprovokálni a dühös válaszokat. Akárcsak Vlagyimir Putyin orosz elnök, lendületet kap ezekből a reakciókból, amolyan nemzeti büszkeség tölti el, ha provokálhatja Németországot vagy bármelyik másik európai államot.

Ezek a dühös válaszok az európai vezetőktől segítik Erdogan jövő hónapban esedékes népszavazását is, amelynek keretében megerősítené elnöki hatalmát. Az lenne a legjobb, ha az európai vezetők figyelmen kívül hagynák Erdogan trollkodását, de a török elnök azt nagyon is jól tudja, hogy ez lehetetlen.

Mark Rutte holland miniszterelnöknek ahhoz, hogy Geert Wilderst és bevándorlásellenes Szabadságpártját (PVV) legyőzze, keményen vissza kellett vágnia Erdogannak. Most Angela Merkel német kancellár kereszténydemokratái arról egyeztetnek, hogy szigorítanák a kettős állampolgárság szabályait. Ezek a lépések mind Erdogan kezére játszanak úgy Törökországban, mint az Európában élő törököknél.

Ha vége lesz ennek a politikai színháznak, Erdogan nem amiatt fog aggódni, hogy a törökök Európa jövőjét jelentik-e. Kénytelen lesz újra tárgyalásokat indítani a törökök európai vízummentessége és a gazdasági kapcsolatok újraélesztése miatt, mivel az EU Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere.

Az Eurábiával kacsolatos sztereotípiák pedig lecsengenek majd, annak ellenére, hogy az európai nacionalisták évekig fogják még emlegetni, ezzel támasztva alá az összeesküvés-elméleteiket.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »