Másképp kell majd hazavinni a bevásárlást

Az uniós tagállamoknak 2019 végéig meg kell felezniük a leginkább környezetszennyező műanyag zacskók éves felhasználását személyenként, vagy 2018 végéig biztosítaniuk kell, hogy a vásárlóknak fizetniük kelljen a használatukért. Az Európai Parlament keddi plenáris ülésén elfogadta a miniszterek tanácsával tavaly novemberben kötött megállapodást.

Az EU-tagországaiban csökkenteni kell a leggyakrabban használt és súlyosan környezetszennyező könnyű nejlonzacskók használatát az Európai Parlament plenárisa által kedden megszavazott új jogszabály értelmében. A képviselők a szavazással megerősítették azt a kompromisszumos megállapodást, amit még tavaly novemberben kötöttek a tagállamokat tömörítő Tanáccsal.

A most elfogadott jogszabály értelmében a tagállamok kétféle szabályozás közül választhatnak. A könnyű műanyag zacskók éves felhasználását személyenként első lépcsőben 2019 végéig a jelenlegi átlagosan 200-ról 90 darabra, majd 2025-ig 40 darab alá szorítják, vagy ennek alternatívájaként garantálják, hogy a vásárlóknak 2018-at követően mindenhol fizetniük kell a nejlonzacskók használatáért. A csökkentéshez használt eszközökről a tagállamok dönthetnek majd. Ilyen lehet például az árazás, termékdíj használata vagy különadó bevezetése.

„Ezzel a jogszabállyal mindenki jól jár. Hatalmas környezeti problémáról van szó. A nejlonzacskók milliárdjai végzik közvetlenül a természetben, kezeletlen hulladékként. Ez tönkreteszi a természetet, káros a madarakra, a halakra, tehát tennünk kell valamit” – mondta Margrethe Auken dán zöldpárti képviselő, a téma parlamenti felelőse.

„Magyarországon a 2011-ben bevezetett környezetvédelmi termékdíjról szóló törvénynek köszönhetően jelenleg az egy főre jutó éves nejlonzacskó felhasználás 30 darab. Ezzel az Európában is példamutató eredménnyel hazánk már most teljesíti a 2025-re kitűzött célszámokat!” – hangsúlyozta Hölvényi György, az irányelv néppárti felelőse. „Az új szabályok a nejlonhulladékok hatékony csökkentésén túl a környezettudatos vásárlói szokások kialakítását is ösztönözni fogják. Ezzel járulva hozzá egy tisztább, élhetőbb európai környezet kialakításához. A hosszú távú megoldás az európai fogyasztók kezében van” – jelentette ki a magyar kereszténydemokrata képviselő.

A jogszabály azokra a nejlonszatyrokra vonatkozik, amiket a vásárló a bevásárló-központok, a ruházati boltok-, élelmiszer vagy bármilyen más üzletek pénztáránál kap. A tagállamok döntése szerint azonban kivételt képezhetnek a szabályok alól a nagyon vékony szatyrok, melyekbe – többek közt – halat, húskészítményeket, tejtermékeket, zöldséget, gyümölcsöt csomagolnak.

Az Európai Bizottságnak fel kell mérnie, hogy milyen hatást gyakorolnak a környezetre az ún. oxo-biodegradációsan (oxidatív bomlás révén apró darabokra széthulló) lebomló műanyag zacskók, majd az eredmények alapján további lépéseket kell javasolnia. 2017-ig a Bizottságnak javaslatot kell tennie a biológiailag lebomló és komposztálható műanyag zacskók címkézési és forgalmazási szabályairól.

Az EU-ban a vásárláshoz használt műanyag zacskók 90%-át egyetlen alkalommal használják, mielőtt azok hulladékká válnak. Ez rendkívül súlyos terhet ró a környezetre. 2010-ben becslések szerint több mint nyolc milliárd nejlonzacskó végezte a szemétben. Az új európai szabályozás célja éppen ezért a túlzott és szükségtelen hulladéktermelés visszaszorítása.

„A Parlament számottevően javított az Európai Bizottság első javaslatán. A tagállamok elegendő rugalmasságot kapnak, de sürgős cselekvésre van szükség. Változást kell elérni a társadalom hozzáállásában, hogy a fogyasztók saját újrahasználható szatyraikkal menjenek vásárolni” – szögezte le Kathleen Van Brempt, a szocialista és demokrata (S&D) frakció alelnöke.

Érdekesség, hogy a műanyagzacskók kivonására, majd csökkentésére irányuló szabályozás eredetileg azon irányelvek között szerepelt, amit a Juncker-bizottság első alelnöke, a holland Frans Timmermans legszívesebben visszavont volna, mert megítélése szerint az ilyen kérdésekkel tagállami szinten kellene foglalkozni. A Bizottság végül meghajolt a Tanács és az Európai Parlament akarata előtt, miután mindkét jogalkotó ragaszkodott ahhoz, hogy uniós szinten kezeljék a problémát.