2019 után is érkezik majd orosz gáz Ukrajnán át

Az Energia Charta Titkárság főtitkára nem hiszi, hogy 2019 után teljesen megszűnne az orosz gáz szállítása az ukrán tranzitrendszeren. A földgázt ugyanakkor valószínűleg már nem a Gazprom fogja eljuttatni az EU határára, hanem a szlovák és a magyar vásárlóknak kell majd érte menni Ukrajna keleti határára – véli Urban Rusnák.

Az Energia Charta Titkárságának vezetője nem lát olyan tényezőt, ami komoly veszélyt jelentene a keleti irányból érkező gázszállításra. Urban Rusnák Moszkvától eltérően biztonságosnak tartja az ukrán tranzitútvonalat, és arra is felhívja a figyelmet, hogy Ukrajnának jól felfogott érdeke az Európába irányuló gázszállítás biztosítása. Ha másért nem, hát azért, mert az EU-ba szállított orosz gázból a fordított irányú gázáramlásnak köszönhetően ő is részesedhet.

A korábbi magas rangú szlovák diplomata – aki 2012 januárja óta áll az energiatermelő, energiafogyasztó és tranzitországokat is magába foglaló nemzetközi szervezet élén – a BruxInfo kérdésére válaszolva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Gazprom fenyegetései ellenére 2019, vagyis a jelenlegi orosz-ukrán tranzitszerződés lejárta után sem szűnik majd meg teljesen az orosz gázszállítás az ukrán tranzitrendszeren keresztül. Arra azonban valószínűleg fel kell készülni, hogy többé nem a Gazprom fogja az EU-határra eljuttatni a gázt, hanem a szlovák vagy a magyar vevőknek érte kell majd menni az ukrán-orosz határra.

A főtitkár úgy véli, hogy a korszerűsített és a csökkenő kereslet miatt áramvonalasított ukrán tranzithálózaton keresztül sokkal olcsóbb és gazdaságosabb lenne Oroszország számára a gázexport, mint egy a Fekete-tenger alatt épülő új gázvezetéken (a Török Áramlaton) keresztül. Oroszország ettől függetlenül a szakember szerint is úgy dönthet, hogy nem újítja meg az ukrán tranzit-megállapodást. Ha így dönt, akkor viszont egyezetnie kell erről európai fogyasztóival, annál is inkább, mert a hosszú távú gázszállítási szerződések rögzítik, hogy konkrétan hová kell a Gazpromnak eljuttatnia a gázt. Mindazonáltal Rusnák szerint 2019-ig bőven van még idő ezeknek a megállapodásoknak a módosítására, ami várakozásai szerint nem jelenthet különösebb problémát. Hiszen a fogyasztók kérésére is rendszeresen módosítják ugyanezeket a szerződéseket, és hozzányúlnak az árszabási formulához.

Az Energia Charta Titkárság vezetője azért sem tart az ukrán gázvezetékek kiszáradásától, mert véleménye szerint a piaci erőviszonyok fogyasztók javára történő módosulásával a Közép- és Kelet-Európa országai elérhetőbb áron juthatnak majd hozzá az orosz gázhoz.

Urban Rusnák ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a hosszú távú gázszállítási megállapodásokról az azonnali (tőzsdei) piaci gázbeszerzésre való fokozatos elmozdulással (ami kihat az árakra is) a gáztermelőknek nagyobb kiszámíthatóságra van szükségük a tényleges gázfogyasztást illetően, hogy ne fektessenek be feleslegesen nagy pénzeket a szállítókapacitásokba.

Alekszej Miller, a Gazprom elnök-vezérigazgatója néhány napja Berlinben mondott beszédében maga is rámutatott erre a problémára. Arra, hogy cége a hosszú távú gázszállítási megállapodások jelentette garancia birtokában saját erőből kiépítette az elmúlt évtizedekben a szállításhoz szükséges kapacitásokat. Azzal azonban, hogy az EU fokozottan áttér a diverzifikációra, a kockázat így egyedül a Gazpromra hárul, és az EU bizonytalanságban hagyja afelől, hogy hosszabb távon mennyi gázra is van szüksége.

Miller beszédéből kiderült, hogy a fogyó európai kereslet miatt cégének mind a termelésben, mind pedig a szállításban kihasználatlan kapacitásai vannak.

„El kell ismerni, hogy létező problémáról van szó, és a beruházások visszafogása kockázatot jelent” – mutatott rá a főtitkár. Kifejtette, hogy a probléma a hosszú távú gázszállítási szerződésekhez kötődik, amit eredetileg a hollandok találtak fel, az oroszok később csak átvették. Ahhoz, hogy egy gázipari cég egy új gázmező feltárásához és kiaknázásához hitelhez jusson a bankoktól, legalább 20 évre szóló hosszú távú gázszállítási megállapodásokat kell kötnie, hiszen ez a befektetés megtérülésének a garanciája. Utána már rövidebb időre szóló kontraktusokat is alá írhat a vevőkkel ugyanaz a szállító. A beruházóknak tehát hosszú távú garanciákra van szükségük a fogyasztók részéről, hogy megveszik tőle a földgázt.

A Gazprom nincs egyedül, hiszen a norvég Statoil is jelezte az EU felé, hogy kész lenne egy újabb északi-tengeri gázmező feltárásába és kiaknázásába beruházni, ha előre tudja, hogy az EU-nak nagyjából mennyi földgázra van szüksége és milyen hosszú időtartamra. Megfigyelők megjegyzik, hogy lényegében ugyanez a dilemma Türkmenisztánnal is, amelynek csak akkor érné meg egy a Kaszpi-tenger alatt húzódó külön gázvezetékbe beruházni, ha az EU hosszú időre elkötelezi magát a türkmén gáz vásárlása mellett.

Rusnák úgy véli, hogy az EU energia uniós projektjének formálása során a termelő országoknak erre az aggályára is meg kellene találni a választ. A Nemzetközi Energia Charta megújításáról május 20-21-i hágai ülésén döntést hozó szervezet főtitkára egyúttal azt szeretné, ha az Energia Unióban a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kapna a külső dimenzió, mindenekelőtt az energiaexportőrökkel való együttműködés elmélyítése és intenzívebbé tétele.

Erre már csak azért is szüksége lehet az EU-nak, mert a következő években a megújuló energiák térnyerése ellenére is növekedni fog az energiaimportja. „Valami hiányzik itt, és ez az energiatermelő országok jelentőségének a jobb megértése” – szögezte le az Energia Charta Titkárság szlovák nemzetiségű főtitkára.

Kitekintő / Bruxinfo.eu

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »