Nemzet- és államépítés Ukrajnában

Kedd délután az ukrán nemzet- és államépítés problémáiról tartott kerekasztal-beszélgetést a Közép-Európai Egyetem. Az esemény résztvevői olyan problémákat jártak körül, amelyekkel Ukrajna kénytelen lesz szembe nézni forradalma után, ugyanis megoldásuk az elmúlt negyed évszázad során elmaradt. Ilyenek az ukránok összetett megosztottsága, a kisebbségek kérdése, az ország szuverenitása, önvédelme, az oroszellenesség, és a szomszédos nagyhatalom agressziója.

A beszélgetés kiindulópontja Volodimir Kulyk ukrán nyelvészprofesszor és Alekszej Miller, a CEU vendégprofesszorának előadása volt. Kulyk szerint annak, hogy Ukrajna nem tudta megvédeni területi integritását, egyértelműen az az oka, hogy az elmúlt 24 évben nem zajlott megfelelő államépítés. A hadsereg mind mozgósítás, ellátás, és technika terén borzasztó állapotban van. Egyszerűen nem volt prioritás a honvédelem, és nem is érzékelték az orosz veszélyt. Továbbá a nemzetépítés sem működött, ugyanis nem a hivatalos beszédek, iskolai tankönyvek határozzák meg igazán a nemzettudatot. A médiának például sokkal nagyobb szerepe van, és az ukrán médiát végig uralták az orosz nyelvű termékek. Az orosz kisebbség védelme, mint érv, amire Putyin hivatkozott a Krím elfoglalásánál, nem állja meg a helyét. A professzor idézett egy 2006-os közvélemény-kutatást, melyben az ukrán és az orosz nyelvű lakosság diszkrimináció-percepcióját mérték. Az eredmény azt mutatta, hogy az oroszok elenyésző része tapasztalt igazi diszkriminációt, ugyanakkor az oroszok dominálta régiókban magasabb értékeket mértek. Kulyk szerint ez egy szovjet örökség, ugyanis az oroszok már azt is fenyegetésnek élhetik meg, ha ukrán szót hallanak. A fasiszta puccs vádját elutasította Kulyk, szerinte különösen vicces, hogy az orosz kormány mondja, aki orosz neonácikat buszoztatott kelet- és dél-ukrán városok oroszpárti tüntetéseire. Kulyk úgy látja, hogy az ukrán radikálisok befolyása elenyésző a kormányban, és ez a választások után csökkenhet. Emellett kiemelte, hogy a legfontosabb, hogy az állami szervek visszaszerezzék az erőszak monopóliumát.

Alekszej Miller három verziót tudott elképzelni az ukrán államépítésre. Vagy nemzetállamot építenek, ami nem fog sikerülni, vagy egy föderatív államot hoznak létre, ami megint nem működne a szeparatizmus miatt, de van egy harmadik út, ez az önkormányzatiság megerősítése. Miller szerint viszont az utóbbi tíz évben teljesen ellentétes folyamatok zajlottak Ukrajnában. Az erőszakos ukránosítás azt eredményezte, hogy keleten az emberek elkezdték kényelmetlenül érezni magukat. Pedig nem mindenki állt volna ellen az ukránosodásnak, az oroszul beszélő ukránok, például úgy gondolták, hogy a gyerekeik már ukránok lesznek, de egy lassú folyamatot reméltek, véli Miller. Szerinte ezen a Majdan csak rontott. Ugyanis az ország keleti részén sokan azt érzik, hogy a Majdan győzelme a nyugati országrész győzelme.

Ezután Miller mutatott egy-két képet, amin a felkelők tituskókat, rohamrendőröket vernek, és egy videót, amin ukrán nacionalisták banderista jelszavakat skandálnak. Szerinte Kelet-Ukrajnában nagyrészt csak ezeket látták, és ugyan az orosz propaganda is erősen felnagyította, de ezek létező problémák. Miller már jóval kritikusabb volt az új vezetéssel szemben. A február 21-i szerződés felmondását végzetes hibának tartotta, és azt pedig végképp botrányosnak, hogy még nem is stabilizálták az országot, de már új nyelvtörvényt akart a parlament. „Mindig az orosz támadás veszélyéről beszélnek, de közben az ország a csőd szélén áll” – mondta Miller.

Szerinte könnyű azt mondani, hogy Putyin okozta egészet. Miller viszont úgy látja, hogy Putyin legrosszabb rémálma, hogy az USA-val kelljen alkudoznia egy esetleges ukrán gazdasági összeomlás esetén. Az idő sürget, és egy ilyen gazdasági helyzetben képtelenség megvalósítani a működő önkormányzatiságot. „Sajnálom, napokat gondolkoztam egy pozitív forgatókönyvön, de nem tudtam kitalálni egyet sem” – zárta előadását.

A két előadásra Alfred J. Rieber és Trencsényi Balázs történészek reagáltak. Előbbi szerint Ukrajnában, mivel ütköző ország volt évszázadokig, csak nagyon nehezen és lassan tudott kialakulni a nemzeti identitás, ami ma sem egységes. Továbbá véleménye szerint a Szovjetunió felbomlásával a volt tagországok csapdába estek. Ennek jó példája az oroszok helyzete a szomszédos államokban. A nemzeti többség általában nem tudja, mihez kezdjen a volt hódítókból lett kisebbséggel. Emellett az amerikai professzor szerint az ukrán válság kialakulásához mind az USA, mind az EU hozzájárult. Előbbi olyan felelőtlen tetteivel, mint a NATO-bővítés, vagy John Kerry grúziai utazása. Utóbbi, pedig folyamatos blöffölésével.

Trencsényi az események kapcsán azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy Kelet-Közép-Európában az identitás sokszor a félelmen alapul és ezt a félelmünket vetítjük ki a másik cselekvéseire, ez is hozzájárulhatott a krízis elfajulásához. Továbbá úgy vélte, hogy szükséges lenne egy komoly vita Ukrajnában a második világháborúról.

A kommentárokra még reagált Miller és Kulyk is. Miller szerint a többiek elfelejtik, hogy még nincs háború. Vagy ha van, akkor Putyinnak Nobel-békedíjat kell adni, hiszen feltalálta a lövések, és áldozatok nélküli háborút. Kulyk ezzel nem értett egyet, hiszen voltak lövések, és áldozatok a Krími-félszigeten. Továbbá az ukrán professzor azzal sem értett egyet, hogy az orosz kisebbséget rosszul kezelték volna, hiszen Kelet-Ukrajnában még dominálni is hagyták őket.

Ezután a beszélgetés véget ért, de hiába hangsúlyozták a felszólalók végig, hogy az Ukrajnában lévő ellentéteket, érdekeket nem szabad leegyszerűsíteni, hiszen ez sokkal összetettebb, és a rétegek is sokszor átfedésben vannak, tulajdonképp maguk is ebbe a hibába estek. A beszélgetés alatt egy szó sem esett a magyar, ruszin, vagy lengyel kisebbségekről. Ugyan a végén egy hozzászóló a közönségből ezt szóvá tette, de sajnos választ adni elfelejtettek a résztvevők. Pedig nagyon kíváncsiak lettünk volna, hogy a kisebb nemzetiségeknek, mik a kilátásai az újjáépülő Ukrajnában.