A tranzakciós adótól védenék magukat a kívülmaradók

Legkorábban március második felében számítanak megállapodásra az Európai Unióban a ciprusi pénzügyi mentőcsomagról, aminek véglegesítése már az új kormányra marad. A pénzügyminiszterek jövő kedden zöld jelzést adhatnak a megerősített együttműködésnek a pénzügyi tranzakciókat terhelő adó ügyében.

EU-tisztviselők azzal számolnak, hogy március második fele előtt nem lesz megállapodás a Ciprus által kért pénzügyi mentőcsomagról, amelynek összege akár a 17 milliárd eurót, vagyis a szigetország közel éves GDP-jét is elérheti.

A ciprusi kormány még tavaly nyáron fordult hivatalosan az EU-hoz és az IMF-hez a görög adósságleírásba kis híján beleroppant bankrendszerének megmentése érdekében, ám a tárgyalások fél év elteltével sem vezettek eredményre, uniós források szerint a ciprusi adósság fenntarthatóságával összefüggő aggodalmak miatt.

Az EU és az IMF ragaszkodik ahhoz, hogy az ország nagyszabású privatizációs programmal csökkentse az államadósságot, ami egyes becslések szerint akár a GDP 177 százalékát is elérheti az országnak nyújtandó megakölcsön következtében. Demetriosz Krisztofiasz, Ciprus kommunista elnöke, aki fiskális területen nem csak elfogadta a nemzetközi trojka legtöbb követelését, de a programtól függetlenül már végre is hajtja azokat, ugyanakkor hallani sem akar az állami vagyon kiárusításáról. „Privatizáció nélkül program sincs” – hangsúlyozta pénteken egy uniós illetékes.

EU-források szerint ezért a február 17-i ciprusi elnökválasztásig már bizonyosan nem lesz megállapodás Nicosiával, így – mivel Krisztofiasz nem indul újra – már minden bizonnyal a következő, konzervatívnak tippelt elnökkel és kormányával kell majd nyélbe ütni az alkut.

A privatizáció elutasítása nem az egyetlen blokkoló tényező, Németországgal az élen számos tagállam ódzkodik pénzügyi támogatást nyújtani egy olyan országnak, amellyel szemben fennáll a gyanú, hogy a gyakorlatban eltűri a pénzmosást és orosz oligarcháknak kínál adóparadicsomot. A ciprusi elnök ugyanakkor a héten Strasbourgban cáfolta, hogy Cipruson pénzmosás lenne. A program elfogadásához ugyanakkor az EU-nak és az IMF-nek majd meg kell győződnie arról, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák-e azokat a szabályokat, amelyeket a szigetország papíron valóban elfogadott.

Az Eurócsoport hétfőn megválasztja az eddigi elnök, a luxembourgi Jean-Claude Juncker utódját. Várakozások szerint a holland pénzügyminiszter, Jeroen Djisselbloem lép majd a 8 éven át a csoport élén álló Juncker nyomdokaiba, noha francia részről még némi hezitálás tapasztalható. Pierre Moscovici francia pénzügyminiszter kérésére hétfőn a „jelölteknek” programbeszédet is kell tartaniuk, ám uniós források igyekeztek kisebbíteni ennek a jelentőségét, rámutatva, hogy ez egyébként is szokás váltásokkor. Az Eurócsoport elnökét a tagállamok egyszerű szavazati többségével választják meg.

Az Eurócsoport hétfői ülésén a miniszterek első ízben tartanak politikai vitát arról, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) milyen feltételek mellett vehet majd részt a jövőben, az egységes felügyeleti mechanizmus működésének megkezdése után az euróövezeti bankok közvetlen feltőkésítésében. A direkt újratőkésítés fontos eszköz lehet a szuverén adósságok és a bankok között kialakult ördögi kör megtörésében, ám többek között olyan kérdéseket kell még tisztázni, hogy az ESM vezető, avagy a nemzeti költségvetések mellett csak kiegészítő szerepet játsszon-e a feltőkésítésben, továbbá mi legyen a bankoknak már megszavazott és nyújtott kölcsönökkel, visszamenőlegesen felelősséget vállalhat-e értük az ESM.

Az Eurócsoportot követő keddi pénzügyminiszteri tanácsülés napirendjén lesz a döntés a megerősített együttműködésről a pénzügyi tranzakciókat terhelő adóról. Elnökségi források szerint összegyűlt a szükséges minősített többségi szavazat a tagállamok körében a kezdeményezés megindításához. A minimálisan szükséges 9 helyett tizenegy ország kész elindítani az együttműködést a területen. A döntés egyelőre csak erről szól, és jelzést ad a Bizottságnak arra, hogy dolgozza ki a konkrét jogalkotási javaslatot az adónem bevezetésére.

Értesülések szerint ugyanakkor több, nem résztvevő tagállam, köztük Magyarország attól tart, hogy „a hajó elengedésével” később már nem tudnak majd beleszólni néhány, potenciálisan őket is hátrányosan érintő kérdésbe. Ezek legfontosabbika, hogy vajon milyen területen kívüli hatásai lehetnének a pénzügyi tranzakciós adónak a 11 országon kívül? Az érintett tagállamok hatástanulmányt reklamálnak a Bizottságtól, amely ugyanakkor arra hivatkozik, hogy procedurális, nem súlyos tartalmi kérdéseket illető döntések előtt nincs ilyen kötelezettsége. Egyes diplomaták szerint egyfajta megoldást kínálhatna, ha egy külön nyilatkozatban adnának biztosítékokat az aggódó tagállamoknak.