Barroso már ősszel elstartolna a bankunióval

Az Európai Bizottság kész arra, hogy már ősszel javaslatot terjesszen elő a pénzügyi szektor jelenleginél egységesebb felügyeletére, valamint közös betétgarancia-rendszerre és banki szanálási alapokra – jelentette ki az EP szerdai plenáris vitáján a testület feje, aki felvázolta, milyen lépéseken keresztül képzeli el a bankunió, a fiskális unió és végső soron a politikai unió megvalósítását.

Döntő pillanathoz érkezett az európai integráció és az Európai Unió – szögezte le az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén az Európai Bizottság elnöke, aki szerint fel kell ismerni, hogy Európának rendszerszintű problémái vannak, éppen ezért most egy jövőkép felvázolására van szükség, arra, hogy „hová tartunk és milyen lépéseken keresztül vezet odáig az út”. José Manuel Barroso hozzátette, nem biztos abban, hogy valamennyi uniós fővárosban megértik, mennyire sürgető a helyzet.

Barroso a maga részéről kísérletet tett azoknak az építőkockáknak a felvázolására, amelyekből a jövő gazdasági és pénzügyi uniójának össze kell állnia. Felhívta a figyelmet arra, hogy a június 28-29-i EU-csúcsra ebben a témában készülő jelentés egy folyamat kezdetét jelenti majd. Mindenekelőtt rövid távon fontosnak nevezte azoknak a tagállami szerkezeti reformoknak a folytatását, amelyek az európai versenyképesség és növekedés javításához szükségesek.

A Bizottság elnöke szerint a jövő gazdasági és pénzügyi uniójához a banki unión és a fiskális unión keresztül vezet az út, azonban ennek ütemezése és jellege minden egyes építőelem esetében eltérő lesz. Egyes elemek mélyebb politikai integrációt igényelnek majd olyan intézkedésekkel párosulva, amelyek magasabb fokú elszámoltathatósághoz és demokratikus legitimitáshoz vezetnek. Ezért szerinte a teljes folyamat vezérlőelvének a közösségi módszernek kell lennie, az elvek, a módszerek és az eszközök közötti nagyobb koherencia biztosítása érdekében.

Barroso beszédében nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy lehetőség szerint valamennyi tagállam részt vegyen ebben a folyamatban. Elengedhetetlennek nevezte a valutaövezeten belüli integráció mélyítését, ugyanakkor úgy vélte, hogy ez semmilyen körülmények között nem tekinthető az egységes piac és az Unió egységének alternatívájaként. „A szerződések egyértelműen fogalmaznak: csak egy unió van, csak egy parlament van, csak egy Európai Bizottság létezik. És ez azért, mert a szétforgácsolódás nem opció” – tette hozzá a testület elnöke. Megjegyezte, hogy el kell ismerni egyes országok jogát az önként való kimaradásra, de ennek kivételnek és nem főszabálynak kell lennie. Azok, akik előre kívánnak lépni, szabadon meg kell, hogy tehessék ezt. A megerősített együttműködés vagy a megfelelően körülírt derogációk erre lehetőséget teremtenek az EU egységének kockáztatása nélkül – vélekedett a politikus.

Barroso a továbbiakban úgy vélekedett, hogy a pénzügyi integráció egy olyan terület, ahol viszonylag gyorsan, akár a szerződések módosítása nélkül is látványos előrehaladásra van lehetőség. Elsőként említette a már asztalon lévő javaslatok elfogadásának felgyorsítását. Ezek közé tartoznak a banki tőkekövetelményekre vonatkozó új szabályok, a betétgarancia-rendszerekről és a bankok szanálásáról szóló javaslatok, azokat a rendelkezéseket is beleértve, amelyek a tagállami szanálási alapok közötti kölcsönnyújtást ír elő.

Másodszor, a testület feje szerint a Bizottság ősszel kész lehet arra, hogy kucsfontosságú javaslatokat terjesszen elő egy egységesebb banki felügyeletre, és egy közös betétgarancia-rendszerre és bankszanálási alapokra.

A politikus rámutatott, hogy a gazdasági és pénzügyi unió mélyítéséből és a bankunió létrehozásából származó előnyöket csak egy fiskális unió létrehozásával lehet aprópénzre váltani. Azonnali lépésként említette meg a költségvetési és gazdasági politikák európai szemeszteren keresztül történő hatékony összehangolását, aminek az EP által szerdán megszavazott kettes gazdasági kormányzási csomag is részét képezi.

Barroso három további lépést is szükségesnek tart. Először is a valutaövezet pénzügyi tűzfalának, az EFSM-nek, az EFSF-nek és utódjának az ESM-nek a további finomítását. Másodszor elmélyült vitát tart fontosnak a közös kötvénykibocsátásról és a nemzeti államadósságokra történő közös felelősségvállalásról a Bizottság által megfontolásra javasolt stabilitási kötvények formájában. Ez szerinte az előfeltételeiről való megállapodást is magába foglalja, jelesül „fokozott mértékű közös döntéshozatalt minden gazdasági és költségvetési kérdésben”. „Az integráció magasabb foka nélkül nem érhetjük el a stabilitási kötvényeket” – tette hozzá. Harmadszor: a mélyebb fiskális integráció más lehetőségeinek a mérlegelését is szükségesnek tartja. A fiskális unió ugyanis sokkal több a stabilitási kötvényeknél. „Példának okáért az adópolitika nagyobb fokú koordinációját és költségvetési kérdésekben sokkal erőteljesebb európai megközelítést, nemzeti és európai szinten egyaránt” – közölte.

Barroso az integrációs folyamat végső szakaszát, a politikai uniót is röviden érintette, emlékeztetve rá, hogy a mélyebb gazdasági és pénzügyi unió „nagyobb elszámoltathatóságot és legitimitást” tesz szükségessé. „Történelmi horderejű döntéseket elő kell készíteni, és a polgárokat be kell vonni ebbe a vitába” – mondta.

Barroso hangsúlyozta, hogy a többéves pénzügyi keret, ami szintén központi téma lesz az állam- és kormányfők június végi találkozóján, fontos mérföldkőnek számít a gazdasági és pénzügyi unió mélyítéséhez vezető úton. A Bizottság elnöke bírálta, hogy egyes tagállamok egyfajta luxusnak tekintik a közös uniós költést. „Ez tévedés. El kell oszlatnunk az uniós büdzsét övező mítoszokat, így azt, hogy ez Brüsszel költségvetése. „Ez az európai polgárok pénze, Európa jövőjéé” – szögezte le. A Bizottság elnöke Magyarországot hozta fel példaként arra, hogy egy-egy ország életében milyen fontos szerepet játszanak az uniós költségvetésből érkező források. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon 2009 óta a közberuházások 97 százalékát uniós forrásokból fedezték (Lettországban pedig 98százalékát). „Mi lett volna a helyzet, ha az EU-büdzséből nem lett volna forrás?” – tette fel a kérdést.

A Bizottság elnöke arra is kitért, hogy a nettó befizető országok a hét éves időszakra vonatkozóan 100 milliárd euróval csökkentenék a testület kiinduló javaslatában szereplő kiadási főösszeget. Rámutatott, hogy ez a féle megtakarítás alig az uniós GDP-ben mérve 0,048 százalékos terhet jelentene a nemzeti államháztartásokra, ami szerinte nem nagy érdemi változás.

Barroso beszédében arról is beszélt, hogy az Európai Tanácsnak június végén el kell fogadnia egy növekedési kezdeményezést, ami a strukturális alapok növekedésre és munkahelyteremtésre történő átfókuszálásából, az uniós szintű beruházások ösztönzéséből (projektkötvények és az EIB alaptőkéjének emelése révén) és a belső piac teljes potenciáljának kiaknázásából áll. Jelezte, hogy a Bizottság ősszel az egységes piaci törvény második részével kíván előrukkolni. Barroso intézményközi megállapodás megkötésére is javaslatot tett a képviselőknek a növekedési kezdeményezés kapcsán.