Mit ígérnek az orosz elnökjelöltek: külpolitika

Most már csak másfél hét választ el minket az orosz elnökválasztásokig, és ennek apropóján a Kitekintő egy cikksorozatban foglalja össze, mit ígér az öt elnökjelölt Oroszország számára. A kérdés közel sem érdektelen Magyarország számára sem, hiszen nem mindegy, hogy milyen bel- és külpolitikát folytat majd a világ legnagyobb országa, amely az elmúlt években vissza tudta szerezni a nagyhatalmi státuszát, és egyre többet szól bele a világ történéseibe. Első cikkünk ennek megfelelően a külpolitikáról szól.

Kezdjük egyből az egyik legfontosabb programmal, Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz kormányfő programjával, hiszen valljuk be őszintén, neki van a legnagyobb esélye a márciusi választásokat követően (újra) belakni a Kreml elnöki dolgozószobáját. Putyin ráadásul gyakorlatilag 12 éve van hatalmon, még ha négy évig nem is rendelkezett elnöki jogosítványokkal, tehát a külpolitikai programját konkrét példákkal tudja alátámasztani.

Vlagyimir Putyin – „Erős Oroszország egy bonyolult világban”

Külpolitikáról Putyin ír a legtöbbet a jelöltek közül, ami egy (volt) KGB-s tiszttől egyáltalán nem meglepő. A külpolitikai programjának a címe már sok mindent elárul: Oroszország megerősödött, ám viszonya a többi nagyhatalommal egyáltalán nem egyszerű. És ez igaz is: az elmúlt években Oroszország valóban visszaállította pozícióit, mint egyik vezető világhatalom. Megnőtt az ország tekintélye, ami egyre több bevonódást tesz lehetővé a világpolitikába.

Putyin kiemelten foglalkozik külpolitikai programjában a poszt-szovjet térség többi államával. Szerinte a következő években „nagy hangsúlyt kell fektetni ezen országok integrációjára”. Már működésben van az orosz-belarusz-kazah vámunió, és 2012 januárjától ezen országok egy még magasabb szintre léptek, létrehozva az Egységes Gazdasági Teret. Emellett tovább kell haladni az Eurázsiai Unió létrehozása felé, amely az Európai Unió mintájára épülhetne fel. Putyin szerint a gyorsan fejlődő poszt-szovjet államokkal való integráció Oroszország fejlődését szolgálja majd, és mind az állampolgárok, mind az üzleti szféra nyer majd vele.

Az orosz befolyást Putyin szerint terjeszteni kell – leginkább az orosz kultúra, művészet és tudomány által. Orosz nyelv kiemelt támogatása és a turizmus fejlesztése – mindez szerepel Putyin programjában. Megjelenik nála a külföldön élő orosz nemzetiségűek támogatása is, ami nem véletlen –  több mint tíz millió orosz él az ország határain kívül.

Fontos kérdés az illegális migráció Oroszországba – Putyin szerint mindent meg kell tenni a megállításáért. Ugyanakkor szabályozni kell a legális migrációt is: mégpedig különféle kulturális, szakmai, és oktatási szempontok szerint.

Oroszország külpolitikai szerepénél Putyin határozott hangot üt meg: a világpolitika nem történhet az ország háta mögött, vagy Oroszország megkerülésével. Kétoldalú együttműködési folyamatok kellenek. Minden ilyen irányú kezdeményezés – többek között a nemzetközi terrorizmussal elleni harcban, fegyverkezés felügyelete és kollektív biztonság – támogatásra talál az orosz vezetésben, viszont minden egyoldalú lépése a többi hatalomnak hasonló reakciót fog kiváltani orosz részről is. Absztrakt megfogalmazásokon és célzásokon kívül azonban konkrétumokról Putyin itt nem beszél.

Putyin programja foglalkozik az orosz hadsereg helyzetével is. Az orosz hadseregnek erősnek és ütőképesnek kell lennie, hogy minden külső fenyegetés ellen védelmet tudjon biztosítani. Erős hadsereg és erős flotta. Itt már néhány konkrét lépés is megjelenik: a hadsereg teljes modernizálására van szükség, hogy az orosz erők a legmodernebb technológiákat használják. Az elmúlt években egyre többet költ Oroszország a hadseregre, amit egyébként Putyin volt pénzügyminisztere – 2011 őszén leváltott Alekszej Kudrin – határozottan ellenezte.

Oroszország nem az az ország, amely visszavonul a kihívások elől. Oroszország összpontosít, erőket gyűjt – és megfelelően válaszol a kihívásokra. Megoldja a megpróbáltatásokat és mindig győzedelmeskedik.” – hangzik el Putyin külpolitikai programjának összegzéseképpen.

A hatásosan és viszonylag hosszan megfogalmazott putyini program azonban nem tartalmaz konkrétumokat, inkább csak arról beszél amit az emberek hallani szeretnének: nagyhatalmi státusz, békés szándékok, erős hadsereg feltámasztása, orosz állampolgárok megvédése, saját érdekek védelme. Arról persze szó nincs, hogy az elmúlt években Oroszország nem tudott felhőtlen viszonyt kialakítani Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal, bár Medvegyev elnökségének első éveiben történtek konkrét lépések a kapcsolatok normalizálása felé. Ennek is persze megvannak a maga okai: a putyini retorika szereti kiemelni azt, hogy Putyin volt az, aki képes volt helyrerázni Oroszországot, sem Nyugat-Európának, sem az Egyesült Államoknak nem érdeke egy erős Oroszország. Ez csak részben igaz, egy akkora hatalmas ország nagy felvevőpiaccal is rendelkezik, így a kaotikus viszonyok rendezése és a gazdasági fellendülés Oroszországban a többi ország érdeke is. Putyin azonban (volt) KGB-s tisztként nagyon nehéz tárgyalópartner, és jobban szeret az erő nyelvén beszélni, ahogyan azt már az gáz-konfliktusok idején is megmutatta.

Ez azonban nem minden: komoly ellentét mutatkozik e mellett a putyini programszavak és a belső propaganda között, ami az orosz televízióból és újságokból éri utol az embereket. A Nyugati országok nincsenek pozitív fényben feltüntetve, és egyfajta keselyű-kép rajzolódik ki az orosz média alapján: az USA és Nyugat-Európa (de leginkább persze az USA) csak arra várnak, hogy mikor csaphatnak le Oroszországra, elszakítva a legértékesebb darabjait. Persze az egyetlen tényező ami visszatartja őket ettől a putyini retorika szerint maga Vlagyimir Putyin, aki nélkül Oroszországra darabokra hullik. 

Gennagyij Zjuganov

Gyorsított felemelkedésre van szükség, vagy lent leszünk a legmélyén. Az idő azonnali változásokat sürget!” – mondja a zjuganovi retorika 2012-ben.

Az orosz Kommunista Párt vezetője szerint a jelenlegi kormány egyik legnagyobb bűne, hogy hagyták tönkremenni az orosz hadsereg, így Oroszország elvesztette a védelmi erejét (miközben nagyon sok az ellenség odakint). Így az orosz védelmi erő kérdését Zjuganov programja öt legfontosabb prioritási pontja közé sorolja.

A kommunisták szerint a Szovjetunió szétesése óta a világ hatalmai egyre pofátlanabbak. Jelenleg a világ új felosztása folyik. Természetes nyersanyagokat és eladási piacokat osztanak fel miközben pro-nyugati „rezsimeket” erőltetnek rá más országokra. Az USA több hódító háborút is folytat egyszerre. 

Az országnak így Zjuganov szerint legfőképpen egy erős védőpajzsra van szüksége minden fenyegetés ellen.

Zjuganov három új prioritási irányt jelöl meg:

1. Új prioritásokat jelölnek majd ki a külpolitikában, amelyek a világpolitikai aréna igazságos kapcsolatain fog alapulni. Orosz partnerek és szövetségesek állandó kibővítése. ENSZ szerepének a megerősítésén fognak dolgozni, NATO szerepének a korlátozására. Külföldön élő oroszokat pedig támogatni fognak minden eszközzel. A külföldön élő oroszok nem véletlenül jelennek meg Zjuganovnál is, ahogy Putyinnál, elvégre 10 millió emberről van szó (bár igen kétséges, hogy a külföldön élő orosz állampolgárok éppen a Kommunista Pártra szavaznának).

2. „Testvér-népek új szövetségére” van szükség

Zjuganov a programja szerint mindent megtesz azon országok együttműködése érdekében, amelyek valaha a Szovjetunióba tartoztak. Egységes gazdasági tér fog születni Oroszországgal, Belarusszal, Kazahsztánnal és Ukrajnával (kérdés, hogy Ukrajna akarná-e ezt?..), Belarusz és Oroszország között pedig egyre erősebb szövetség alakulna ki (ehhez biztosan lenne szava Lukasenkónak is).

Így Zjuganov gyakorlatilag hosszú távon a Szovjetunió feltámasztását ígéri, amit a rá szavazók többsége minden bizonnyal el is várja, hiszen Zjuganovra szavazva ők a Szovjetunióra szavaznak, és mindarra, amit a szovjet birodalom szétesésével elvesztették (vagy úgy érezték, hogy elvesztették). Azonban nem biztos, hogy Örményország vagy Grúzia örülne az efféle zjuganovi fordulatnak…

3. Orosz védelmi erő (tehát a hadsereg) megerősítése. Fel akarja éleszteni a nemzeti erőket és az orosz hadiipari komplexumot, emellett pedig megígéri, hogy gondoskodni fog a tisztek és katonák életéről és családjairól.

Vlagyimir Zsirinovszkij

A liberális-demokraták (LDRP) karizmatikus vezetője szintén sokat foglalkozik a külpolitikával programjában. Vlagyimir Zsirinovszkij, ahogyan az elmúlt húsz év alatt megszoktunk tőle, igen radikális módon fogalmaz. Nála a legnagyobb probléma a külső fenyegetés, a szovjet területek elvesztése és a migráns kérdés.

Zsirinovszkij szerint az oroszok a világ legnagyobb szétválasztott népe. Békés úton ezért vissza kell szerezni Oroszország számára a belovezsi szerződések (a Szovjetunió végét jelentő 1991 decemberében aláírt szerződések) miatt elveszített területeket, amelyekre az orosz népnek „történelmi és morális joga van”. Nem teljesen érthető, hogy a területek visszaszerzését hogyan képzeli el az LDRP vezér „békés” úton.

Központi szerepet tölt be nála a migráns kérdés, ami megjelenik a választási plakátjaiban is – „LDPR – az oroszokért!” Zsirinovszkij szerint teljesen be kell tiltani a bevándorlást, és legfeljebb csak a szakmai munkaerő jöhetne, illetve kint élő oroszok.

A hadsereg megerősítésével Zsirinovszkij is foglalkozik, bár közel sem annyit, mint az előző két elnökjelölt. Zsirinovszkij a hadsereget átalakítaná önkéntes professzionális hadsereggé, a FÁK országokból pedig orosz állampolgárokat vonzana be az orosz hadseregbe szolgálni, hogy átvegyék az Oroszországhoz tartozás értékeit.

Putyinhoz és Zjuganovhoz hasonlóan Zsirinovszkij is erős külpolitikát szeretne. Oroszország pozícióit sokkal keményebben kell képviselni a liberális-demokraták vezetője szerint, mint azt eddig képviselték. A Hágai törvényszéket, amely a volt Jugoszlávia ügyében hozott ítéleteket pedig azonnal fel kell számolni. Minden nemzetközi szervezetben elsősorban orosz érdekeket kell érvényesíteni, a Világkereskedelmi szervezetről, amelybe Oroszország több évtized után végre 2011 decemberében tudott belépni, le kell mondani – Zsirinovszkij nem kér belőle.

Zsirinovszkij külpolitiki programja között egy érdekes pont is megjelenik: pénzügyi segítség az EU számára. „A világgazdasági válság miatt az EU országai BRIC országokhoz fordulhatnak segítségért, amelyek egyike Oroszország” – írja Zsirinovszkij – „Az Európai Uniót pénzügyileg meg kell segíteni, de csakis azzal a feltétellel, hogy a NATO blokk felszámolásra kerül.

Szergej Mironov

Mihail Prohorov

Az egyetlen párt nélküli indulóként, Oroszország harmadik leggazdagabb embere, Mihail Prohorov egyben az egyetlen olyan személy a palettáról, aki még nem vett részt elnökválasztásokon (Mironov már 2004-ben elnökjelölt volt, Putyin most harmadszorra indul neki a választásnak, Zjuganovnak és Zsirinovszkijnak, az orosz politika két veteránjának ez már az ötödik alkalom lesz.

Prohorov 12 pontos programjában a 11-edik és 12-edik pont a haderő kérdése és a geopolitika. Nem sok, összesen egy-egy bekezdés, de röviden és tömören sikerült megfogalmaznia a gondolatai lényegét.

Szerinte Oroszország számára a legnagyobb fenyegetést a regionális konfliktusok jelentik a térségben, ebből kell kiindulni, nem valamiféle absztrakt ellenségképből.

Zsirinovszkijhoz hasonlóan az orosz milliárdos gyökeresen átalakítaná a hadsereget. Professzionális, mobil és technológiailag magasan képzett hadsereget képzel el, amelyhez átmenetileg önkénteseket toboroznának, 2015-től pedig szerződéses hadsereg alakulna. Prohorov átalakítaná az orosz hadiipart is: polgári-katonai gyárakat és vállalatokat hozna létre, amelyekben magántőke is részt vehetne.  Ezek mind hétköznapi fogyasztási cikkeket, mind katonai produkciót elő tudnának állítani elképzelése szerint. 

Prohorov talán legérdekesebb külpolitikai gondolata az európai integráció, amely kizárólag az ő programjában jelenik meg. Az orosz milliárdos egy egységes, „Nagy Európát” képzel el, amelynek az építését megkezdené, amennyiben orosz elnöknek választanák március 4-én. Oroszországot közelebb hozná Európához, és szorosabb szövetségi kapcsolatokat építene ki a demokratikus európai országokkal. Ezt egészítené ki az ambiciózus globális valuta elképzelése: Prohorov szerint egy egységes, globális pénznemet kellene létrehozni, amely az EU-s eurón és az orosz rubelen alapulna. Emellett a sikeres üzletemberként már bizonyított Prohorov azt is leszögezi, hogy gazdasági érdekek legyenek a leginkább előtérben, amikor Oroszország külpolitikai partnereket választ.

Ehhez képest külpolitikai tekintetben még radikálisabb Zsirinovszkij: ő az egyik legfőbb céljának tartja a NATO blokk felszámolását, és az Oroszországgal rossz viszonyban lévő államok megregulázását. A Szovjetunió kérdését pedig se nem szövetségben képzeli el, ahogy Putyin, se nem visszatérésben az orosz vezetésű, formális unió felé, ahogy Zjuganovnál hangzik el, hanem ő a „történelmi és morális jogú” területeket egyszerűen becsatolná Oroszországhoz. Arról azonban nem beszél, hogy melyek lennének azok.

Az illegális bevándorlókkal a legtöbbet Zsirinovszkij foglalkozik, érintőlegesen megemlíti Putyin, és röviden Mironov, de Zsirinovszkijnál ez az egyik legfontosabb programpont (Zjuganov nyilván a kommunista internacionalizmus jegyében nem szól a migránsokról programjában). E mellett Putyin és Zsirinovszkij az orosz nyelv fontosságáról és külföldi terjesztéséről is sokat beszélnek.

Nyugat-Európa szempontjából Mihail Prohorov tűnik a programpontjai alapján a legideálisabb jelöltnek: nem jelenik meg nála semmiféle ellenségképp, nála a konfliktusok éppen hogy inkább regionális szinten (poszt-szovjet államok között?) történhetnek. Prohorov épít a leginkább az európai értékekre és az európai együttműködésre, és egy saját koncepcióval is előáll ezzel kapcsolatban. A többi jelölttel ellentétben egyetlen szót sem szól a poszt-szovjet térség integrációjáról és Szovjetunió feltámasztásáról bármilyen szinten.