Romakérdés: égetőbb, mint bármikor

November 17. és 18. között kerül megrendezésre a VI. Európai Roma Platform. A magas rangú találkozó feltérképezi az Uniós intézményekben rejlő lehetőségeket, amelyek alkalmasak lehetnek Európa legnagyobb és legjobban kirekesztett roma etnikum helyzetének megoldására. A roma kérdés egy európai szintű probléma: a személyek szabad áramlásával pedig immáron nemcsak a kelet-európai országok számára égető és mihamarabbi orvoslást igénylő, hanem a nyugati országok is nagyban érdekeltek a kérdésben.

Csupán megbecsülni tudjuk hány roma él az Unión belül, mivel pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Becsült számok alapján az európai lakosok közül kb. 10-12 millió roma származású, ami a legnagyobb etnikai páneurópai kisebbségnek számít – legtöbb közülük Európai Uniós állampolgár.

„A roma nép problémájával csak nemzetközi szinten lehet érdemben foglalkozni ” – állapította meg az Európai Parlament egyik 1995-ös határozatában. Az Európai Unió a kérdéssel érdemben mégis csak mintegy 10 évvel később, 2004-ben kezdett foglalkozni.

2011 tavaszán – a magyar Uniós Elnökség egyik nagy eredményeként – az EU elfogadta a Roma Keretegyezményt, arra buzdítva ezzel az országokat, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy és oktatás területein ahhoz, hogy 2020-ra már érezhetően javuljon az európai romák helyzete. Az Európai Bizottság feladata, hogy figyelemmel kísérje a folyamatot, és financiálisan biztosítsa azt a szociális, mezőgazdasági és regionális alapokból. Röviddel a várva várt Keretegyezmény elfogadása után a Bulgáriában lezajlott rasszista incidensek és a több tagállam által küldött figyelmeztető jelzések is rámutattak az eddigi lépések elégtelenségére és annak a szükségességére, hogy a szegénység elleni küzdelemhez ennél komolyabb fellépést kell tanúsítania az EU-nak.

Szeptember végén Bulgárián egy nagy horderejű roma-ellenes hullám söpört végig, amelyet egy bolgár fiatal meggyilkolása indított el – a gyilkosságért feltehetően egy hírhedt bűnbanda feje a felelős, aki magát a „cigányok királyának” nevezi. A bűncselekmény hamar etnikai konfliktusba csapott át: több városban romaellenes tüntetés zajlott. A cigánybűnözés ellen tüntettek, radikális szlogenekkel követelve a probléma megoldását.

Az Uniós jogszabályokat követve a bolgár büntetőtörvénykönyv alapján bűncselekménynek számít minden nemzeti vagy faji alapon történő megkülönböztetés szóbeli, írásbeli vagy bármilyen más tömegeket megmozgató formája. Immáron több, mint egy hónap telt el, de a további megmozdulások miatt a bolgár hatóságok továbbra is sok romaellenes bűncselekménnyel vádolt tüntetőt tartóztatnak le. Azonban több olyan csatornán történő, az ellenségeskedést fokozó tett marad büntetlenül, mint például a zárt gyűlések, helyi média vagy különböző szociális hálózatokon (lásd: facebook) hirdetett gyűlöletbeszéd.

A jogérvényesítés ilyen formájú kudarca megrövidíti még azt a csöpp bizalmat is, ami a roma és nem roma közösségek között idáig megmaradt. A zűrzavar megingatta a roma – nem roma közösségek „kibékítésére” irányuló többéves erőfeszítéseket, és méginkább szítja az ellentétet, amely lassan rettegésbe csap át. Több romát védelmi osztagok helyeztek biztonságba, a vegyes közösségű városokban pedig már-már odáig fokozódott a helyzet, hogy sokan félelmükben nem járnak dolgozni, és alig merészkednek ki a lakásból. A bolgár roma NGO-k szerint azon cigányok számára a legtragikusabb ez a helyzet, akik próbálnak beilleszkedni a többségi társadalomba és elutasítják a szegregált intézményeket: tehát akik gyermekeiket vegyes iskolákba küldik, és maguk is vegyes környezetben keresnek állást és próbálnak boldogulni.

Bulgária esete sajnos nem egyedi. Európa több országa szenved hasonló problémáktól – nem is kell messze mennünk, mivel hazánk a mintegy 650 ezer (a hivatalosan becsült adatok szerint) roma kisebbségével szintén az élen jár a romaellenes megmozdulások terén.

Brüsszel kezében lehet a megoldás kulcsa – a kellő legitimitás, az európai lefedettség és a strukturális alapok adta finanszírozási lehetőség is adott. A Roma Keretegyezmény életre hívása tanúsítja, hogy az európai szintű felső vezetés is ráébredt a probléma súlyosságára. A program egésze szociális szempontból közelít az európai romaügyhöz, és nem az etnikai megközelítést veszi alapul – a romastratégiát illető kritikák is ezzel kapcsolatban a leghangosabbak: nem kap elég teret a romaellenesség elítélése, illetve a gyűlöletbeszéd megengedhetetlenségére való utalás. A magyarázat talán abban rejlik, hogy az idegengyűlölet elítélését, illetve az antirasszizmust már korábbi uniós dokumentumokban is kimondták, tehát szükségtelen lett volna ebbe is belefoglalni.

A következő fontos pont, hogy az Európai Uniós programokhoz kapcsolnák a roma integráció megvalósulását, tehát nem lesz külön romaügyi mechanizmus. Kapcsolódási pontok: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás. Ez a négy terület az, ahol a legnagyobb szakadék tátong a romák és a többségi társadalom között.

A szociális alapú megközelítés még egy ponton jelentős hiányosságoknak adhat táptalajt és akadályozhatja a probléma hosszú távú orvoslását: a romakérdés megoldása során a felemelkedési folyamat megindulása szempontjából kulcskérdés a cigány értelmiség megerősítése, és tenni akarása, hiszen minden nép a saját „vezéreire” hallgat a legjobban. A roma értelmiség kinevelése és megerősítése nélkül az egész Romaprogram egy kétségbeesett zsákutca.

A november 17-18 között zajló VI. Európai Roma Platform talán az utolsó esély lehet arra, hogy a Bizottság a gyakorlatban is foganatosítson olyan intézkedéseket, amely csökkenti az Európa-szerte tomboló romaellenes feszültséget, és segítse a tagállamokat egy hatékony és átfogó integrációs modell kialakításában.