Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
A bevándorlás régóta megoldatlan kérdésére világít most rá a Tunéziából érkező menekülthullám – nemcsak Olaszországban, de az Európai Unióban is. Maroni, az Északi Liga által jelölt belügyminiszter éppen ezért segítséget fog kérni a többi európai kollégájától. A humanitárius válsághelyzetet az idézte elő, hogy a menekültek szerint Tunéziában „nem lehet tudni, ki parancsol”.
2007 és 2009 között 43 000 ember érkezett menekültként, lélekvesztőkön Lampedusa szigetére, mely Olaszország Tunéziából legkönnyebben megközelíthető pontja. Az elmúlt héten viszont 5000 fő döntött úgy, hogy elhagyja Tunéziát. A többségében fiatal menekültek az otthoni helyzet tarthatatlanságára hivatkoznak. A menekültek Itálián belüli elosztása máris megkezdődött, így az első világháborúból a magyarok számára is jól ismert Isonzó-menti Gorizia is fogadott 132 embert.
A Corriere della Sera által ma hajnalban megkérdezett három fiatalasszony elmondta: „Számunkra lehetetlenné vált ott élni: erőszak, emberrablás, többé nem lehet tudni, ki kormányoz”. Az újság leírása szerint ez a három hölgy is annak a bárkának volt az utasa, melyet a süllyedés előtti utolsó pillanatban evakuáltak a helyzettel egyre nehezebben boldoguló olasz hatóságok.
A tunéziai menekültáradat jelensége nem, csak a mérete érte váratlanul az olasz szerveket. Az olasz kormány egyébként évek óta vívja szélmalomharcát, amelyben folyamatosan az uniós segítség elégtelenségére hivatkoznak – Franciaországgal együtt. Sőt, Berlusconi kormányfő még Sarkozy elnökkel közösen is jegyzett egy nyílt levelet, amelyben együtt hívták fel európai vezetőtársaik figyelmét az egyre aggasztóbb bevándorlási helyzetre.
Jelenleg a La Stampa szerint „az árfolyam” ezer euró, mindezt a bárkák, pontosabban lélekvesztők tulajdonosainak kell kifizetni, a parti őrség Tunéziában ugyanis megszűnt létezni. Maga az út egyébként két napig is eltarthat a viharos, hideg és gyakran esős Földközi-tengeren keresztül. Lampedusára gyakorlatilag már most ki lehetne tenni a „megtelt” táblát, a helyi focipályán ezerötszáz menekült él, rájuk tucatnyi rendőr ügyel, a kikötő mólóján pedig hétszázan tengetik első európai napjaikat. A menekültek döntő többsége fiatal.
Ráadásul az olasz kormánynak nem ez az egyetlen megoldandó baja. Mára gyakorlatilag napi szintű problémát jelentenek Berlusconi bírósági ügyei, a Fiat vezetése folyamatosan a gyár egyes egységeinek külföldre vitelével fenyeget és az államfő a minap a kormányválság, illetve a kormánytöbbség bénultsága miatt arra figyelmeztetett: nem kötelező kitölteni a következő választási hátralévő huszonhat hónapot a törvényhozásnak. Berlusconi mindenesetre – éppen Maroni eltökéltsége és népszerűsége révén – eddig mindig sikeresen jött ki az ilyen jellegű belügyi problémákból – más kérdés, hogy ez most a korábbiaknál súlyosabbnak tűnik. Különösen az a veszély fenyeget, hogy hamarosan egész Észak-Afrika kivándorlási útvonalává és bűnbandák paradicsomává válhat a most ellenőrízetlen tunéziai partszakasz.
Molnár Balázs
