Az egyháznak elege lett a Fülöp-szigetek elnökéből

Rodrigo Duterte megválasztása után hadat üzent a bűnözésnek, ami eddig legalább 7000 emberéletbe került. Több mint 7 hónapja van hatalmon, a gyilkosságok száma egyre csak emelkedik, az egyház pedig nem szólt egy szót sem, egészen februárig.

A katolikus vezetők egy pásztorlevélben ítélik el Duterte „rémuralmát a szegények ellen”. Ezen felbátorodva több pap, nővér és hittérítő is nyilvánosan állt ki a kormányzat ellen. Menedéket nyújtanak a megfélemlített tanúknak, fizetik az egyre gyakoribb temetéseket, és szervezik azoknak a gyűléseit, akik ellenzik Duterte módszereit.

Az elnök is gyakran használ bibliai nyelvezetet, amivel igyekszik alátámasztani a gyilkosságokat. Esküszik, hogy feláldozza saját magát, de még a fiát is azért, hogy megtisztítsa országát a bűnözéstől. Ez nem véletlen, hiszen a Fülöp-szigeteken gyakran emlegetik, hogy ők még a pápánál is katolikusabbak: az országban tiltják az abortuszt, de még a válás is tilos, és sok pap tiltja a fogamzásgátlás minden formáját.

A lakosság 80%-a vallja magát katolikusnak, ami igen jelentős politikai erőt jelent, a politikai vezetők pedig az évek során már megtanulták, hogy a vallási vezetők mekkora befolyással bírnak a nép körében.

Joel Tabora atya, aki többedmagával vezetője egy egyetemnek Duterte szülővárosában, ugyancsak hátat fordított az elnöknek. Múlt hónapban nyílt levélben ítélte el: „Az én szavazatom Rodrigora azt a célt szolgálta, hogy a filippínóknak az elnöke legyen, nem pedig az istenük. És nem is azt, hogy magává a gonosszá váljon.”

De Duterte élvezettel táncol az ördöggel. Amikor püspökök elítélték a vérengzésért, nem mutatott megbánást. „A pokolra fogok kerülni” mondta a honfitársainak „Gyertek, csatlakozzatok hozzám!”

Rodrigo Duterte másféle megváltást ajánl az embereknek. Ő nem akart elnök lenni, mondta, de ha a népnek szüksége van rá, hajlandó végezni az összes bűnözővel az országban hat hónap alatt.

Be is tartotta az ígéretét a tömeges gyilkosságokról, és eddigi kormányzása alatt semmilyen ellenállást nem váltottak ki a módszerei – legalábbis az országon belül. A katolikus egyháznak azonban megvan a kellő befolyása, hogy változást hozzon a szigetország életében, és úgy tűnik elhatározta magát amellett, hogy megtegye az első lépéseket.