Olaf Scholz kínai útja megosztja Európát

A Kínában zajló változások miatt Németországnak is változtatnia kell az ázsiai országgal folytatott politikáján – írta Olaf Scholz német kancellár csütörtökön a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív lapban, kiemelve, hogy komolyan kell venni a rendszerek közötti rivalizálást, és nem szabad megengedni egy „sinocentrikus világrend” kialakulását.

A kancellár a csütörtökön kezdődő kínai bemutatkozó látogatására időzített vendégkommentárjában kiemelte, hogy az utóbbi öt-tíz év változásait jól mutatják a Kínai Kommunista Párt októberi kongresszusának határozatai, amelyekben a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb teret nyert „a marxizmus-leninizmus melletti elkötelezettség”.

A kongresszuson az is megmutatkozott, hogy a pekingi vezetés az eddiginél is fontosabbnak tekinti Kína biztonságát és autonómiáját, ami felfogásuk szerint nem az ország, hanem „a kommunista rendszer” stabilitásának megőrzését jelenti.

A változásokra reagáló német stratégia alapelve, hogy a gazdasági együttműködést nem szabad leépíteni, de az egyoldalú függőségeket fel kell számolni és az egyenrangúságra kell törekedni.

Kiemelte, hogy biztosítani kell a viszonosságot, a kölcsönösségen alapuló, egyenrangú viszonyt a kapcsolatokban, vagyis Kínának ugyanúgy kell bánnia a németekkel és a német vállalkozásokkal, mint Németország a kínaiakkal és a kínai vállalatokkal. Ettől a kölcsönösségtől „túlságosan messze állunk, például a vállalatok piacra jutása, az engedélyezési eljárások, a szellemi tulajdon védelme vagy éppen a jogbiztonság és az állampolgárainkat megillető egyenlő bánásmód kérdéseiben” – írta Olaf Scholz, aláhúzva, hogy „ahol Kína nem engedi meg ezt a kölcsönösséget, ott ez nem maradhat következmények nélkül”.

Olaf Scholz – az első nyugati vezető, aki a Kínából indult koronavírus-világjárvány kezdete, 2020 óta hivatalos látogatást tesz az országban – a nemzetközi kapcsolatok formálásáról kifejtette, hogy az Európai Unió és Kína viszonyának három fő rétege van, a közösség és az ázsiai ország egyszerre „partner”, gazdasági „versenytárs” és politikai „rivális”.

Ebben a viszonyban „a verseny és a rivalizálás elemei kétségtelenül erősödtek az utóbbi években” – mutatott rá a német kancellár, kiemelve: ezt a fejleményt „úgy kell kezelnünk, hogy felvállaljuk a versenyt és komolyan vesszük a rendszerek közötti rivalizálás következményeit”.

Ezért a német-kínai párbeszédben „nem szabad kihagyni a nehéz kérdéseket”, köztük „a polgári és politikai szabadságjogok, valamint az etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, például Hszincsiang tartományban”, és a Tajvan körüli „aggasztóan feszült” helyzetről is tárgyalni kell – írta a német kancellár, aláhúzva, hogy országa ugyan az „egy Kína elvet” képviseli Tajvan hovatartozásának ügyében, de ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi állapotok, „a status quo bármilyen változásának békésen és kölcsönös megegyezéssel kell történnie”.

Németország a nemzetközi kapcsolatok minden területén a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzésére, a konfliktusok békés rendezésére, az emberi és kisebbségi jogok védelmére, valamint a szabad és tisztességes világkereskedelem fenntartására törekszik, ugyanakkor azt is vallja, hogy folytatni kell a kölcsönösen előnyös együttműködést.

Ezért a Kínával folytatott viszonyban azt is fel kell tárni, hogy hol közös érdek az együttműködés, hiszen „végül is a világnak szüksége van Kínára, például az olyan globális járványok elleni küzdelemben, mint a Covid-19”, ugyanakkor nem lehet szó arról, hogy Kína „igényt tarthat hegemón dominanciára vagy akár egy sinocentrikus világrendre” – fejtette ki Olaf Scholz.

Csak szavak vagy tettek is?

A FAZ-ban Scholz által leírtak kétségtelenül egy, a korábbinál sarkosabb álláspontot képviselnek Kínával szemben, ugyanakkor kérdéses, hogy a szavakat tettek is követik-e.

Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa nemrégiben figyelmeztette a tagállamokat, hogy ne legyenek „naivak”, amikor a blokk kritikus infrastruktúrájába történő kínai beruházásokról van szó. Ez a kritika Olaf Scholznak szólt, aki éppen a múlt héten engedélyezte, hogy Kína részesedést vásároljon egy terminálban a hamburgi kikötőben, amely Európa számára kulcsfontosságú kereskedelmi csomópont.

Az ügylet azért vitatott, mert egy olyan időszakban, amikor Németország és az EU megpróbál leválni az orosz energiaimportról, a Pekingtől való függőség kialakítása igencsak kétséges döntésnek tekinthető.

Samuel Cogolati, belga parlamenti képviselő, akit Peking tavaly az EU által Kínára kivetett szankciókra válaszul szintén szankciókkal sújtott – megkérdőjelezte az utazás időzítését is. Szerinte két fő okból is helytelen a látogatás, az első hogy Scholz nem az egységes európai álláspontot képviseli, hanem Németország miniszterelnökeként látogat Kínába.

„Úgy gondolom, hogy ha Ukrajna megtanított minket valamire, akkor az az, hogy erősebbek vagyunk, ha mi, európaiak, egységesen állunk, ha a 27 uniós ország együtt, egyazon erős hangon szólal meg, és nyilvánvalóan nem ez lesz a helyzet, ha Scholz egyedül megy, csak azért, hogy képviselje az országát.” – mondta Cogolati az Euronewsnak.

A második ok pedig Cogolati szerint az, hogy nem tanultunk semmit a múltból, és abból, hogy hová vezetett Németország és más európai tagállamok függése az orosz nyersanyagoktól.

„Azt hiszem, ismét át kellene gondolnunk, hogyan tekintünk Kínára. Kína hatalmasat változott Hszi Csin-ping alatt”.

Forrás: MTI / Euronews