Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
A Fülöp-szigetekről közismert, hogy az itt végzett egészségügyi dolgozók nagy része kivándorol és külföldön próbál boldogulni. A gond csak az, hogy a koronavírus-járvány közepette nem maradt belőlük elég a délkelet-ázsiai országban.
A legfrissebb adatok szerint az országban a Covid-19 betegségben elhunytak száma 501, ami több mint ötszöröse az április elején mértnek. Az igazolt esetek száma jelenleg 7579. Rodrigo Duterte elnök ezért múlt hét pénteken további két héttel – azaz május 15-éig – meghosszabbította a zárlatot a fővárosban és a környező területeken.
Mivel egyre több filippínó kapja el a betegséget, az egészségügyet érintő agyelszívás (vagyis az ápolók tömeges, fejlettebb országokba történő elvándorlásának) következményei súlyos terhet rónak az ágazatra. A Fülöp-szigeteki Magánkórház Szövetség becslése szerint mintegy 23 000 ápoló hiányzik az egészségügyből. “A helyzet már olyannyira súlyos, hogy a legtöbb filippínó anélkül veszti életét, hogy egyáltalán látta volna egy orvos” – állítja az egyik törvényhozó. Mindeközben csak az Egyesült Államokban mintegy 150 000 (!) Fülöp-szigeteki ápoló dolgozik.
A Fülöp-szigeteken 2012 és 2016 között évente átlagosan mintegy 26 000 ápoló szerzett képesítést – közülük ugyanebben az időszakban a kormány adatai szerint körülbelül 18 500-an hagyták el az országot évente.
Április 2-án a Fülöp-szigeteki vezetés megtiltotta az egészségügyi dolgozóknak a munkavégzés céljából történő kiutazást, hogy ezáltal hatékonyabban tudják felvenni a harcot a koronavírus-járvánnyal szemben. Azonban az ország egyik vezető diplomatájának jóvoltából végül enyhítettek a szigoron: a már külföldi szerződéssel rendelkező munkavállalók távozhattak.
A fő ok, amiért az ápolók és az orvosok továbbra is elmennek nem más, mint a “fényévekkel jobb” fizetés és munkakörülmények. Éppen ezért januárban, amikor a vírus elindult Kínából, Duterte aláírt egy törvényt, miszerint 2023-ig évente emelik az összes kormányzati alkalmazott – köztük az ápolók – fizetését. Emellett az Egészségügyi Minisztérium sürgősségi toborzásba kezdett a Covid-19 esetek kezelésére kijelölt köz- és magánintézmények számára. Ez többek között 20 százalékos prémiumot ígér a kormány által megállapított alapbér, kórházi ellátás és lakóhely mellett, halál esetén pedig a hozzátartozóknak további 1 millió pesót (19 734 dollárt) fizetnek. Mindez azonban édeskevés ahhoz képest, ha valaki külföldön helyezkedik el.
A becslések szerint körülbelül 15 000 egészségügyi dolgozót kellene felvenni a fent említett koronavírusos esetekkel foglalkozó kórházakba. A kormány egyik szóvivőjének elmondása alapján azonban mindeddig összesen 700-an jelentkeztek, és az ő alkalmasságuk is még csak az elbírálás fázisában tart.
Közben néhány kórház azzal próbálja kompenzálni a munkaerőhiányt, hogy hosszabb műszakban dolgoztatja az ápolókat, illetve a könnyebb munkákra – például gondozónak – végzősöket is alkalmaznak, akiknek már csak a vizsgájuk hiányzik a szakképesítésükhöz.
“Ezek a megoldások azonban csak tovább rontanak az alacsony fizetés, a hosszú munkaidő és a korlátozott ellátás miatt már amúgy is külföldre menekülő egészségügyi dolgozók munkakörülményein” – magyarázta Leah Paquiz, az Ang Nars Inc. nonprofit ápoló-képviseleti csoport alapítója.
Természetesen ezek után nem meglepő, hogy orvosból sincs elég az országban: minden 10 000 emberre 6 orvos jut. Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján ez a legalacsonyabb arány Délkelet-Ázsiában. “E hiány miatt 10 filippínóból 7 úgy hal meg, hogy nem is látta egészségügyi szakember” – mondta Angara.
Az oktatási rendszer egyébként szintén nem tud lépést tartani az igénnyel. A Felsőoktatási Bizottság adatai szerint a különféle egészségügyi tanfolyamok 2009-ben körülbelül 128 000 egészségügyi dolgozót “termeltek ki” az országban. 2018-ra ez a szám a harmadára csökkent. Ennek pedig az az oka, hogy kevesebb filippínó választja ezt a pályát, miután megtudja, milyen hátrányokkal jár a szakma.
“Az állami és a nagy magánkórházak havonta körülbelül 25 000 peso (493 dollár) kezdő fizetést kínálnak, de a tartományokban ez akár mindössze 3000-6000 peso is lehet” – mondta Paquiz. “Nem csoda, ha ezek után külföldre mennek, ahol ennek sokszorosát kereshetik meg, főleg az Egyesült Államokban és Szaúd-Arábiában” – tette hozzá.
Emellett az elmúlt években az ápolókat “képzési díj” fizetésére is kötelezték, továbbá a végzettségük megszerzéséhez szükséges gyakorlat alatt egyáltalán nem kaptak fizetést.
“Remélem, hogy a jelenleg zajló világjárvány végre nyomást gyakorol a kormányra az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében. Most bebizonyosodott, hogy kik a valódi hőseink” – fogalmazott Paquiz.
Forrás: Bloomberg
