Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Az élelmiszerbiztonság a Földön szinte már mindenhol krónikus probléma, talán a leginkább veszélyeztetett régió e tekintetben a világ lakosságának 60 százalékát felölelő ázsiai – csendes-óceáni térség, ahol a döntéshozók számára valódi kihívást jelent a működőképes megoldási javaslatok kidolgozása.
A régóta folyamatosan a háttérben lappangó probléma 1972-73-ban egyszer már globális élelmiszerválságba torkollott. A fenntartható élelmiszerbiztonság ideális megoldásának keresése közben a szakértők a probléma négy jól elkülöníthető gócpontját azonosították.
Az éghajlatváltozás és az időjárási jelenségek
Az éghajlatváltozás és az egyre drasztikusabb formákat öltő időjárási jelenségek évről-évre súlyosbodó károkat okoznak a gabona- és állatállomány termelékenységében. A szakértők többsége számára nem kétséges, hogy ezek a negatív fejlemények legfőképpen az emberi hanyagság következményei. A kulcskérdések ebben a vonatkozásban, hogy milyen mértékű károkat fognak ezek okozni a mezőgazdasági termelékenységben, mennyi ideig kell az élelmiszer alapú rendszereknek kitartaniuk, illetve, hogy mik lehetnek a nemzeti és szubnacionális szintű következményei az esetleges sikertelen alkalmazkodásnak.
Ezen kérdések egyikére sincs jelenleg érdemi válasz, aminek részben az az oka, hogy az éghajlatváltozás globális modelljei nem képesek ma még megoldásokat és válaszokat adni a fenti kérdések helyi szintű hatásaira sem.
A témában jártas szakértők döntő többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás problematikáját ma már nem lehet a globális közösség által elfogadott megelőző intézkedésekkel kezelni. Még ha a washingtoni vezetés határozottan ki is állt volna a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény mellett, az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének a követelményeknek megfelelő mértékű csökkentése továbbra is nehézségekbe ütközött volna. Napjainkban már nem maradt más opció, csak az alkalmazkodás, miközben a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság napról-napra egyre nagyobb veszélybe kerül.
A nemzetközi kereskedelmi rezsim
A Trump-kabinet által vitatott, ámde létező nemzetközi kereskedelmi rezsim a költséges díjszabásaival látványosan a protekcionista irány mellett tette le a voksát. A világ amúgy sem tapasztalhatta még meg soha a teljesen szabad kereskedelmet – legfőképpen nem az olyan szenzitív mezőgazdasági termékek esetében, mint a vágott élelmiszer. A Világkereskedelmi Szervezet égisze alatt azonban már az 1970-es évek óta folyamatos az előrehaladás a kereskedelem szabályozásában és a belső piacok fokozatos megnyitásában. Az Ázsiában alaptermékként számon tartott és az országot szimbolizáló rizs például, amely a behozatal, kivitel és a belső árszabás tekintetében is hosszú ideje állami védelem alatt áll, országok sokaságában válik egyre elterjedtebb és átlagosnak számító élelmiszerré.
Ezt a nagy nehézségek árán és hosszú évek alatt elért pozitív fejleményt veszélyezteti a kereskedelemben gyorsan visszatérő populista protekcionizmus. Az amerikai–kínai kereskedelmi háború ma már számos más országban is érezteti áldatlan hatását. Az aggodalomra leginkább okot adó újdonság az a tendencia, hogy a nemzeti gazdaságok az éghajlatváltozásnak a helyi szintű élelmiszertermelésre gyakorolt káros hatása, az olcsóbb élelmiszer behozatal veszélye miatt, egyre inkább bezárkóznak, védekező állást vesznek fel. A legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy az élelmiszerkészletekhez történő megbízható hozzáférés biztosításának kulcsa a szükséges mennyiségű sorompóval tarkított rugalmas kereskedelem.
Demográfiai trendek
Az aggasztó demográfiai trendek a vidéki és városi területeket egyaránt egyre súlyosabban érintik, aminek a közvetlenül is érzékelhető eredménye a mezőgazdaságból élő, gazdálkodó, földművelő lakosság gyors elöregedése és a városi lakosság számának drámai növekedése. Történelmi tapasztalok szerint a társadalom élelmezésbiztonságának egyetlen fenntartható útja a sikeres strukturális átalakulás, ami azt eredményezte, hogy egyre többen költöztek vidékről a városokba, ennek hatására pedig a mezőgazdasági ágazat és a kapcsolódó demográfiai változások szerepe csökkent. Csupán egyetlen generációnyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szerkezeti változások beérjenek és így a társadalom szegény háztartásainak többsége kiemelkedhessen az abszolút szegénységből.
A demográfiai változásoknak azonban hosszantartó hatásai is vannak. Az ázsiai – csendes-óceáni térségben végbemenő gyors ütemű szerkezeti változások miatt a földművelők életkora különösen gyorsan növekszik. Néhány régióbeli országban az átlagéletkoruk már a 60 évet is meghaladja.
Mivel a fiatal generáció jelentős része immár boldog városlakó, a mezőgazdasági termelés jövője komoly veszélybe került. Egyelőre kérdéses, hogy vajon a termőföldek nagyobb farmokká történő átalakítása vagy a mezőgazdasági tevékenységek automatizálása lesz a megoldás a kibontakozó válságra, a munkaerő pótlására.
Nagyon fontos következménye az éghajlatváltozásból fakadó problémáknak a térségbeli csecsemők és fiatal felnőttek egyre romló egészségi állapota, amely a helytelen táplálkozás eredménye. Az itt élők között egyre gyakoribb tünet az elhízás, a cukorbetegség és a szívbetegségek kialakulása. Ez a városi élet egyik negatívuma, ahol a felgyorsult élet és a hosszú munkaidő, valamint a jellemzően inkább a feldolgozott élelmiszerek és a gyorséttermek hozzáférhetősége miatt kihívást jelent az egészséges életmód folytatása és fenntartása. A rosszul megválasztott étrend és a mozgásszegény életmód következményeként az emberek szervezete hatalmas teherrel birkózik nap mint nap, így időzített bombaként működik.
Forrás: East Asia Forum ; szemlézte: Pallos Judit
