Kim Dzsong Un észak-koreai vezető úgy látja, hogy a szén kulcsfontosságú a gazdaság fellendítéséhez, azonban a még több szén elégetése súlyosbíthatja a légszennyezést egy olyan országban, amely már így is a világ egyik legmérgezőbb levegőjével „büszkélkedhet”.
Disszidensek és elemzők szerint a nemzetközi büntetőintézkedések súlya alatt nyögdécselő ország növelte hazai szénfelhasználását, aminek exportját ráadásul blokkolják (a Phenjan ellen elrendelt ENSZ-szankciók teljesítése jegyében ebbe még Kína is beleegyezett). Persze mondhatjuk, hogy nincs is más választása, ha fel akarja pörgetni a gazdasági növekedést.
A dél-koreai kormány adatai szerint északi szomszédja összesen hét szénerőmű, valamint egy olajtüzelésű erőmű segítségével állítja elő az ország ellátásához szükséges villamos energia 50 százalékát. Emellett a szén kulcsfontosságú energiaforrás a háztartások számára a főzéshez és a fűtéshez.
Ez már így is tetemes mennyiség, azonban az a fokozott szénfüggőség, amit Kim az újévi beszédében megpendített, halálos következményekkel járhat.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 2017-es jelentése szerint már 2012-ben is Észak-Koreában volt a legmagasabb a légszennyezés okozta halálozási arány – 238,4 haláleset jutott 100 000 lakosra. Ez tízszer magasabb volt, mint Dél-Koreában, sőt, a Kínában és Indiában mért értékeket is meghaladta, ahol a szmog köztudottan égető probléma, lévén nagyvárosokat borít be.
Észak-Korea elismeri a szén és a szennyezett levegő közötti kapcsolatot, de elmondása szerint csak korlátozott hozzáférése van a „tisztább” lehetőségekhez.
„A minimális infrastrukturális tőkebefektetések, a hatékony és alacsony kibocsátású technológiákhoz való korlátozott hozzáférés, valamint a szénből származó energiára való támaszkodás kombinációja hatással volt a levegő minőségére mind a városi, mind az ipari területeken” – áll az észak-koreai környezetvédelmi és éghajlat-változási kilátásokról szóló, az ENSZ Környezetvédelmi Programjához (UNEP) eljuttatott 2012-es jelentésben.
A beszámoló szerint az észak-koreai városi otthonokban leginkább használt fűtőanyag a szén, s bár a vidéki területeken a fa a fő forrás, a szén itt is második.
Emellett sok vidéki polgár azt mondja, hogy tisztában van a szennyezéssel, de ennél lényegesen sürgetőbb problémái vannak. „Attól a pillanattól kezdve, hogy felébredünk, azon kell agyalnunk, hogy mennyi rizs és mennyi tűzifa van még otthon. A szennyezett levegő nem öl meg azonnal, de ha nincs mit enni, az biztos halál” – magyarázta Ji Cheol-ho észak-koreai disszidens, aki Észak-Hamgjong tartomány egyik bányavárosában élt, mielőtt 2007-ben elmenekült volna.
Nehéz ellenőrizni
Elemzők szerint Észak-Korea hagyományosan a jobb minőségű szenet szánta exportra. Ez nyilvánvalóan plusz probléma, hiszen ha ezt hazai felhasználásra bocsátották volna, akkor ez legalább egy kis hatással lett volna a kiegészítő szennyezés minimalizálására, a jó minőségű szén használata ugyanis csökkentette volna a kibocsátások mértéket.
Ugyanakkor az észak-koreai létesítmények nem rendelkeznek megfelelő szűrő rendszerekkel, így bárminemű szén további felhasználása valószínűleg több szén-dioxid, kén-dioxid és nitrogén-oxid kibocsátáshoz vezetne.
Észak-Korea még 2003-ban célokat tűzött ki a légszennyezés elleni küzdelem terén, és az UNEP-nek, valamint az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének benyújtott jelentései alapján az idősebb hőerőművek korszerűsítésére törekedett. A „korlátozott technikai és pénzügyi erőforrások” azonban megakadályozták a levegő minőségének részletes ellenőrzését, és máig nem világos, hogy az észak-koreai kormány követte-e a szervezetek ajánlásait.
Regionális aggodalom
Szakértők szerint a megbízható adatok hiánya megnehezíti, hogy pontosan megmérjék, mennyi kárt okozhat Kim Dzsong Un szénterve a környezet és a levegő minősége szempontjából. Azonban abban egyetértenek, hogy az intenzív szénfelhasználást az ország határain kívül biztosan megsínylik – különösen Dél-Korea, amely a légszennyező anyagok 20 százalékát már most is északi szomszédjának köszönheti.
Forrás: Reuters