Kína nem nyerheti meg az űrversenyt

A kereskedelmi űrszektor rohamos fejlődésének köszönhetően az Egyesült Államok továbbra is lekörözhetetlen vezető szerepet tölt be az űrben.

Kína a múlt héten jelentette be, hogy Chang’e-4 névre keresztelt űrszondája sikerrel landolt a Hold túloldalán, ezzel pedig új fejezetet nyitottak a Hold felfedezésében. Az eset egyben bizonyítékul szolgál arra, hogy Kína jó úton halad afelé, hogy űrnagyhatalommá váljon. Érthető, hogy a kínai tudósok nagy győzelemként könyvelték el a sikeres kísérletet, sőt, egyikük odáig ment, hogy azt nyilatkozta a New York Times-nak: „Mi, kínaiak tettünk valamit, amit az amerikaiak meg sem mertek próbálni.”

Ez a nagyképű kijelentés híven tükrözi a kínai reményeket, miszerint az ország az űrverseny terén (is) ki akarja túrni az Egyesült Államokat vezető szerepéből. Igazság szerint azonban ez szinte biztosan nem fog bekövetkezni az elkövetkező évtizedekben, mégpedig a dinamikus, gyorsan fejlődő amerikai kereskedelmi űrkutatásnak köszönhetően.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az ázsiai óriás egyáltalán nem halad előre a Hold feltárására irányuló kísérleteiben. Épp ellenkezőleg: a kínai holdprogram következő állomása a holdi minták hazaküldésére hivatott Chang’e-5, melynek indítása idén várható, illetve az ország távolabbi céljai között szerepel embereket is küldeni a Holdra, várhatóan 2025 után. Az évszázad közepére pedig nem kisebb célt tűzött ki, mint egy holdi kolónia felépítése.

Ezzel szemben a NASA ambíciói korlátozottnak tűnnek. Amerikai asztronauták utoljára 1972-ben hagyták el a Föld alacsonyabb pályáit, az első holdraszállásnál. A Nemzetközi Űrállomás – az egyik legdrágább és legnagyobb űreszköz az űrkutatás történelmében – kihasználatlan és az utóbbi két évtized elnökeinek nem sikerült egy új holdraszállást kieszközölni. Még ennél is rosszabb, hogy a NASA jelenlegi törekvése egy új rakéta- és személyzeti modul felépítésére évekkel le van maradva és legfontosabb támogatóinak türelmét teszteli a kongresszusban.

Ez azonban aligha fedi le az Egyesült Államok űrprogramjának egészét: a kereskedelmi űripar jelenleg több tucat céget foglal magában a kis műholdak fejlesztésétől a holdfeltárásig terjedő területeken. Az eredmények pedig igen látványosak: például a NASA saját becslése szerint a Falcon 9 rakétát megalkotó SpaceX költsége kevesebb, mint 10 százaléka annak, mint amit a NASA költött volna egy ilyen projekt megvalósítására.

A NASA ráadásul mellszélességgel támogatja e cégek tevékenységét. A következő hetekben a SpaceX fellövi Crew Dragon űrhajóját, egy olyan kapszulát, amely amerikai űrhajósokat hivatott a Nemzetközi Űrállomásra szállítani. Közben Jeff Bezos Blue Origin-je 2023-ra tervezi a legénység nélküli holdraszállást, mégpedig a NASA céljaival összhangban. Eközben a SpaceX egy nagyobb rakétát is fejleszt, amely a tervek szerint ugyanebben az évben Hold körüli utazásra vinne turistákat. A NASA emellett nemrégiben szerződést kötött 9 magáncéggel, amelyek holdrakétákat fejlesztenek.

Itt kell megemlítenünk egy fontos különbséget. A kínai kormány tudja, hogy a magán-űrszektornak vannak előnyei az állami szférával szemben, ezért az utóbbi években számos magánvállalkozásnak lehetővé tették műveletek elindítását, ugyanakkor a valódi, éles versenyt nem tűrik meg.

Mindemellett az űrkutatás természetesen nem csak a pénzről és a Hold kolonizációjáról szól. A tudomány és a kíváncsiság továbbra is elsődleges motiváció marad, és ezen a téren az Egyesült Államok továbbra is globális vezetőnek számít. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a NASA New Horizons nevű űrszondája múlt héten elrepült az eddig vizsgált legtávolabbi égtest felett, és jelenleg holdak után kutat tovább a Kuiper-övben, a Naprendszer legtávolabbi sarkában. A NASA-nak emellett további fontos missziói is folyamatban vannak: egy a Jupiteren, négy a Marson, egy napszonda-projekt és két űrhajó, amelyek beléptek a csillagközi térbe.

Sem Kína, sem más ország nem tervezi, hogy versenybe szálljon ezzel a teljesítményrekorddal, és nem rendelkeznek az ehhez szükséges tudományos vagy mérnöki tapasztalattal sem. Így tehát mindaddig, amíg az Egyesült Államok a kereskedelmi űriparának fejlesztésére összpontosít, és továbbra is finanszírozza a legmodernebb tudományos programokat, kevés oka van félni amiatt, hogy a második helyre szorul az űrversenyben.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő