Akár a Közel-Kelet legrosszabb regionális háborújává is fajulhat a Hasogdzsi-ügy

Még egy alapvetően rémálom-forgatókönyvekre specializálódott régióban is kiemelkedő lehet az alábbi „háborús játék”, lévén elképzelhető, hogy megtörténik.

Ami leginkább robbanásveszélyessé teszi a helyzetet, az a kontextus: Dzsamál Hasogdzsi szaúdi ellenzéki újságíró meggyilkolásának mérgező következményei viszályt szítottak Szaúd-Arábia és egyes szövetségesei között, miközben ellenségei a királyság vesztét akarják.

Az alábbi forgatókönyv az egyik lehetséges kimenetel, amely kirobbanthatja a legrosszabb regionális háborút, amelyet a Közel-Kelet valaha látott. Egy másik lehetséges végkifejlet egy történelmi törés az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolatában.

A CNBC riportere által meginterjúvolt közel-keleti kormányzati elemző, mikor arról kérdezték, hogy milyen kockázat az, amitől nem tud éjjel elaludni, a következő helyzetet vázolta fel:

Az Irán által támogatott húszi lázadók Jemenben egy Rijád felé kilőtt (újabb) rakétával megtörik az egyébként is oly sérülékeny tűzszünetet. Ez a rakéta – az előzőektől eltérően – átcsúszik a szaúdi légvédelmen, és mondjuk kora este, a legforgalmasabb időpontban egy bevásárlóközpontba csapódik. A légicsapás következtében rengetegen életüket vesztik és kitör a pánik.

Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg, aki jelenleg nyomás alatt áll mind az Egyesült Államok, mind egyes európai országok részéről a Hasogdzsi-ügy miatt, Teheránt hibáztatja majd a támadásért, és tudja, hogy valahogyan reagálnia kell az agresszióra, azt viszont nem tudja, milyen szövetségesekre számíthat. A tanácsadói azzal érvelnek majd, hogy – tekintettel a vérontás mértékére, a jemeni célpontok elleni támadás értelmetlenségére, valamint a hatalmát megkérdőjelezők elhallgattatására – Iránra kellene csapást mérnie.

Ugyanakkor Szaúd-Arábia nem áll készen egy hosszú háborúra Iránnal, ezért a trónörökösnek ezen a ponton két alternatívát kell átgondolnia: vagy azt kéri Donald Trump amerikai elnöktől, hogy csatlakozzon hozzá és lépjenek fel együtt a közös ellenség ellen, vagy pedig a szaúdi légierő csapást mér Iránra és kiprovokál egy választ, majd reméli, hogy ez „bevonzza” az amerikai segítséget.

Mindkét esetben az Egyesült Államok elnökének kezében a döntés: bízik a szaúdi szövetségben és beszáll a játékba, vagy félreáll és kockáztatja a beláthatatlan következményeket.

Ez csak egy a sok veszélyes forgatókönyv közül, amelyről a régió szakértői a Hasogdzsi-ügy potenciális „utórengéseként” beszélnek.

Ami az USA szövetségeseit leginkább aggodalommal tölti el, az az érthető amerikai és európai reakciók következményei a brutális és felelőtlen gyilkosságra. Az európai nemzeteket például jelenleg teljesen hidegen hagyja az amerikai szövetségek potenciális gyengülése, valamint Kína és Oroszország már amúgy is növekvő szerepének további erősödése – egyszerűen csak fel vannak háborodva a történtek miatt. Ez odáig vezetett, hogy egyes országok – nevezetesen Németország, Norvégia és Dánia – felfüggesztette a fegyverek és katonai eszközök exportjára vonatkozó engedélyek kiadását Szaúd-Arábiának. Ezen kívül tizennyolc szaúdi állampolgárral szemben belépési tilalmat rendeltek el, ők november közepétől nem léphetnek be a schengeni övezetbe.

Ami azonban a legaggasztóbb, hogy fennáll annak a veszélye, hogy kárba veszik Mohamed bin Szalmán két éves munkája, amellyel az országot az iszlám szélsőséges csoportok támogatása és finanszírozása ellen fordította.

A folyamatban lévő szaúdi ügy mindemellett rámutat az amerikai külpolitika történelmi belső feszültségére: az amerikai értékek és érdekek közti választáskényszerre. Az Egyesült Államok pedig patthelyzetbe került: az értékek követése nélkül elveszíti egyedülálló vonzerejét mint globális nagyhatalom, az értékek azonban önmagukban nem elegendők egy esetleges közel-keleti háború megnyeréséhez – csakúgy, ahogy a hidegháború idején sem voltak azok.

Trump többször világossá tette, melyik utat választja: továbbra is következetesen kiáll a szaúdi trónörökös mellett. „Szörnyűséges tett, én utálom a legjobban” – fogalmazott nemrégiben az amerikai elnök. „Viszont az a helyzet, hogy a szaúdiak hatalmas vagyont hoznak létre, tényleg rengeteg munkahelyet teremtenek, és – ami a legfontosabb – alacsonyan tartják az olajárakat” – tette hozzá.

Egy amerikai üzletember a játékelméleten keresztül vázolta fel és magyarázta el az amerikai dilemmát:

Képzeljünk el egy háromoldalú nagyhatalmi versenyt – Kína, Oroszország és az Egyesült Államok között –, amelyben az egyik játékos az előírt szabályok szerint cselekszik, míg a másik két fél nincs korlátozva. „Milyen hatással lesz ez a végjátékra?” – teszi fel a kérdést. Ezen érvelés szerint jobb lenne kihasználni a jelenlegi helyzetet a nagyobb amerikai célok eléréséhez a térségben – valamiképpen az értékekkel és érdekekkel összhangban –, nem pedig olyan módon válaszolni, amely rövidtávon kielégítő, stratégiailag azonban önpusztító hatású.

A legfontosabb cél így is, úgy is az, hogy Szaúd-Arábia ne süllyedjen vissza korábbi, terroristákat támogató „állapotába”.

  • Egyébként is gyenge lábakon áll a trónörökös-féle haladás
Mohamed bin Szalmánnak olyan hatalma van, mint eddig egy szaúdi uralkodónak sem: mára átvette az irányítást a gazdaság, a fegyveres erők, a nemzetőrség és a hírszerzés felett. Azonban míg mindezt elérte, a koronahercegnek sikerült aláásnia az ország összes alappillérét, amit sokan nem néznek jó szemmel. A probléma az, hogy a liberalizációt nem liberális eszközökkel próbálja megvalósítani, ebből pedig előbb-utóbb a Hasogdzsi-gyilkosság nélkül is nagy gondjai lehetnek.

A szaúdi trónörökös kockázatos játékot játszik

Számos közel-keleti tisztviselő mindezek ellenére valószínűnek tartja, hogy a koronaherceg egyelőre hatalmon marad, sőt mi több, még több évtizedig uralkodni fog. Ha ez így lesz, az amerikai vezetőknek ennek megfelelően kell cselekedniük.

Az amerikai politika akkor teljesít a legjobban, ha hosszabb távú stratégiai célokra összpontosít. A Közel-Keleten az lenne a legfontosabb, hogy megakadályozza az új konfliktusok kirobbanását, valamint véget kellene vetnie a régió három polgárháborújának – Jemenben, Líbiában és Szíriában –, továbbá fel kellene szabadítania a régió emberi potenciálját, miközben továbbra is harcol a szélsőségesek ellen.

A jó hír az, hogy Jemenben a közelmúltban tettek egy lépést a béke megteremtése felé: a nemzetközi nyomás hatására a szaúdi vezetésű koalíció és az Egyesült Arab Emírségek nagyrészt beszüntették támadásaikat Jemenben. Ez pedig reményt adott a világ legborzasztóbb humanitárius katasztrófájának titulált konfliktus megoldására. A jemeni háború lezárásáról év végén kezdődhetnek meg a béketárgyalások.

  • Kapcsolódó cikkünk:

Forrás: CNBC / Kitekintő

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »