Sok múlhat a mai Trump-Putyin találkozón

Hétfőn a finn fővárosban tartják az amerikai-orosz csúcstalálkozót, ez lesz az első alkalom, hogy Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök négyszemközt tárgyalóasztalhoz ül. S bár az elemzők véleménye megoszlik, abban egyetértenek, hogy tétjei és kockázatai egyaránt vannak a találkozónak.

Az amerikai elemzők elsöprő többsége történelminek nevezi ezt az eseményt, ezért is fogadják meglepetéssel, hogy a várakozásokat mind Donald Trump elnök, mind munkatársai vasárnap „hűteni” igyekeztek. A The New York Times publicistája, Roger Cohen a héten az Egyesült Államok „finlandizálásról” írt, utalva a hidegháború korszakára, amikor Finnország az orosz érdekeknek is megfelelően semleges maradt, és vezetői úgy vélték, hogy a második világháború utáni gazdasági sikerük és stabilitásuk az Oroszországgal (akkor még Szovjetunióval) fenntartott kapcsolataiknak köszönhető.

A The Washington Post című lap elemzője pedig a második világháború utáni amerikai és orosz befolyási övezeteket de facto jóváhagyó, 1945-ös jaltai szerződést idézve egy „új Jalta” kockázatait emlegette. Igaz, a szerző is elismerte: „nem 1945-öt írunk, és senki nem hisz ‘az új nap hajnalában’, mint akkor”.

Donald Trump amerikai elnök még vasárnap, mielőtt az elnöki gépen Helsinkibe indult, a skóciai Turnburryben lévő golfklubjában nyilatkozott a CBS televízió riporterének, és kicsinyíteni igyekezett a csúcstalálkozó jelentőségét, akárcsak az amerikai közbeszédben megfogalmazott elvárásokat. „Nem várok sokat” – fogalmazott, és amikor a riporter a csúcstalálkozó céljairól faggatta, Trump csak annyit válaszolt: „majd tudatom a találkozó után”.

John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó és Jon Huntsman, az Egyesült Államok Oroszországban akkreditált nagykövete szintén csillapítani igyekezett az esetleges túlzott várakozásokat. Bolton vasárnap az ABC televízió Ez a hét című műsorában azt hangsúlyozta: az amerikai elnök nem azzal készül Helsinkibe, hogy konkrét, kézzelfogható eredmények szülessenek a csúcstalálkozón. „Azt kértük, és az oroszok ebbe beleegyeztek, hogy lényegében ne legyen előre meghatározott napirend” – mondta Bolton.

Jon Huntsman pedig az NBC televíziónak Helsinkiből adott interjújában egyenesen azt állította: „ez nem is csúcstalálkozó lesz”. Ő azt fejtegette, hogy a korábbi elnöki csúcstalálkozókkal szemben – mint például Ronald Reagan elnök 1984-es kínai látogatásakor – Helsinkiben nem lesz díszvacsora, nem adnak ki közös közleményt és nem tesznek politikai  nyilatkozatot sem.

Az amerikai-orosz csúcstalálkozót beárnyékolja – legalábbis az Egyesült Államokban – a 2016-os amerikai választási folyamatba történt orosz beavatkozás ügye, s az ezzel kapcsolatos vizsgálatok. Rod Rosenstein igazságügyi miniszterhelyettes pénteken jelentette be, hogy a Robert Mueller vezette különleges bizottság vizsgálatai nyomán vádat emeltek 12 orosz hírszerző ellen az elnökválasztási folyamatba történt beavatkozás miatt. Egyes demokrata párti politikusok – például Mark Warner virginiai szenátor – azonnal arra szólították fel Donald Trumpot, hogy mondja le a helsinki csúcstalálkozót. Kormányzati részről erre nem reagáltak, mint ahogyan Donald Trump a CBS-interjúban is csupán annyit mondott: „lehet”, hogy felveti az ügyet Putyin elnöknek.

Kapcsolódó cikkünk: Semmi kétség afelől, hogy Oroszország megpróbált beavatkozni az amerikai elnökválasztásba

Az amerikai kormányzat szócsöveként számon tartott Szabad Európa idézte Jon Huntsman nagykövetet, aki egy telekonferencián a napokban leszögezte: „az amerikai nemzetbiztonság érdeke, hogy megállapítsa, vajon Oroszország akarja-e a kétoldalú kapcsolatok javítását. A labda Oroszország térfelén van”.

A találkozón várhatóan napirenden lesznek olyan témák, amelyek nem csupán az Egyesült Államok, hanem a világ biztonsági helyzetét is befolyásolják. Így napirendre kerülhet a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló, START III. néven ismert új START-szerződés, amelyet még 2010-ben írt alá Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszter és Szergej Lavrov, az orosz diplomácia irányítója. Az egyezmény akkor kimondta: mindkét fél úgy csökkenti hadászati támadó eszközei számát, hogy hét évvel később, azaz 2017-ben a telepített hordozóeszközökből ne legyen több 700-nál, a  nukleáris robbanófejek száma pedig 1550 lehet. A héten az amerikai külügyminisztérium arról közölt adatokat, hogy az idén március óta mind Washington, mind Moszkva növelte a hadrendbe állított nukleáris robbanófejeinek számát: az Egyesült Államok jelenleg 1585, Oroszország pedig 1512 robbanófejet tart készenlétben.

Helsinkiben szinte bizonyosan szóba kerül a szíriai konfliktus is. A The New Yorker című lap a hét elején jelentetett meg hosszas cikket arról, hogy közel-keleti politikusok – köztük Abu Dzabi és Szaúd-Arábia koronahercegei – azért lobbiztak Washingtonban, hogy egyezzen meg Moszkvával, bírja rá Oroszországot Irán kiszorítására Szíriából. Egyes források szerint Donald Trump éppen ennek érdekében mondta fel egyoldalúan az Iránnal kötött többhatalmi atomalkut.

Szintén sajtóértesülések tudósítanak arról, hogy Trump kész lenne visszavonni az Oroszország elleni szankciókat, ha Putyin eléri Damaszkuszban az iráni fegyveres erők kivonását szíriai területről. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a héten tárgyalt Moszkvában Vlagyimir Putyinnal, és a The Times of Israel című izraeli napilap információi szerint a megbeszéléseken a The New Yorker cikkében is idézett „Ukrajnát Szíriáért” megállapodás is felmerült.

  • Európának is fejfájást okozhat a csúcstalálkozó
A politikai kommentátorok egy része tisztán szimbolikus megbeszélésekre számít a két vezető találkozóján. Az esemény háttere azonban – azaz hogy Trump és Putyin mindössze néhány nappal a brüsszeli NATO-csúcs után ül össze – némi óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok elnöke mibe egyezik bele az orosz kollégájával tartott megbeszéléseken. Tovább a teljes cikkre

Forrás: MTI / Kitekintő

Friss hírek

A kávéról kicsit másképp (x)

Hatékonysági és újrahasznosítási lázban ég a világ, miért éppen a kedvenc forró fekete italunk alapanyaga lenne híján az alternatív felhasználási ötletekből, miért éppen a benne rejlő lehetőségeket ne aknáznánk ki?

Read More »