Az izraeli miniszterelnök YouTube-diplomáciája

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő újabban a YouTube internetes videómegosztón keresztül, közvetlenül szólítja meg az embereket, mégpedig főként az iráni állampolgárokat. Célja pedig az, hogy a „saját oldalára” állítsa az egyszerű embereket az iráni vezetőkkel szemben.

Annak ellenére, hogy az iráni rezsim erőfeszítéseket tett az internet cenzúrázására, úgy tűnik, hogy az irániak legalább annyira szeretik a vírusvideókat, mint mi, többiek. Netanjahu pedig épp ezt igyekszik kihasználni. Mostanában ugyanis egyre több olyan videót tesz fel hivatalos YouTube-csatornájára, amelyekben közvetlenül az iráni emberekhez szól: a legutóbbiban például gratulált focicsapatuk VB-n nyújtott teljesítményéhez.

Hivatalának még egy Telegram csoportja is van – a népszerű üzenetküldő alkalmazást a rezsim a közelmúltban megpróbálta betiltani –, amelyben tippeket ad az irániaknak például a vízvédelem és egyéb békés ügyek kapcsán.

A videókban Netanjahu hangneme közvetlen és hétköznapi, bár mindig öltönyt és nyakkendőt visel. Üzenete pedig következetes: Izraelnek nincs vitája Irán népével, csak a vezetőivel.

A videók hatékonyságát nehéz felmérni: a fenti focis videó csak kicsivel több, mint 34 000 megtekintést produkált egy hét alatt. A rezsimnek mindazonáltal feltűnt az izraeli miniszterelnök „szárnypróbálgatása”, sőt mi több, potenciális veszélyforrásként tekintenek rá.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az iráni védelmi miniszter nemrég például időt szánt arra, hogy egy kulturális eseményen elutasítsa Netanjahu ajánlatát egy vízvédelmi technológia kapcsán. Az Irán-párti Al-Mayadeen arab műholdas hálózat pedig azt állította, hogy a videók megosztása csak egy újabb próbálkozás arra, hogy Izrael beavatkozhasson Irán belügyeibe.

Netanjahu azonban valójában egyfajta fordított pszichológiát folytat, és ez be is válik. Az irániak részt vesznek „a polgári engedetlenség mozgalmában”, a rezsim legitimitása és hitelessége pedig hanyatlik. Mint arra Alireza Nader, a RAND Corporation egyik tanácsadója és korábbi iráni elemzője rámutatott, paradox módon „a rezsim Izrael-ellenes propagandája miatt Izrael egyre népszerűbb lesz az iráni fiatalok körében”.

Van itt némi történelmi háttér is. Az első néhány évtizede során Izrael olyan külpolitikát folytatott, amely az Arab-félsziget perifériájára és a levantei térségre – például Törökországra, Etiópiára és Iránra – összpontosított. Egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig Izrael szoros kapcsolatot ápolt a sahhal. Az irániaknak pedig nincsenek olyan borzalmas emlékeik, mint amilyeneket például az arabok őriznek a zsidó állammal folytatott regionális háborúkról: Irán zsidókkal és izraeliekkel szembeni agressziója terrorizmus, nem pedig katonai akció révén történik.

Egy maroknyi izraeli tisztviselő azon vitatkozott az 1990-es és a 2000-es években, hogy Izraelnek rendszerváltást kell végrehajtania Iránban, amelynek célja az ország ellenzéki erőinek megerősítése és egyesítése lett volna. Ennek a megközelítésnek a fő hangja Uri Lubrani diplomata volt, aki Izrael utolsó teheráni nagykövete volt. A rendszerváltási stratégia másik támogatója Meír Dagan, az izraeli titkosszolgálat (Moszad) egykori főnöke volt.

Lubrani és Dagan azonban „szakadárnak” számítottak az izraeli nemzetbiztonsági intézeten belül. Izrael ugyanis ehelyett „szabotázs-politikát” folytatott, hogy megbénítsa Irán nukleáris programját, diplomáciailag pedig támogatta az Egyesült Államok által vezetett erőfeszítéseket Irán gazdaságának szankcionálására.

A felszínen úgy tűnhet, hogy Netanjahu újabban Lubrani nyomdokaiba lépett. De ez bonyolultabb. Netanjahu volt a fő támogatója annak, hogy az USA kilépjen az iráni nukleáris megállapodásból, ami egyet jelent azzal, hogy újra kivetik az iráni bankokkal és az olajkitermeléssel szembeni bénító szankciókat annak érdekében, hogy Irán felszámolja atomprogramját és befejezze agresszív tevékenységét. Ez pedig nem rendszerváltás. Ez a viselkedés megváltoztatása.

David Keyes, az izraeli miniszterelnök szóvivője úgy értelmezi Netanjahu YouTube videóit, hogy azok egy olyan próbálkozás részét képezik, „amely megmutatja az iráni népnek, hogy miről szól Izrael”. Netanjahu megpróbálja megkerülni az iráni vezetőket azáltal, hogy egyenesen a néphez szól. Mindazonáltal Keyes hangsúlyozza, hogy ez a nyilvános diplomácia „nem ellensúlyozza az iráni rezsimre nehezedő gazdasági nyomásgyakorlás fontosságát”. Mint mondta, amikor a nyugati pénz Iránba áramlik, „azt ellopják az emberektől és a Közel-Keleten vívott háborúkra fordítják”, ezt pedig mindenféleképpen „meg kell torolni”.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Keyes maga is „radikálisabb” elveket vall. Mielőtt 2016-ban Netanjahu szóvivője lett, segített létrehozni egy weboldalt, amely lehetővé teszi az egész világon élő aktivisták számára, hogy megosszák egymással a technikákat és stratégiákat, amely segítheti ügyüket odahaza.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök részt vesz egy kabinetülésen Jeruzsálemben, 2018. június 24-én. (EPA/GALI TIBBON / POOL)

Netanjahu nyilvános diplomáciája – és ami azt illeti, az Iránnal kapcsolatos amerikai politika szintén – igen ellentmondásos. Egyrészt az üzenet helyes. Izraelnek, Amerikának és az iráni népnek közös ellensége van: a mollák. Másrészről az Egyesült Államok jelenlegi célja, hogy a szankciók által ellehetetlenítse Irán fő exporttevékenységét, az olajkivitelt. Ez a stratégia ugyan kétségtelenül gátolja Irán azon erőfeszítéseit, hogy folytassa terrorista törekvéseit a Közel-Keleten, de a folyamat miatt iráni emberek milliói is szenvednek majd.

Jobb stratégia lenne a Nyugat részéről, hogy valódi szolidaritást vállaljon azokkal az irániakkal, akik vissza akarják venni az országukat. A bankok elszigetelése a világ pénzügyi rendszerétől például megnehezíti a külföldön tartózkodó irániak számára, hogy pénzt küldjenek haza, és ezáltal támogassák az otthoniakat. Az intézmények helyett jobb lenne az egyes vezetőket megcélozni. Ez az, amit a Nobel-békedíjas iráni bírónő, Sirin Ebádi is sokszor hangoztatott: a szankciókat úgy kellene megtervezni, hogy a rezsimnek ártsanak, ne pedig az embereknek.

Azonban ahogy azt láthatjuk, Izrael és az USA nem ilyen politikát folytat. És amíg ez nem változik a fentieknek megfelelően, Netanjahu iráni YouTube-diplomáciája alig lesz több, mint egy geopolitikai trollkodás.

Forrás: Bloomberg