Kína és Japán az USA-nak köszönhetően közeledik egymáshoz

Kína és Japán kapcsolatát számos valós és potenciális konfliktusforrás terheli. A két gazdasági nagyhatalom látványos versengést folytat Délkelet-Ázsiában az infrastruktúra-fejlesztés támogatása terén, a regionális szintű rivalizálásuk azonban nem korlátozódik Ázsiára: Kínának és Japánnak egyaránt megvan a saját nagyívű kezdeményezése, amely földrészek és egymástól távol eső régiók összekötését célozza. Ugyanakkor a két ország gazdasága nagymértékben kiegészíti egymást, ami hatalmas lehetőségeket teremt a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok terén.

Ez az év fontos évforduló Kína és Japán történelmében, hiszen augusztus 12-én lesz negyven éve, hogy a két ország aláírta a kétoldalú kapcsolatokat helyreállító békeszerződést, egész pontosan: béke- és barátsági szerződést. Ugyanakkor a jelenlegi viszonyukat valószínűleg kevesen mondanák kifejezetten barátinak.

1978 nem csak a békeszerződés miatt nevezetes dátum Kína számára. Akkor kezdődtek el az országban azok a gazdasági reformok is, amelyek révén rálépett a világgazdaságban betöltött jelenlegi, meghatározó szerepéhez vezető útra. Azóta pedig majdnem végig, 33 éven keresztül átlagosan évi közel 10 százalékos gazdasági növekedési ütemet tudott tartani.

Érdekes párhuzam, hogy világviszonylatban ilyen magas növekedési rátát hasonlóan hosszú időszakon keresztül csak Japán volt képes elérni, 1950 és 1973 között. Kína 2010-ben vette át Japántól a második helyet a világ legnagyobb gazdaságainak a rangsorában, ami tökéletesen mutatja, mennyire megváltoztak az erőviszonyok.

VERSENY A REGIONÁLIS BEFOLYÁSÉRT

Hosszú időn keresztül Japán számított Kelet- és Délkelet-Ázsia legmeghatározóbb gazdasági szereplőjének, ami a régió országainak juttatott fejlesztési és humanitárius segélyek terén is megmutatkozott. A pénzügyi támogatással párhuzamosan a japán vállalatok előszeretettel választották gyártási helyszínnek a régió országait. Az olcsó munkaerő költségcsökkentési szempontból kifejezetten vonzóvá tette számukra a térséget, amely a növekvő népessége révén piacként is figyelemre méltó lehetőségeket kínált és kínál nekik.

A gazdasági befolyás megtartása érdekében Japán továbbra is betölti regionális segélyező szerepét. Abe Sinzó miniszterelnök legutóbb 2017 októberében jelentette be, hogy országa a következő öt évben közel 9 milliárd dollár értékben nyújt fejlesztési támogatást a Fülöp-szigeteknek. A felajánlás mögött azonban már a hagyományosnak mondható motivációktól eltérő érdekek is meghúzódnak.

Kína gazdasági nagyhatalommá válásával Délkelet-Ázsia már nem tekinthető Japán kizárólagos gazdasági hátországának. Kína szintén felismerte a fejlesztési segélyezésben rejlő befolyásszerzési lehetőséget, és az utóbbi években igyekezett átvenni Japántól a vezető szerepet ezen a téren is.

A Fülöp-szigetek példájánál maradva érdemes megemlíteni, hogy Kína 2016 októberében ajánlott fel egy 24 milliárd dollár értékű gazdasági segélycsomagot a délkelet-ázsiai országnak. 2010 és 2015 között Japán volt az első számú forrása a Vietnamnak nyújtott fejlesztési segélyeknek, amelyek részét képezte egy 2014-ben felajánlott, 1,8 milliárd dollár értékű támogatási csomag is. Kína pedig egy hete írt alá 19 segélyezési és beruházási megállapodást Kambodzsával.

A hasonló projektek kivitelezésében gyakran kínai és japán cégek játsszák a meghatározó szerepet, így a fejlesztési segélyek révén a két ország vezetése a saját vállalatait is támogatja. Úgy tűnik, Kína és Japán a földrészen zajló infrastruktúra-építési projektek terén is külön versenyt folytat.

2015-ben az állami tulajdonú China Railway Group – japán versenytársát megelőzve – 5 milliárd dollár értékű, gyorsvasút építésére vonatkozó indonéziai megrendelést nyert el. Más országokban azonban Japánnak sikerült megelőznie vetélytársát, például 2017 szeptemberében, indiai látogatása során Abe Sinzó Narendra Modi miniszterelnökkel közösen rakta le a megépítendő indiai gyorsvasútpálya alapkövét. A 17 milliárd dollár értékű projekt nagy részét Japán finanszírozza.

A nemzetközi gazdasági fejlesztés finanszírozásának egy másik színterét a multilaterális beruházási bankok képviselik, amelyek szintén alkalmasak a gazdasági befolyásszerzésre és érdekérvényesítésre.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Kína 2013-ban alapította meg az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankot (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB) elsősorban az „Övezet és út” kezdeményezés támogatására. Az AIIB legnagyobb részvényese Kína, központja pedig Pekingben található, így nem nehéz levonni a következtetést, hogy az intézmény alapvetően kínai érdekek mentén fog működni.

Ezzel szemben a jóval korábban, 1966-ban alapított Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank, ADB) legnagyobb részvényese Japán, és bár a központja Manilában működik, elnöki posztját hagyományosan japán szakember tölti be. Bár a kínai dominanciájú AIIB egyelőre nem tekinthető nyíltan a japán vezetésű ADB kihívójának, ez a terület is könnyen válhat a jövőben a két ázsiai gazdasági nagyhatalom rivalizálásának színterévé.

A fejlesztési segélyezésen és infrastruktúra-építésen túlmenően Kína és Japán a kereskedelmi megállapodások terén is igyekszik kiépíteni a regionális befolyását biztosító pozíciókat. Az Amerikai Egyesült Államok kilépése óta Japán számít a Csendes-óceáni Partnerségben (Trans-Pacific Partnership, TPP) részt vevő országok között a legerősebb gazdaságnak. A tervezett szabadkereskedelmi megállapodásban nem vesz részt Kína, így a TPP Japán számára eszköz lehet arra, hogy megőrizze a térség kereskedelmi viszonyainak alakításában betöltött meghatározó szerepét. Ezt támasztja alá, hogy az ország komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az USA kilépését követően a megmaradt tizenegy állam új egyezményt dolgozzon ki és írjon alá.

A két ország regionális szintű rivalizálása nem korlátozódik Ázsiára. Kína hatalmas erőforrásokat mozgósít, hogy megvalósítsa az „Övezet és út” kezdeményezését, amelynek céljai között szerepel a közlekedési útvonalak fejlesztése, az akadálytalan kereskedelem és pénzmozgás lehetőségének megteremtése, illetve az eurázsiai térség társadalmai közti kölcsönös megértés növekedése. Eközben Japán – Indiával közösen – kidolgozta az „Ázsia–Afrika Növekedési Folyosóra” (Asia–Africa Growth Corridor, AAGC) vonatkozó tervét, amely szintén kontinensek és egymástól távol eső régiók összekötését célozza.

LEHETŐSÉGEK A KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOKBAN

A látószöget a kínai és a japán gazdaságra szűkítve azt tapasztaljuk, hogy a két ország merőben más helyzetben van. Kína számos, a gazdasági fejlettséget és jólétet kifejező mutató terén elmarad Japántól. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a japán gazdaság stagnált, míg a kínai növekedés még az utóbbi évek viszonylagos lassulása ellenére is jóval meghaladja a legfejlettebb országokét.

Az előrejelzések szerint Kína a következő évtized végére a világ legnagyobb gazdaságává válik, az innovációs lehetőségeket meghatározó és a jövő fejlődése szempontjából kulcsfontosságú tényezők tekintetében pedig esetenként megelőzi Japánt.

A gyorsabb gazdasági növekedése és a jövőbeni fejlődési kilátásai miatt kézenfekvőnek tűnik, hogy Kína gazdasági partnerként felértékelődik Japán szemében: Kína már évtizedekkel ezelőtt, termelőkapacitásainak kiépítésekor Japánból importálta a gyártásban használt gépek és eszközök jelentős részét. A japán gyártási technológia és tapasztalat fontos partnerré tette az országot Kína számára. Japán azon kevés országok egyike, amelyek képesek olyan mennyiségben ellátni Kínát magas technológiai színvonalú eszközökkel, hogy az kiépítse és fejlessze a modern iparágait.

A szigetországnak emellett komoly tapasztalatai vannak a légszennyezés elleni sikeres küzdelem terén is, ami ugyancsak fontos Kína számára, hiszen az ottani vezetés egyik sokat hangoztatott célkitűzése az ország élhetőbbé és tisztábbá tétele.

A másik fél, Japán számára pedig vonzó piacot jelent a világ legnépesebb országa, a bővülő középosztályával. A kínai piacra szánt japán termékeket nem kell olyan mértékben a fogyasztói igényekhez alakítani, mint a nyugati országok esetében. Ráadásul az elmúlt évtizedekben költségcsökkentési megfontolásokból számos japán cég telepített gyáregységet Kínába.

A két gazdaság nagymértékben kiegészíti egymást. Az eltérő ipari és technológiai képességeik kereskedelmi és befektetési lehetőségeket generálnak egymás számára – olyan nagyságrendben, amely Kína többi gazdasági partnere, még az Egyesült Államok esetében sem mondható el.

A 2012 és 2016 közötti időszak kereskedelmi adatait vizsgálva ugyanakkor nem úgy tűnik, hogy a két ország az együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázása felé mozdult volna el. Japán kínai exportja és importja összességében csökkenő tendenciát mutatott, ami valószínűleg a hűvös politikai viszonynak is betudható, de magyarázható azzal is, hogy az „Övezet és út” kezdeményezés bejelentése óta Kína számára felértékelődtek más eurázsiai piacok is.

Forrás: A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványából

Forrás: A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványából

A 2017-re vonatkozó legfrissebb adatok szerint azonban a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok élénkülni kezdtek. A januártól novemberig terjedő időszakban Kína japán exportja és importja egyaránt megnőtt az előző év azonos időszakához képest.

Forrás: A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványából

Forrás: A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványából

A kereskedelmi és befektetési kapcsolatok 2017-es élénkülése, illetve a két gazdaság egymásrautaltságának a felismerése egyaránt közrejátszhatott abban, hogy látványos változás következett be a politikusok kommunikációjában is. 2017. november 11-én az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia–Pacific Economic Cooperation, APEC) vezetőinek vietnami találkozóján Hszi Csin-ping kínai elnök megbeszélést folytatott Abe Sinzó japán miniszterelnökkel.

Két nappal később Li Ko-csiang kínai miniszterelnök is találkozott japán kollégájával. A megbeszélésen a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére irányuló konkrét intézkedéseket javasolt a kereskedelem és a beruházások terén, továbbá a Kínára, Japánra és Dél-Koreára kiterjedő szabadkereskedelmi övezet létrehozásának a felgyorsítását szorgalmazta. Ez utóbbiról a három érintett ország 2012 novemberében kezdett tárgyalásokat.

  • Korábban írtuk:

A két ázsiai gazdasági nagyhatalom közeledése Japánnak az „Övezet és út” projekthez való hozzáállásában is érzékelhető. A korábbi óvatos és tartózkodó álláspontot növekvő érdeklődés váltja fel. Ennek egyik jele, hogy a japán kormány azt tervezi, hogy a magánszektoron belüli együttműködések finanszírozása révén részt vesz Kína emblematikus kezdeményezésében.

A hozzájárulás elsősorban állami szerepvállalással működő bankok által nyújtott hiteleket jelentene, amelyek révén japán és kínai cégek együttműködését segítenék elő harmadik országban megvalósuló projektek esetében.

KONKLÚZIÓ

Kína és Japán közeledésében valószínűleg az Egyesült Államok külpolitikájában bekövetkezett változások is szerepet játszanak. Az USA kevésbé aktív szerepvállalása a távol-keleti szövetségesei számára egyfajta bizonytalanságot jelent, ami szükségessé teszi a Kínához fűződő kapcsolataik újragondolását.

Kínát és Japánt egyaránt erőskezűnek tartott politikus vezeti, akik 2017 végén meg is tudták erősíteni a pozíciójukat. A Kínai Kommunista Párt kongresszusa után Hszi Csin-ping szinte kikezdhetetlen tekintélyt szerezve kezdhette meg a második elnöki ciklusát, Abe Sinzó pedig a pártja átütő sikerét hozó parlamenti választást követően folytathatja a kormányzást, és válhat ezzel Japán leghosszabb ideig hivatalban levő miniszterelnökévé.

Friss anyagunk a témában: A kínai elnök hatalmon maradása érdekében átírják az alkotmányt

A politikai feltételek tehát adottak, emellett a Kína és Japán között fennálló területi vitákat is sikerült csökkenteni az elmúlt időszakban, így várhatóan az sem lesz akadálya a két ország közti gazdasági együttműködés bővülésének.

Forrás: KKI elemzések / Goreczky Péter

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »