Őszig fogalmazhatja a búcsúlevelet London

Az Európai Tanács tagjai kedden este meghallgatták David Cameron beszámolóját a Nagy-Britannia EU-ból való kilépése mellett lándzsát törő június 23-i referendumról, és egymás között rögzítették a következő néhány hétre-hónapra vonatkozó menetrendet. A tagállamok kénytelen-kelletlen meghajoltak a távozását bejelentő brit miniszterelnök azon érve előtt, hogy csak utódjának lesz politikai felhatalmazása a brit kilépéshez elvezető procedúra kezdeményezésére, ami valamikor októberben várható, amikor a toryk új elnököt és kormányfőt választanak.

Ennek ellenére London uniós partnerei ragaszkodnak ahhoz, hogy a britek lehetőleg minél előbb meghozzák a döntést és ezt követően nekiláthassanak az érdemi munkának. Mark Rutte, holland miniszterelnök szerint a tárgyalások időigényesek és nehezek lesznek, de most a brit térfélen pattog a labda.

„Azt szeretnénk, ha lehetőleg minél előbb aktiválnák a szerződés 50-ik cikkét. Nem várhatunk hónapokat a mérlegeléssel, cselekednünk kell” – jelentette ki a keddi ülést követően Jean-Claude Juncker. Az Európai Bizottság elnöke még sokatmondóan hozzáfűzte, hogy ha egy maradáspárti miniszterelnök követné Cameront, akkor hivatalba lépése után két hetet kap a kilépési szándék jelzésére, egy kilépéspárti utódnak ezzel szemben azonnal meg kell tennie ezt a lépést, legalábbis az Európai Bizottság elnökének ez a véleménye.

Több résztvevő szerint őszinte, nyílt és higgadt vitát folytattak az ebben a körben meglehet utolsó alkalommal jelenlévő David Cameronnal. Angela Merkel és francia kollégája, Francois Hollande sajtótájékoztatójukon félreérthetetlenül jelezték, hogy egyetlen hiteles forgatókönyvet látnak, és ez Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból. „Ez most nem a megfelelő idő a vágyálmokra, szembe kell nézni a realitással. Nem látok lehetőséget arra, hogy a folyamat visszafordítható lenne” – szögezte le sajtóértekezletén a német kancellár.

Kedden délelőtt a Bundestag előtt azt is világossá tette, hogy az Egyesült Királyság a távozás után nem álmodozhat ugyanolyan elbánásról, mintha az EU tagja volna. A szavait sajtóértekezletén szinte visszhangozta a francia köztársasági elnök, aki szerint senki sem akarja büntetni Londont és a brit népet, de azt tudomásul kell venni, hogy „ha kilépsz, akkor a tagsággal járó előnyöket is elveszíted”.

Mind Francois Hollande, mind az ugyancsak populista pártok által szorongatott holland Mark Rutte a Nagy-Britanniában a Brexit-szavazás óta tapasztalható gazdasági és politikai felfordulást elrettentő példaként ábrázolták azok számára, akik hasonló referendumot akarnak tartani és el akarják hagyni az Európai Uniót.

Juncker egy kérdésre válaszolva elismerte, hogy Cameron értékelése szerint a brit referendum elsősorban a migrációról és a bevándorlásról szólt. (A BBC tudósítója azt is tudni vélte, hogy Cameron végső soron az Európai Unió migrációs válsággal szembeni tehetetlenségét, illetve a brit választók efölött érzett aggodalmait tette felelőssé a kudarcért. Juncker azonban határozottan cáfolta ezt a véleményt, és visszadobta a labdát Cameronhoz, mondván, aki éveken keresztül mindenért azt EU-t szidalmazza és vádolja, az ne csodálkozzon, ha az emberek egyszer csak elhiszik neki.

Donald Tusk erre azt mondta, hogy az EU-n belüli migráció meghatározta egyes brit választók hozzáállását, de hozzátette, hogy ez nem szolgálhat indokként a személyek szabad áramlásának és Schengennek a korlátozásához, hiszen ez az EU esszenciája.

Hollande pedig még leplezetlenebbül értésre adta, hogy amennyiben a britek a kilépés után útját akarják állni a személyek szabad mozgásának, ne is álmodozzanak a belső piachoz való hozzáférésről.

A vezetők az Európai Központi Bank elnökének jelenlétében a brit referendum gazdasági következményeit is röviden áttekintették. A tárgyalóteremből származó hírek szerint Draghi az EU pénzügyi intézményeinek számításaira hivatkozva a következő három évben a GDP 0,3-0,5 százalékára becsülte a brit népszavazás eredményének negatív hatását az EU gazdaságára. Donald Tusk már sajtóértekezletén Draghit idézve azt mondta, hogy az eddigi negatív következmények enyhébbek a vártnál. „Draghi abszolút világosan fogalmazott erről” – tette hozzá.

Egészen más a helyzet az EKB elnökének értékelése szerint Nagy-Britanniával, ahol a kilépésről szóló döntés következményeként lényegesen alacsonyabb növekedés, sőt nem kizárhatóan recesszió várható, aminek hatása az agész világgazdaságra átgyűrűzhet.

Francois Hollande végül már mintegy megelőlegezve a szerda reggeli EU27-es körben tartandó vitát új impulzus megadását nevezte az Unió soron következő feladatának. Ez szerinte három területen ölthet alakot: a biztonság, a növekedés és a munkahelyteremtés, továbbá az eurózóna megerősítése terén. Utóbbi esetében a fiskális és szociális építkezésről és a demokratikus ellenőrzésről beszélt.