Jogi szürkezónák a brit kilépési procedúrában

Ha csak az Európai Tanács egyhangú döntéssel nem hosszabbítja meg a határidőt, a kilépésről szóló hivatalos brit bejelentés napjától számított két év múlva megállapodás nélkül is megszűnik Nagy-Britannia EU-tagsága. A válási procedúra a foghíjas jogi szabályozás miatt széles teret ad a politikai megfontolásoknak.

Alig mondták ki a brit polgárok minimális arányban (52-48%) az „elszomorító nemet” az EU-tagságra, máris megindult a legkorábban két év múlva bekövetkező válás és az odáig elvezető folyamat taglalása. Az már bizonyossággal kijelenthető, hogy mivel az EU-szerződés vonatkozó, 50-ik cikke eléggé szőrmentén foglalkozik csak a válási folyamattal, a jogi kérdések mellett nagy teret kapnak majd a politikai számítások és alkuk.

Ennek első jeleként máris különbség fedezhető fel a brit és az uniós (EU27-ek) megközelítésében a válási procedúra elindításának kívánt időpontját illetően. Miközben David Cameron első, péntek reggeli nyilatkozatában jelezte, hogy lemondani készül a posztjáról és helyette már utódjának kell megtennie a kilépési szándékról szóló hivatalos bejelentést, addig négy uniós vezető közös nyilatkozatban sürgette a tárgyalások mielőbbi megkezdését, nem elnyújtva a bizonytalanságot.

Ez azonban inkább politikai, semmint jogi kategória, az EU-szerződésben ugyanis nincs előírva határidő az erről szóló döntés meghozatala után a kilépéshez elvezető folyamat kezdeményezésére. London számára – és ez a távozáspártiakra is érvényes – az EU egészével szemben láthatóan nem sürgető a lépés. A június 28-29-i EU-csúcson még David Cameron képviseli majd az Egyesült Királyságot, ahol ez a kérdés áll majd a középpontban.

EU-források szerint máskülönben jogilag tiszta a helyzet: a kilépésről szóló majdani megállapodás hatályba lépésének napjáig Nagy-Britanniára ugyanazok a kötelezettségek és jogok vonatkoznak majd, mint jelenleg és mint a többi tagállam számára. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság az utolsó pillanatig részt vehet majd a döntéshozásban, és ez alól csak egyetlen kivétel van: akkor, amikor az EU27-ek a brit kilépésről, annak feltételeiről tárgyalnak majd egymás között.

A kilépésről szóló brit bejelentést követően az Európai Tanácsnak kell konszenzusos döntéssel iránymutatást adnia a következő soros EU-elnökség, Szlovákia és az Európai Bizottság számára a tárgyalások megkezdéséhez, amelyek célja egy kilépési szerződés kitárgyalása. A tárgyalásokat EU-források szerint az Európai Bizottság folytatja majd le az EU27-től kapott mandátum alapján.

Arról, hogy pontosan miről és hogyan folynak majd a tárgyalások, egyelőre nem sokat tudni. Az EU-szerződés ugyanis nem ad eligazítást erre vonatkozóan, így az egész procedúrát a tárgyalási fejezetekkel együtt ki kell majd találni.

A kilépési szerződés jelöli majd ki a Brexit tényleges napját, amikor megszűnik majd a brit biztos megbízatása és a brit európai parlamenti képviselők mandátuma is. Az uniós intézményekben státuszban lévő brit állampolgárok állása ugyanakkor nincs veszélyben. Egyrészt ők európai tisztviselőnek számítanak, másfelől az uniós szerződésben nincs olyan rendelkezés, ami alapján távozniuk kellene az Egyesült Királyság tagságának megszűnése után.

Az EU-szerződés értelmében két évvel a Brexitről szóló hivatalos bejelentés után akkor is automatikusan megszűnik a brit EU-tagság és az uniós jog (acquis) brit földön való érvényessége, ha addigra nem sikerül megállapodniuk a válás feltételeiről. Ettől csak az Európai Tanács egyhangú döntésével lehet eltérni, de így a felek egyetértése esetén lehetőség van a határidő meghosszabbítására.

A kilépési megállapodást a szavazatok minősített többségével (speciális többség) hagyhatja jóvá a Tanács, és az Európai Parlament hozzájárulása (consent) is szükséges.

Az EP különben keddre külön plenáris ülést hívott össze Brüsszelben.

Nincs ugyan ilyen előírás, de a logika azt diktálja, hogy a felek párhuzamosan tárgyaljanak a brit kilépésről szóló megállapodásról és az EU és Nagy-Britannia közötti jövőbeli kapcsolatokat szabályozó szerződésről. A kettőnek azonban más a jogi alapja. Az előbbire a szerződés 50-ik cikke az iránymutató, míg a másodikat egy másik szerződéses paragrafus alapján írhatnák alá. Ismeretes, hogy a britek többek között a norvég modell alapján tarthatnák fenn a kapcsolatot az EU-val, ami befizetés ellenében hozzáférést biztosít a belső piachoz, viszont nem ad beleszólást az EU döntéseibe. De, nem ez az egyetlen lehetőség.

Az EU részéről egyébként is magas szinten többször is jelezték, hogy London kilépés esetén ne számítson sétagaloppra a tárgyalásokon. Ahogy a négy vezető nyilatkozata is utalt rá, Nagy-Britanniára harmadik országként tekintenének.

Egyelőre azt sem tudni, hogy a Brexit milyen belső dinamikát indít el az Egyesült Királyságon belül. A skótok például napirendre tűzhetik megint a népszavazást az elszakadásról, hogy az EU-hoz csatlakozhassanak.

A kilépés megszavazása azt is jelenti, hogy semmissé válik az a megállapodás, amit még februárban kötött az EU és a brit kormány, és amely egyebek mellett a tagállami munkavállalók bizonyos szociális juttatásokhoz való hozzáférését is korlátozta volna. Ebből most nem lesz semmi, de kétségkívül a válási folyamat egy fájdalmas epizódjának ígérkezik a szigetországban letelepedett és munkát vállaló magyar, lengyel és más uniós polgárok brit kilépés utáni jogi helyzetének a rendezése.

A megválaszolandó kérdések közé tartozik továbbá a brit székhelyű európai ügynökségek sorsa: EU-ügynökségek elvileg nem működhetnek az Unió területén kívül.

Az angol nyelv ugyanakkor a britek távozása után is az EU hivatalos és munkanyelve marad, ha másért nem, hát azért, mert a gael mellett Írországban is hivatalos nyelvnek számít.