Terrorizmus, embercsempészet: hol a megoldás?

Franco Roberti nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy Olaszországban a radikalizmus és terrorizmus megfékezése prioritás kell hogy legyen. Nemrég közzétett adatok szerint az olasz büntetés-végrehajtási intézményekben fogvatartott kiskorúak fele muszlim fiatal – írja a La Reppublica olasz napilap. Fontos hangsúlyozni, hogy a radikalizálódás leggyakoribb helyszínei a börtönök, így ezen területre fokozott figyelmet kell szentelni a hatóságoknak.

Roberti hangsúlyozta, hogy Olaszországban nagyjából 500 főre tehető azon kiskorú fogvatartottak száma, akiknél az interneten keresztül történő potenciális radikalizálódás felmerülhet. Az ügyész kiemelte, hogy az interneten történő radikalizálódás, valamint a toborzó tevékenységbe való esetleges bekapcsolódás ezen fiatalok esetében kiemelt veszélyfaktort jelent. Roberti szerint jóval magasabb lehet azon fiataloknak a száma, akik Szíriába vagy egyéb válságövezetekbe készülnek harcolni, mint amennyiről az olasz hatóságok tudomással rendelkeznek.

Olaszországban a muszlim közösségek a társadalom jóval kisebb hányadát alkotják a teljes társadalomnak (a muszlim kisebbségek száma körülbelül 1,2-1,3 millió főre tehető, tehát a lakosság nagyjából két százaléka), mint a jelentősebb közösségeket befogadó Franciaországban, Belgiumban, vagy Nagy-Britanniában. A bevándorlás történelmi gyökerei is különbözőek, illetve a bevándorlók etnikai összetétele is jelentős eltérést mutat. Az ügyész szerint önmagában az, hogy kisebb bevándorló közösségről beszélünk, ebből következően pedig a radikalizálódás és egy potenciális merénylet valószínűsége elméleti szinten alacsonyabb, még nem jelenti azt, hogy Olaszországnak nem kell újragondolnia a terrorizmus és radikalizálódás elleni stratégiáját. Ellenkező esetben az elkövetkezendő években hasonló eseményekre számíthat, mint amelyeket Franciaország és Belgium esetében láthattunk – hívta fel rá a figyelmet Franco Roberti.

A kérdés annak tükrében még inkább hangsúlyozandó, hogy a francia védelmi miniszter, Jean-Yves Le Drian nagyjából 800 ezerre becsülte azon migránsok számát, akik a jövőben Líbia irányából  Európába indulhatnak a Földközi-tengeren. Ezzel együtt a szerző fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy éles különbséget kell tegyünk a migráció és terrorizmus között, ahogyan a menekült, illegális migráns, illetve terrorista fogalmak közötti éles határvonal meghúzása is újra és újra hangsúlyozandó. Az azonban, hogy a korábbi tapasztalatok és statisztikák alapján a már Európában élő bevándorlók csak egy töredéke (2-3 százalék) esetében merül fel a radikalizálódás, nem jelenti azt, hogy a probléma megoldására nem kell fokozott figyelmet szentelni, főként napjaink biztonságpolitikai környezetében.

Embercsempészet: egy virágzó iparág?

A fenti kérdéskörrel összefüggésben az ügyész az embercsempészek szerepét is kiemelte, mely gyakorlatilag az elmúlt időszakban új iparággá fejlődött. Nem túlzás azt állítani, hogy a líbiai partoknál virágzik az emberkereskedelem. 2015. január, illetve 2016. április között 530 embercsempészt, illetve 45 emberkereskedőt sikerült letartóztatni az olasz hatóságoknak. Ez év elejétől 18.578 ember indult útnak Líbiából a Földközi-tengeren keresztül Európa irányába.

A jövőben arra lehet számítani, hogy az embercsempészek szerepe még inkább felértékelődhet, így ennek visszaszorítására szintén fokozott figyelmet kell fektetni. Az esetleg már radikalizálódott személyek felderítése és kiszűrése nem egyszerű feladat, ahogyan olyan működőképes prevenciós és integrációs stratégiák, programok, illetve modellek alkalmazása sem, amelyek a radikalizálódást helyi szinten visszaszoríthatják.

Radikalizmus: melyek lehetnek a megfelelő prevenciós eszközök?

Lorenzo Vidino terrorizmuskutató szerint a radikalizálódás visszaszorításában lényeges szerepe kell hogy legyen az iskoláknak, a rendőrségnek, a helyi mecseteknek és imámoknak, illetve magának a muszlim közösségeknek, illetve családoknak, családtagoknak. Fontos, hogy a helyi társadalmak egy életképes alternatívát igyekezzenek létrehozni azon fiatalok számára, akiknél a radikalizálódás potenciálisan felmerülhet. Olyan általános kérdésekre kell továbbá választ adni helyi szinten, mint „hová fordulhatok abban az esetben, ha a szomszédom, tanítványom, barátom, ismerősöm esetében a radikalizálódás jeleit vélem felfedezni?” – írja a Corriere della Sera olasz napilap.

Sokszor az jelent problémát, hogy a barátok, családtagok, ha fel is ismerik, hogy valami nincs rendben az adott személy esetében, nem mernek lépni, illetve segítségért fordulni, illetve attól tartanak, hogy hosszú rendőrségi procedúra, kihallgatás áldozataivá válnak. Lényeges, hogy helyi szinten az emberek megfelelő információval rendelkezzenek ahhoz, hogy merjenek segítségért fordulni, illetve egyfajta bizalom alakuljon ki az adott kezdeményezések és intézmények irányába. Működnek egyébként Európában olyan modellek, amelyek eddig pozitív eredményeket mutatnak a kérdés kapcsán. Amszterdamban például az önkormányzat olyan Információs Központot hozott létre, amely a radikalizáció megelőzésével foglalkozik. Dánia szintén egy olyan prevenciós struktúrát alakított ki, amely helyi szinten a radikalizálódás és egyéb problémák (kábítószer elleni küzdelem és bűnmegelőzés) leküzdését tűzte ki célul.

A fentieken túl a helyi integrációs stratégiák újragondolása a szerző szerint szintén elengedhetetlen, illetve a folyamatos párbeszéd és a pozitív eredményeket mutató programok és minták tanulmányozása, esetleges átvétele, továbbá a folyamatos tapasztalatcsere és információmegosztás. E tekintetben például a portugál modell tanulmányozása érdekes lehet, mely sok szempontból úttörőnek számít, illetve pozitív eredményeket képes felmutatni. Fontos továbbá azt is hangsúlyozni, hogy a helyi muszlim közösségek bevonása nélkül a radikalizálódás megfékezése gyakorlatilag nem valósulhat meg.

Franco Roberti a fenti kérdéskörrel összefüggésben kiemelte, hogy a problémák kezelésének egyik leglényegesebb eleme az Európai Unió országai közötti információáramlás és megosztás, amely csak a nemzeti érdekek és bürokrácia háttérbe szorítása révén teremthető meg. A jelenlegi biztonságpolitikai környezetben a rendőrségnek, a hírszerzésnek, illetve a titkosszolgálatoknak kiemelt szerepe kell hogy legyen. Helyi szinten pedig olyan komplex, egymásra épülő integrációs és prevenciós modelleket kell létrehozni, melyek a radikalizálódást visszaszoríthatják, illetve működőképes alternatívát kínálhatnak a fiatalok számára – véli a szerző.