Angliai munkavállalás: ezt kérjük Camerontól

A Visegrádi Csoport tagjai közös nyilatkozatban tették világossá, hogy milyen feltételek mellett készek elfogadni a brit alkucsomag szociális kedvezményekre és szabad munkavállalásra vonatkozó fejezetét, lényegében maximum hét évben behatárolva azt az időkeretet, ameddig korlátozni lehetne más uniós tagállamok munkavállalói által igénybe vehető munkavégzéssel összefüggő juttatásokat.

A V4-ek a BruxInfo birtokába került közös álláspontban aláhúzzák, hogy a brit csomagról folytatott tárgyalásokon a szociális kedvezmények kérdése jelenti aggodalmuk elsődleges forrását.

“Támogatjuk a szabad mozgással való visszaélés elleni lépéseket. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az EU polgárai számára nem lehet kedvezőtlenebb feltételeket teremteni, mint harmadik országok állampolgárainak. A közösségi preferenciának továbbra is érvényben kell maradnia” – szögezi le a közös közlemény, amit néhány órával a tagállami serpák EU-csúcs előtti utolsónak szánt, csütörtöki találkozója előtt véglegesítettek.

A V4-ek a javasolt védzáradékkal (vészfékkel) kapcsolatban nyugtázzák, hogy az a jelenlegi, adott helyzetre válaszul született. Egyúttal nyomatékosítják, hogy a választott intézkedések nem lehetnek diszkriminatívak, vagy nem korlátozhatják a szabad mozgás (és munkavállalás) jogszerű gyakorlását.

A négy ország annak világos kikötését kéri a brit formulát jogszabállyá transzformáló majdani szövegben, hogy az átmeneti korlátozás alá eső munkával összefüggő szociális kedvezmények esetében nem munkavállalói hozzájáruláshoz, befizetéshez kötött juttatásokról van szó. “Világosan meg kell mondanunk, hogy a munkavállalók továbbra is jogosultak lesznek olyan kedvezményekre, amelyek hozzájáruláshoz vannak kötve” – mutatnak rá.

A V4-ek üdvözlik azt a tényt, hogy a vészfék (védzáradék) alkalmazásáról a tagállamok döntenek majd a Tanácsban, és az kizárólag az érintett tagállam munkaerőpiacára újonnan belépő uniós munkavállalókra vonatkozik majd. Azt is hozzáteszik ugyanakkor, hogy az érintett tagállamnak elfogadható indokokat kell felhoznia a Tanács előtt, mielőtt a védzáradékot beélesítenék.

A magyarok, csehek, szlovákok és lengyelek nagy jelentőséget tulajdonítanak a korlátozások időtartamának is. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az ilyen jellegű mechanizmus hosszú időre elnyúló alkalmazása de facto állandóvá tenne egy eredetileg cask ideiglenesnek szánt intézkedést.

“Ezért nem támogathatunk és nem fogunk támogatni egy olyan időkeretet, ami egyfajta mellékhatásként hosszú távra szóló korlátozáshoz vezetne” – szögezik le a V4-ek, akik szerint az alapidőszaknak a lehető legrövidebbnek kell lennie, de semmi esetre sem lépheti túl a négy évet. Rögtön hozzáteszik azt is, hogy bármilyen további hosszabbításnak rövidebbnek kell lennie a korlátozás eredeti idejénél. (Következésképpen maximum 4+3 évről, azaz hét évről lehetne csak szó).

A négy közép-európai tagállam szerint a gyermekeknek járó családi kedvezmények indexálása sem világos a javaslatban, a pontos folyamat és a mechanizmus mellett szóló érvek további tisztázására van szükség, mielőtt belemennének a szövegbe.

A V4-ek öt szempont alapján alakítják majd ki a végleges álláspontjukat. 1. Az indexálásnak opcionálisnak kell lennie és nem szolgálhat precedensként semmilyen más szociális kedvezmény indexálására. 2. kizárólag a kedvezmények csökkentésére irányulhat. 3. cask jövőbeni esetekre, a tagállam munkaerőpiacára újonnan belépőkre vonatkozhat. 4. a gyermek utáni kedvezmény kifizetésének kötelezettsége továbbra is a fogadó államot terheli. 5. az indexálás következtében az uniós polgárok nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe harmadik országok állampolgáraihoz képest.

Megfigyelők megjegyzik, hogy a négy tagállam egyik fő aggodalma, hogy a szóban forgo korlátozások lehetőség szerint kizárólag Nagy-Britanniára vonatkozzanak, és ne váljon gyakorlattá más országokban is. A csütörtök reggel publikált, módosított, de még messze nem végleges szöveg értelmében a lehetőséget lényegében azoknak az országoknak tartanák fenn, amelyek annak idején a bővítéskor azonnal megnyitották munkaerőpiacukat és nem éltek a maximum hétéves átmeneti korlátozás lehetőségével. (Azaz Németország vagy Ausztria nem alkalmazhatná azt).

Ami a másik három tárgyalási “kosarat”, a gazdasági kormányzást, a versenyképességet és a szuverenitás kérdését illeti, a visegrádi országok néhány apróbb észrevételtől eltekintve egyet tudnak érteni a javasolt megállapodással.

Elismerik az eurózónán belüli mélyebb integráció szükségességét, de hangsúlyozzák, hogy fenn kell tartani az EU egészében a döntéshozatali folyamat egységét. Egyetértenek azzal, hogy hangsúly kerüljön a diszkrimináció-mentesség elvére, az egységes piac integritásának tiszteletben tartására és a Tanács pozíciójára is.

Ami a versenyképességet illeti, az egységes piac mélyítését a helyes irányba tett lépésnek nevezik, ami úgymond összhangban van a hosszú távú prioritásaikkal.

A szuverenitási fejezetben is támogatni tudják a visegrádiak az asztalon levő tervezetet. Meggyőződésük, hogy az egyre szorosabb unió elvét rugalmasan kell értelmezni, ami figyelembe veszi és kezelni képes az összes tagállam különbözőségét.

A nemzeti parlamentek szerepének erősítését is üdvözlik, jóllehet ők a proaktív és kezdeményező szerepre teszik a hangsúlyt. Miközben a javasolt mechanizmust (parlamenti piros lap) kivitelezhetőnek tartják, bizonyos jogi és eljárásbeli változtatásokat szükségesnek tartanak (ezek mibenlétét ugyanakkor nem részletezi a közös nyilatkozat).