Megint baj lehet az euróval

A politikai felfordulás mellett a stabilitási és növekedési paktum betartásával is meggyűlik a tagállamok baja az euróövezet déli karéján. Az olaszok protekciót akarnak, a spanyolokra jelentős kiigazítás vár, a portugálok közel sodródtak a szankciókhoz, és a Bizottság egy esetleges újabb görög válság negatív következményeitől is óv.

A jelek szerint alaposan meggyűlik a baja az Európai Bizottságnak a költségvetési fegyelem és a szabályok fenntartásával az euróövezet déli tagállamaiban. A testület csütörtökön nyilvánosságra hozott téli makrogazdasági előrejelzésében az európeriféria több tagállamára is rámutatott, miközben kezelnie kell Matteo Renzi olasz kormányfő csillapíthatatlan étvágyát a stabilitási és növekedési paktum rugalmas alkalmazása iránt.

A görög veszély sem múlt el teljesen, erősítette meg közvetve a téli prognózis prezentációja alkalmából Pierre Moscovici, gazdasági és pénzügyi biztos, aki figyelmeztetett: a görög válság esetleges visszatérése az eurózóna egészében csapást mérne a befektetésekre és a fellendülésre.

A Bizottság különben eléggé pozitív hangot ütött meg Görögország kapcsán, arra emlékeztetve, hogy a görög gazdaság stagnálását mutató 2015-ös növekedési adatok jobbak lettek a vártnál. Idén ettől függetlenül 0,7 százalékos recessziót jeleznek előre Athénnak, mielőtt 2017-ben 2,7 százalékra gyorsulna fel a gazdaság, amiben az előzmények ismeretében azért elég sokan kételkednek. Moscovici szerint a görög gazdaság egyértelműen képes az elrugaszkodásra, de ennek a reformfolyamat töretlen folytatása a kulcsa. Brüsszel 2016-ban számít a görög államadósság tetőzésére 185 százalékos (!) szinten, mielőtt 2017 végén 181,8 százalékra csökkenne a GDP arányában az eladósodás.

Brüsszel következő, mostanában egyre kellemetlenkedőbb ügyfele az olasz kormány, amely az utóbbi időben rendszeresen amiatt bírálja Jean-Claude Junckert és testületét, hogy nem mutat kellő rugalmasságot a költségvetési szabályok alkalmazásában. A francia gazdasági és pénzügyi biztos egy újságírói kérdésre válaszolva emlékeztetett rá, hogy Olaszország 2015-ben a GDP 0,4 százalékának megfelelő rugalmasságot élvezett az államháztartási egyenleg és a hiány kiszámításakor. Moscovici rámutatott, hogy Róma az EU-ban egyedülálló módon négy jogcímen is igényt tart a rugalmassági záradék alkalmazására.

Először is egyedüli tagállamként már profitált abból a lehetőségből, hogy a strukturális reformokból eredő többletkiadásokat ne számolják el hiánynövelő tényezőként. Másodszor, Róma bizonyos beruházásokra is kérte a rugalmasság elvének kiterjesztését. Harmadszor: Renzi további engedményeket vár el a migrációs válság kezelésére fordított költségek deficit szempontjából történő figyelembevételénél. Végül pedig újabban már a terrorizmus elleni harc miatt keletkezett, sőt a kulturális és oktatási kiadások miatt is közbenjárt a rugalmassági klauzula alkalmazása érdekében.

Pierre Moscovici megismételte, hogy a Bizottság egytől-egyig megvizsgálja az olasz igényeket és májusban adja majd meg a választ, az akkorra már elérhetővé vált tényleges kiadási adatok és információk ismeretében.

A spanyol költségvetési tervezetről még novemberben fogadott el erősen kritikus véleményt a Bizottság, ám az még az ibériai országban tartott parlamenti választásokat megelőzően volt. Madridban azóta alaposan összekuszálódtak a szálak és Brüsszelben nem győzik hangsúlyozni, remélik, hogy minél előbb stabil kormány alakul, amelynek szinte azonnal be kell mutatnia egy új költségvetési tervet. A spanyol király az eddig ellenzéki szocialistákat bízta meg a kormányalakítási kísérlettel, és nem kizárt, hogy portugál mintára egy bal- és szélsőbaloldali kormány alakul, ami elemzők szerint alaposan megnehezítené a Bizottság dolgát Madriddal.

Tavaly 4,8 százalékra, 2016-ra 3,6 százalékra becsülte a még a régi számokon alapuló hiányprognózisát a Bizottság, és csak 2017-ben a GDP 3 százaléka alá (2,6%). A növekedést ellenben elég dinamikusnak ítélik meg a következő 2-3 évben. A Bizottság által nem megerősített egyes feltételezések szerint az új madridi kormánynak – bármilyen színeket is képvisel majd – 8 milliárd eurós megtakarítást kell majd produkálnia ahhoz, hogy tartani tudja magát költségvetési vállalásaihoz és a paktum előírásaihoz. Ami különösen nem lesz könnyű egy baloldali politikai alakulattal.

Spanyolország szomszédja, Portugália még nagyobb fejtörést okoz a Bizottságnak, amely pénteken külön biztosi kollégiumi ülést tart a portugál költségvetési számok megvitatására és az ebből következő lépések elfogadására. Brüsszel Moscovici által nem megerősített információk szerint 950 millió eurós megtakarítást kér a tavaly év végén hivatalba lépett baloldali-szélsőbaloldali kormánytól, ami a béreket és nyugdíjakat is érintené. Portugál oldalon állítólag maximum 500 millió euróig lennének hajlandók elmenni, de a tárgyalások az utolsó pillanatig folytak Lisszabonban, ahol bizottsági delegáció tárgyalt csütörtökön, miközben a pénzügyminiszter telefonon tartotta a forró drótot az illetékes biztosokkal.

Ha a számok közötti szakadékot nem sikerül leszűkíteni, akkor Brüsszel számításai szerint Lisszabon megsértheti a paktum előírásait, így következményekkel (szankciókkal) is számolhat. A jelenlegi kormány által benyújtott költségvetési terv alapján a testület 2015 és 2017 között minden évben jóval a 3százalékos megengedett szint feletti hiányt jelzett előre.

Végül Franciaország körül sem tisztázódott minden kérdés, bár Moscovici csütörtökön arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Bizottság által tavaly őszhöz képest némileg lefelé módosított növekedési előrejelzéstől függetlenül Párizsnak minden esélye megvan arra, hogy az előírt 2017-es határidőre 3 százalék alá szorítsa le az államháztartás hiányát. Ehhez azonban pótlólagos kiigazításra – ahogy Moscovici fogalmazott „strukturális erőfeszítésre” – lesz szükség. Brüsszel ugyanis a jelenleg rendelkezésére álló információk alapján 2017-ben még mindig 3,2 százalékos deficitet jósol Franciaországban.

Ami a téli makrogazdasági előrejelzést illeti, a Bizottság 2016-ban és 2017-ben 1,7 illetve 1,9 százalékos átlagos növekedéssel számol az eurózónában, míg az EU egészében 1,9, illetve 2 százalékos bővülést.

Az európai gazdaság sorozatban a negyedik növekedési év előtt áll, és az új előrejelzés szerint a fellendülés belső feltételei (az alacsony olajárak, a kedvező finanszírozási feltételek, az euró dollárhoz viszonyított alacsonyabb árfolyama) erőteljesebbek és időben hosszabbak lehetnek, mint azt korábban feltételezték. A külső kockázatok azonban megnőttek. Közülük is kiemelkedik a kínai gazdaság lassulása, miként a feltörekvő gazdaságok (főleg Oroszország és Brazília) problémái, a lanyhuló világkereskedelem és a geopolitikai bizonytalanság.