Irán: egy új korszak kezdete

Irán új fejezetet nyitott külkapcsolataiban – így jellemezte Hasszán Rohani iráni elnök az Egyesült Államok, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombati bejelentését, miszerint hozzájárulnak az Irán ellen az elmúlt években életbe léptetett bi- és multilaterális szankciórezsim fokozatos, feltételekkel egybekötött feloldásának első lépéséhez. Jukijo Amano, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) igazgatója néhány órával a nagyhatalmak előtt közölte a nemzetközi sajtóval, hogy az ügynökség vizsgálatai alapján Irán teljesítette a tavaly július 21-én megkötött átfogó nukleáris megállapodás rá vonatkozó részeit, vagyis megkezdte centrifugái számának drasztikus csökkentését, hozzájárult az IAEA általi megfigyelését lehetővé tevő technikai berendezések beszerelésekhez a natanzi atomerőmű reaktoraiba, valamint leszerelte az araki nehézvizes nukleáris erőmű atomfegyverek potenciális előállítására is használható részeit.

Utóbbival kapcsolatban az elmúlt napokban ellentmondásos hírek érkeztek, Aszghar Zarean, az iráni atomprogram helyettes vezetője kedden ugyanis arról beszélt, hogy a fizikai átalakítás előtt a kivitelező Kínával még meg kell egyezniük. A bécsi tárgyalásokat vasárnap Teheránban folytató Amano, illetve washingtoni illetékesek csütörtöki bejelentése alapján azóta sikerült rendezni a kérdést, Teherán eltávolította az araki létesítmény magját.

Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Dzsavad Zarif iráni külügyminiszterrel tartott közös bécsi sajtótájékoztatóján erősítette meg a szankciókivezetés első szakaszáról meghozott döntést. Az uniós nukleáris és pénzügyi korlátozásokra vonatkozó elhatározás után percekkel az Egyesült Államok szintén feloldotta formálisan is az iráni bank-, acél- és szállítási szektorra kivetett amerikai büntetőintézkedéseket. John Kerry úgy fogalmazott, a világ békésebb lett a megállapodás betartásával.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsán belül már tavaly júliusban kiváltottak hét korábbi, Iránt elítélő és szankciókkal sújtó határozatot egy újabb dokumentummal, amely tíz évig marad érvényben, és az iráni fél által vállaltak teljesítésének ellenőrzését és ösztönzését hivatott elősegíteni. A határozat értelmében ballisztikus rakétatechnológiákat nyolc, nehéz-, illetve könnyű fegyverzetet öt évig nem lehet Teheránnak átadni vagy eladni, a békés nukleáris program számára nyújtott külföldi támogatásra pedig tíz évig érvényben maradnak bizonyos korlátozások. Nyilvánvaló szerződésszegés esetén a Tanácsnak harminc napon belül kell szavaznia a szükséges intézkedésekről, egyébként a szankciók automatikusan visszaállnak. Mindez a tárgyalásokon részt vevő nagyhatalmak, elsősorban Kína és Oroszország esetleges egyoldalú vétóját hivatott hatástalanítani.

A szankciók leépítésének tervezett menetét végül nagyban elősegítették a kétoldalú gesztusok, amelyek iráni oldalon több, kémkedéssel és államellenes bűncselekménnyel vádolt és bebörtönzött amerikai állampolgár szabadon engedésével, illetve Obama részéről a büntetőintézkedések megszegésével gyanúsított iráni személyeknek adott elnöki kegyelemmel oldották a feszültséget. Komoly fejtörést okozhatott ugyanakkor az éppen az IAEA jelentésének nyilvánosságra hozatala előtt lezajlott, mindkét kormány számára kényelmetlen eset: az iráni Forradalmi Gárda elfogott egy, az iráni felségvizekre figyelmeztetés nélkül belépett járőrhajót. Bár eleinte mindkét fél a másik szándékos ellenségeskedését látta az ügyben, végül Kerry és Zarif inzenzív kapcsolattartása során sikerült rendezni az incidenst, a felek pedig egyértelműen műszaki problémákat jelöltek meg okként, azóta pedig a fent említett „fogolycsere” mellett a tíz amerikai katona is épségben hazatérhetett a perzsa államból.  

Róhani nyeregben?

Róhani elnök szerint a szankciók leépítésének napját Irán történelmének „arany oldalain” fogják majd számon tartani, egyúttal köszönetet mondott az iráni népnek kitartásáért és áldozatvállalásáért. A mérsékelt konzervatív elnök, aki korábban, a kétezres évek elején, Mahmúd Ahmedinedzsád megválasztásáig nukleáris főtárgyalóként is a nyugati hatalmakkal való kiegyezést szorgalmazta, 2013-as választási győzelme legfőbb ígéretét teljesítette be iráni hívei számára. Az iráni média reformista, illetve mérsékelt konzervatív orgánumai szinte egyöntetűen pozitívan nyilatkoztak: „nagy győzelemként”, a jelenkori Irán „nagy napjaként”, a tárgyaló „nemzeti hősök” diadalaként, illetve egy új, gazdasági és társadalmi prosperitást hozó korszak nyitányaként hivatkozott a szankciók feloldására.

Róhani népszerűsége 2013-hoz képest még növekedett is, a lakosság körében nagy várakozásokkal tekintenek a gazdasági fejlődés helyreállítására. Az elnök külpolitikai sikere egyértelműen erősíti belpolitikai pozícióját a tárgyalásokat elutasító, illetve bíráló keményvonalas politikusokkal szemben, akik nem kis részben Ali Khamenei nagyajatollah közbelépései, illetve egyensúlyozó, ám alapvetően a megegyezést támogató megnyilvánulásai miatt nem tudták meggátolni az alku megkötését.

A mögöttük álló, illetve a szankciókkal járó elszigeteltségből részben profitáló Forradalmi Gárda prominensei által képviselt politikai és gazdasági erő miatt azonban a legfőbb vezető továbbra is rá van utalva a támogatásukra. A keményvonalas sajtótermékek a mostani eredményeket is igyekeztek relativizálni: legtöbbjük a nyugati hatalmak hitelességének megkérdőjelezhetőségéről, a továbbra is érvényben maradó szankciókról, illetve a nyitással az országba beszivárgó amerikai gazdasági, politikai és kulturális hatások veszélyeiről értekezett.

A politikai ellentétek várhatóan a következő hetekben élesedhetnek, februárban ugyanis a mindenkori legfőbb vezető megválasztásában illetékes Szakértők Gyűlése tagjairól szavaznak majd Iránban. A testület kitüntetett jelentőségét az adja, hogy a 76 éves, prosztatarákkal küszködő ajatollah megfigyelők szerint a közeljövőben lemondhat az iráni politikában kulcsszerepet betöltő pozíciójáról, az új vezetőről pedig valószínűleg a testület most megválasztandó tagjai szavazhatnak majd.

Az Obama-külpolitika ékköve?

A megállapodás implementációja az immár politikai hagyatékát építgető Barack Obama amerikai elnök számára is kulcsjelentőségű, hiszen várhatóan ez lehet nyolcéves elnökségének legnagyobb külpolitikai eredménye, amely – sikeressége esetén – kisebbítheti az arab tavasz eseményeire való koncepció nélküli és inkoherens amerikai reakciók, illetve a szíriai polgárháború és az ISIS megjelenésével elszenvedett kritikákat és presztízsveszteséget. A 2012-ben megindult puhatolózások után a most felengedett szankciók az Egyesült Államok esetén csak a külföldi leányvállalatokat és társaságokat érintik, az amerikai cégek Iránnal való kereskedelmét és a perzsa államban történő befektetéseit továbbra is gátolják a korábban, a terrorizmus támogatására, az emberi jogok megsértésére, valamint a ballasztikus rakétatesztekre válaszul bevezetett intézkedések, amelyek ezt követően is hatályosak maradnak.

Verseny az iráni gazdasági potenciál kiaknázásáért

Az ellenzéke által bírált Obama a régi szankciók mellé bevezetett új intézkedéssel választ adhat a gyengeségéért és túlzott hajlékonyságáért őt kritizálóknak, hosszú távon azonban komoly versenyhátrányba kerülhetnek az amerikai befektetők a korlátozásokat gyakorlatilag teljes egészében visszavonó európai, illetve az egyébként is sokkal kisebb mértékben visszafogott kínai és orosz riválisaikkal szemben. A tárgyalásokon részes nagyhatalmak, illetve a kisebb európai országok vezetői egyaránt látványos látogatásokat tettek az elmúlt hónapokban a 80 milliós országban, ahol a lakosság mintegy 60 százaléka harminc év alatti. A komoly vásárlóerőt és nagy befektetési potenciált képviselő iráni piacon várakozások szerint igazi beruházási boom várható, főleg mert a perzsa állam a mostani lépésekkel visszakerülhet a nemzetközi pénzügyi-átutalási rendszerbe, a SWIFT-be.

Vélhetően ezzel is összefüggésben az amerikai vállalatok számára nyitva marad a kiskapu, vagyis a például európai leányvállalatokon keresztüli befektetések. Ezen felül amerikai cégeknek is lehetővé válik egyes iparágakban a közvetlen befektetés és kereskedelem: ezek közé tartozik az infrastruktúra (légiközlekedés, vízi szállítmányozás). A légiközlekedésben egyébként az európaiak a szankciók eltörlésével komoly üzletet üthetnek nyélbe, az iráni közlekedési miniszter bejelentése szerint Teherán 114 Airbus utasszállító megvásárlását tervezi, amellyel fokozatosan kiválthatja az elavult, sokak szerint repülésbiztonsági kockázatot is jelentő iráni gépparkot. Több nagy autóipari konszern, így a Peugeot-Citroen, a Renault és a Daimler pedig már tárgyalnak az iráni piacra való visszatérésről.  

Elemzők azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a nyitást követően kialakuló új versenyhelyzet átmenetileg nehéz helyzetbe hozhatja a versenyképtelen iráni termelőket. A módosabb középosztály ugyanakkor fogékonynak mutatkozik a nyugati termékek iránt, amelyekkel együtt technológiai befektetések is érkezhetnek a perzsa államba.

A szankciók leépítésének jelentős aspektusa az olajembargó feloldása, amelyet az utóbbi években több állam is bevezetett. Amennyiben a terveknek megfelelően az EU és Japán is feloldja ezen korlátozásokat, illetve engedélyezi az energetikai szektorba történő befektetéseket, az komoly lökést adhat a világ egyik legnagyobb kitermelhető kőolaj- és földgázkészlete fölött rendelkező Iránnak. Szankciók nélkül becslések szerint még a jelenlegi, rekord alacsony olajárak mellett is 10 milliárd dolláros többletbevételt generálhatnak Teheránnak, ha pedig a kereskedelemre rakódó nagyjából 15 százalékos többletköltség is eltűnik, valamint a 30 és 50 milliárd dollár közötti összértékre becsült, külföldi bankszámlákon befagyasztott iráni betétek likviddé válnak, számítások szerint a következő években öt százalékhoz közeli gazdasági növekedés is reális lehet a mostani, zéróhoz tendáló stagnálás után.  

Kritikus USA-partnerek

Nem mindenki volt természetesen optimista a szankciókat követő helyzettel kapcsolatban. Az amerikai republikánusok mellett Izrael politikai vezetése is hangot adott korábbi, Irán katonai és politikai expanzióját bíráló aggodalmainak. Benjamin Netanjahu miniszterelnök továbbra is a büntetőintézkedések hatásossága és szükségessége mellett foglalt állást, az izraeli hírszerzési miniszter, Ram Ben-Barak pedig arról beszélt, hogy Teherán átverte az Egyesült Államokat és a nemzetközi közösséget, most végrehajtandó gazdasági fejlődésével pedig a korábbiaknál is komolyabb képességeket birtokol majd atomfegyverek építésére. A nukleáris kérdések mellett a Hezbollahnak nyújtható pénzügyi források növekedésétől is félnek Izraelben. Netanjahuék a növekvő fenyegetettség ellensúlyozására mintegy ötmilliárd dollárra szeretnék növelni a jelenleg hárommilliárdot kitevő amerikai védelmi segítségnyújtás összegét – Washington azonban ennél kevesebb pluszterhet vállalna be.

Izrael mellett az Öböl-menti országok – élükön az Irán nagy térségbeli riválisának számító Szaúd-Arábiával – a biztonsági kihívások mellett az iráni gazdasági fejlődés és várható terjeszkedés következményeitől is tartanak. A rekord alacsony kőolajár már most is rég nem látott nehézségek elé állítja az olajkitermelésre és értékesítésére berendezkedett olajmonarchiákat, Irán belépésével ugyanakkor tovább fokozódhat a túlkínálat a piacon, ami a mostaninál is nagyobb árnyomás alá helyezné, illetve jelenleg is helyezi a „fekete arany” árfolyamát. Márpedig iráni illetékesek szerint olajártól függetlenül két lépcsőben, 500-500 millió napi hordóval Teherán a jelenlegi csaknem kétszeresére kívánja növelni az eladást.

A szaúdi tőzsdeindex a hírekre 7,4 százalékkal esett. Irán diverzifikáltabb gazdaságszerkezetével rugalmasabban képes reagálni ezekre a sokkokra, és több piacon is meghatározó szerepben léphet majd fel a térség államaiban. Irán közel-keleti aktívabb szerepvállalása ugyanakkor további érdekellentétekbe ütközhet – így a szíriai, illetve jemeni polgárháborúban meglévő érdekellentétek, illetve a legutóbbi, an-Nimr szaúdi siíta ajatollah kivégzések esetében.